2023. április 5. – 10:53
Egészen más cikkhez (Brandon Lee halálának évfordulójához) kerestem anyagot, amikor szembejött velem a barkós Orbán Viktor.
Az anyaggyűjtés közben ugyanis rádöbbentem, hogy az Arcanum archívumába már a Cinema magazinokat is feltöltötték, és megnéztem, mit írtak anno Brandon Leeről. Aztán belezuhantam a nyúlüregbe, és elkezdtem pörgetni az évfolyamokat, megerősítve pár régi vakuemléket. A kilencvenes évek első felében internet nélkül egy filmmániás magyar diák leginkább a Cinemából tudott tájékozódni, mi van Hollywoodban („interjú: Scott Orlin”), én is vártam minden hónapban, mikor jelenik meg az újságosnál.
De arra nem emlékeztem, hogy a lap bármikor beszállt volna a médiaháborúba, ezért kicsit meglepődtem, amikor az 1994. októberi számban a Farkas című film kritikája alatt ott virított a fiatal Orbán Viktor, filccel rajzolt oldalszakállal. A cikk a film apropóján összeszedte a történelem híresebb farkasemberes filmjeit azzal a felütéssel, hogy „a horrorfilm szőrös-mocskos háziállatai többnyire nincsenek vicces kedvükben, és elsősorban ölni szeretnek”. És a listában ott is van vagy féltucatnyi horrorfilm Az üvöltéstől az Egy amerikai farkasember Londonban-ig, majd a sor végén Orbán fényképe, a következő kommentárral:
„Hamarosan következik: Viktor, a veszett!
Liberálkonzervatív! Vörös vérre szomjazva barangol egy farkasember a Duna-Tisza vidékén, mígnem egy tulipános ezüstgolyó végez vele. Hamarosan minden moziban Magyarországon kívül.”
Hogy ez mennyire volt vicces akkor vagy mennyire vicces ma, azt nem szeretném eldönteni, de szerintem az mindenképpen ironikus, hogy a szövegben a végzetes ezüstgolyó „tulipános”, ami nyilván az MDF-re, illetve annak logójára utal. A lapszám megjelenése előtt pár hónappal zajló 1994-es országgyűlési választások nagy vesztese pedig éppen az MDF volt: vezető kormánypárti pozícióból buktak óriásit, 42 százalékról négy év alatt lementek 10 százalékra. Szóval ők valószínűleg inkább a sebeiket nyalogatták farkasember-vadászat helyett. Hozzá kell tenni, hogy 1994 másik nagy vesztese viszont a Fidesz volt: valamivel 5 százalék fölött teljesítettek, amivel épphogy bejutottak a parlamentbe. Pedig a két választás között voltak ennél sokkal magasabban is, csak aztán zuhanni kezdett a népszerűségük, főként a később sokszor „ősbűnként” is emlegetett pártszékházügy miatt.
De vissza a Cinemához: a viccelődés után eltelt fél év, aztán az 1995. áprilisi számban megjelent egy bocsánatkérő közlemény. Ebben a lap szerkesztősége és kiadója sajnálkozását fejezte ki, amiért a cikk „súlyosan sértette Orbán Viktornak a becsülethez és az emberi méltósághoz fűződő jogait”, és elnézést kért a politikustól és az olvasóktól. Továbbá kárpótlásként a lap 200 ezer forintot ajánlott fel, amit Orbán Viktor kérésére a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat alapítványának utalt át.
A lap nyilván nem magától gondolta jó ötletnek fél év után kiadni egy ilyen közleményt, hanem Orbán Viktor jogait védő ügyvédek felszólítására, illetve velük (és általuk a politikussal) megegyezve ment bele ebbe a megoldásba, hogy elkerüljön egy személyiségi jogi pert. Pedig a Cinema tényleg nem akart beszállni valamelyik politikai lövészárokba, csak kényszerhelyzetben kicsit szerencsétlenül poénkodott. A magazin ugyanis jelentős részben a német testvérlaptól kapott anyagokat és azok magyar fordításait jelentette meg. A farkasemberes válogatás is készen jött, a poénnal együtt, az eredeti cikkben ugyanis az utolsó helyen egy német politikus farkasemberré változtatott fényképe szerepelt. Az ő neve semmit nem mondott volna a magyar olvasók többségének, le kellett cserélni – hát valakinek nem volt jobb ötlete, barkót rajzolt Orbán Viktorra.
Érdekes visszatekinteni az esetre 28 évvel később, mennyire máshol tart a közbeszéd, mennyire máshol van az ingerküszöb. A Cinema bocsánatkérése óta sokan jóval durvábban is vicceltek Orbánnal, de becsülethez és emberi méltósághoz való jogai is kaptak sokkal nagyobb támadásokat, amikre a miniszterelnök nem reagált jogi úton. Ott van például, amikor egy jobbikos képviselő leölt disznóval utalt Orbán Viktorra, vagy amikor egy szlovák lap horogkeresztként ábrázolta őt. Vagy a 2015-ös G-nap, ami után és Simicska Lajos szidalmaira később csak annyit reagált a miniszterelnök, hogy „sem én, sem a kormány nem vettünk és veszünk részt ilyen vitákban”. 1994-ben még egy filmmagazinért is lehajolt.