Mint egy megszelídült menhelyi cica, olyan finoman szaglássza a 400 forintot az euró

Egész csütörtök délután közeledett a 400 forintos árhoz az euró. Nem úgy rohant oda hozzá, mint egy kutya, nem ugrott rá, nem nyálazta össze, nem lökte fel, hanem inkább egy cicához hasonlóan egyre kisebb körökben férkőzött hozzá. Óvatosan szagolgatta, egyre közelebbről, de éjfélig még nem érkezett el a pillanat, hogy hozzáérintse érzékeny kis nóziját a 400-as árhoz.

Valutapiaci és egyben állatszakértőként kicsit hosszabb távra visszatekintve leginkább

egy menhelyről elhozott cicához tudnám hasonlítani az eurót,

pár hónapja még 420 körül fújt, karmolt, meg sem lehetett közelíteni. Októberben a kanapé fölötti 425-ös polc tetejére ugorva osztotta a pofonokat, utasította vissza a finom falatokba kevert alapkamatot, nem hallgatott a nevére sem.

A gondoskodás, babusgatás, sok szép szó és türelem azonban megtette hatását, már napok óta 410 alatt sompolygott, kecses farkát mintegy „véletlenül” hozzá-hozzáérintve a 405-höz. Ekkor már lehetett tudni, legalábbis mi szakmabeliek már sejtettük: előbb-utóbb megbékél, hanyatt vágja magát, és

ha a pocakját nem is engedi megsimogatni, de előbb-utóbb összeérint orrát az euró és a 400 forintos lélektani határ.

Amint ez megtörtént, újabb cikkel jelentkezünk.