2022. július 26. – 16:12
frissítve
Napok óta Orbán Viktor tusnádfürdői beszédét igyekszik értelmezni a magyar nyilvánosság, nem véletlenül, volt benne szó kevert fajról, európaiságról, poszt-nyugatról és Fidesz-fröccsről is. A hagyományosan zseniális szónoknak tartott miniszterelnök beszédírói azonban némelyik bekezdésnél sajnos kicsit ellustultak, és egész gondolatokat, fordulatokat emeltek át például Jean Raspail ultrakonzervatív francia író és világutazó leghíresebb regényének 2011-es előszavából.
Igaz, Orbán beszédében felhívta a hallgatóság figyelmét a Szentek tábora című, eredetileg 1973-ban megjelent regényre, utána azonban bekezdéseken keresztül lényegében a 2011-es kiadás előszavát ismétli, amit egyébként maga Jean Raspail írt.
„Az internacionalista baloldalnak van egy csele, egy ideológiai cselvetése: az az állítás, az az állításuk, hogy Európában eleve kevert fajú népek élnek. Ez egy történelmi és szemantikai szemfényvesztés, mert összekever különböző dolgokat. Ugyanis van az a világ, ahol az európai népek összekeverednek az Európán kívül érkezőkkel. Na, az kevert fajú világ. És vagyunk mi, ahol Európán belül élő népek keverednek össze egymással: mozognak, munkát vállalnak, meg átköltöznek. Ezért például a Kárpát-medencében mi nem vagyunk kevert fajúak, hanem egész egyszerűen a saját európai otthonában élő népeknek vagyunk a keveréke.
És amikor szerencsés a csillagállás, és jó a széljárás, akkor ezek a népek ráadásul egy ilyen hungaro–pannon mártásban össze is olvadnak, egy saját, új európai kultúrát hozva létre”
– mondja Orbán.
Raspail pedig:
Raspail ezután végigveszi saját őseit, és megállapítja, hogy vannak ugyan közöttük Skandináviából érkezők is, de mindannyian európaiak, ezért ő nem kevert fajú. Nem véletlen, hogy Orbán nem kezdte el felsorolni – Raspailhoz hasonlóan – a magyarságot alkotó törzseket és népcsoportokat, egy ilyen felsorolásban ugyanis lényegesen könnyebben szaladt volna bele ázsiai eredetű népcsoportokba.
