Az orosz kémbank nemecsekernősítése: avagy így lesz a dicsőséges Nemzetközi Beruházási Bankból szimplán „egy nemzetközi szervezet”

Talán mindenki ismer olyan családot, futballklubot vagy más sportegyesületet, alkotókört, kézimunka-szakkört, kórust vagy garázszenekart, ahol volt egy nagy ígéret. Aki majd befutja azt a Fantasztikus Karrierpályát, amit anyu, apu, a nagyszülők, a dédik, a csapat- vagy alkotó-, zenész-, író-, képzőművész- vagy kézimunkázó társak és tanárok, oktatók, mentorok, edzők csak reméltek befutni. Mert ő, a Felfoghatatlanul Nagy Ígéret már nyolcévesen ilyen bajnok volt, tízévesen olyan kupát nyert, tizenegy sem volt, amikor nemzetközi viszonylatban is kiemelkedőt.

És akkor a családi album, a klub, kórus, alkotókör honlapja, Facebookja, hírlevele tele van az ő nevével. Nagybetűs címek, vastagbetűs kiemelések, fotók, villanó vakuk.

Aztán jön egy törés. Mert a legtöbbször jön egy törés. Sokkal kevesebb Messi van, mint ahány törés. Sokkal kevesebb csodafelnőtt, mint csodagyerek.

Rosszabb esetben ez a törés nemcsak szakmai, hanem emberi is – vagy legalábbis emberi gyengeségekkel, kilengésekkel jár, drogozás, szuicid tettek, bűncselekmények, legalábbis szabálysértések. A csodagyerekből a család, a barátok, a klub, az alkotókör, a satöbbi fekete báránya lesz, a nevét legszívesebben kitörölnék mindenhonnan, ahol felbukkant. És ha említést kell tenni róla, hát csak szőrmentén és távolságtartóan teszik, mint egykor nem is a mi fiank borja lett volna.

Nos, ez történik épp ezekben a pillanatokban a világpolitikai nemzetközi kémjátszmáinak színes-szagos színpadán. Annak is egy kisebb, sötétebb, dohosabb szegletében, Budapesten. Ahol az évekig ajnározott Nemzetközi Beruházási Bank (International Investment Bank, IIB), amit sokan csak orosz kémbankként emlegettek, de ennek ellenére megkapott mindent, pénzt, paripát, fegyvert, diplomáciai mentességet, európai uniós (budapesti) székhelyet, hirtelen, az amerikai szankciók hatására, a magyar kormány váratlan és briliáns helyzetfelismerő képességének köszönhetően, feketeseggű lett.

És akkor mi történik? Igen, az, mintha a drága kisdedünk, unokáink, büszkeségünk, a kis IIB, akinek nemrég még a kezét fogtuk és popsiját törölgettük pelenkázás közben, hirtelen egy idegenné változik. Szenvtelen, közönyös hangon beszélünk róla, a világegyetem egy jelentéktelen porszemeként emlegetjük. Például akkor, amikor jogszabályt alkotunk róla.

Az Orbán-kormány három jogszabályban foglalkozott az IIB-vel. Sokat elárulnak ezek címe, nézzék:

2015. évi XLI. törvény a Nemzetközi Beruházási Bank megalapítása tárgyában, Moszkvában, 1970. július 10-én aláírt és 1990. december 20. napján módosított Egyezmény és az Egyezményhez csatolt Alapszabály, továbbá az ezek módosításáról szóló Jegyzőkönyv, valamint a Jegyzőkönyv részes államává váláshoz kiadott értesítések kihirdetéséről [kétnyelvű, angolul és magyarul írt törvény];

2019. évi XI. törvény a Nemzetközi Beruházási Bank és Magyarország Kormánya között a Nemzetközi Beruházási Bank Magyarországi Székhelyéről szóló Megállapodás kihirdetéséről és a 2015. évi XLI. törvénnyel kihirdetett, a Nemzetközi Beruházási Bank megalapítása tárgyában, Moszkvában, 1970. július 10-én aláírt és 1990. december 20. napján módosított Egyezményhez csatolt Alapszabály módosításának kihirdetéséről [dettó, ekkor tette át székhelyét szemünk fénye, a kis szépen cseperedő IIB a magyar fővárosba].

És végül 2023. április 20-án, a feketeseggűvé válás utáni pillanatokban, se a bank neve, se a dicsőséges angol szöveg, se komolykodó utalások 1970-re és 1990-ra. Csak ennyi:

A Kormány 138/2023. (IV. 20.) Korm. rendelete egy nemzetközi szervezet székhelyével kapcsolatos veszélyhelyzeti intézkedésekről.

Nem kellett volna rosszalkodni, nemdebár? Szankciós listára kerülni buta fejjel, nem? Na ugye! Szóval most már talán a nemzetközi beruházási bank, így, csupa kisbetűvel, az iib tisztelt tótumfaktumai is tudják, milyen nemecsekernőnek lenni.