Öt jótanács, amit ne fogadjon meg 2022-ben

2022. január 02. – 16:05

Öt jótanács, amit ne fogadjon meg 2022-ben

Másolás

Vágólapra másolva

Ne légy önmagad. Ne légy pozitív. És főleg ne akarj természetesen élni.

Év végén minden valamire való ismerősöm posztolt az év 10 legjobb könyvéről, vagy filmjéről, amivel egyet is értek, mert olvasni, mozizni jó, magam is művelem.

Ugyanakkor tudnivaló, hogy a közhangulatot egy ideje már nem ezek a kulturális produktumok határozzák meg, hanem sokkal inkább az egyre terjedő influenszeritás. Pár éve történt ugye, hogy a celebekből influenszerek lettek, ami azt jelentette, hogy közösségi médiás oldalukon önfejlesztő gondolatokat fűztek egy szelfi, vagy szelfi+termék fotója alá. 2021-re viszont annyira elharapózott a trend, hogy kedves fiatal lányok, fiúk, majd már az egyre kevésbé fiatalabbak is azt hitték, hogy ez a módja a sikeres posztolásnak.

Elöntötte a közösségi médiát az a kontent, amelyért már nem is fizetett senki, a családi gyártmányú bikinis-tengerpartos, montenbájkos-sörözős képek alatt mentek a magvas, és főleg pozitív gondolatok. Sőt, ezek után az ország leggazdagabb felesége is előállt tanácsaival.

Elsőre azt gondolná az ember, hogy ennél jobb végül is nem történhetett, mint hogy mindenki segíteni akar a tengeri homokban térdelés, vagy távoli horizontba feszítés közepette. Annyi, hogy sajnos a teljes hülyeség, ami terjed a positive vibes only leple alatt, így év elején inkább az öt legidegesítőbb tanácsot tárjuk olvasóink elé.

Légy önmagad

Az önkéntes influenszerek alfája és omegája, amellett, hogy minden második szponzorált tartalom is ide fut ki. Annyi baj van ezzel, hogy az emberi pszichében nincs egy születéskor elrejtett kicsike Valódi Ember, akit meg kell találni, miközben az összes többi megnyilvánulásunk valaki más trollkodása volt a mi álarcunkban.

Sajnos az ember önmaga akkor is, amikor a legnagyobb paraszt, és akkor is, amikor átadja a helyet a néninek.

Nem létezhetünk mindig kicsivel ebéd után, egy nyugodt délutánon, valami langyos teraszon, hiába gondoljuk, hogy lám, ekkor voltam igazán önmagam. Lehet persze a működésünkön javítani, meg rontani is, de jó tudni, hogy bármi is történik, a legidegesítőbb, legszánalmasabb, legkarikásabb szemű valónkban is önmagunk vagyunk. Úgyhogy ennek a tanácsnak legalább könnyű megfelelni.

Légy pozitív

Ha vannak külföldiül beszélő ismerősei, akkor ez a Positive Vibes Only néven fut. A tanács elsőre lelkesítőnek hangzik, pedig valójában passzív agresszív nyomasztás. Azt üzeni ugyanis, hogy „lécci csak olyanokról beszélj, amikről én azt gondolom, hogy nekem jó, és hallgasd el a világ történéseinek felét (háromnegyedét), hogy a safe space-emben dagonyázva úgy tehessek, mintha egy unikornisos rajzfilmben lennék főszereplő.”

A pozitivitással nyomasztás alattomos bűntudatot kelt mindenkiben, akinek az insta lapozgatása közben eszébe jut, hogy beteg a macskája, vagy még nem fizette be a telefonszámlát, esetleg ennél is nagyobb problémái vannak az életében.

Csak önmagadnak kell megfelelned

Ez a tanács lassan fejti ki hatását, de aki lelkesen betartja, egy idő után totál egyedül marad, vagy csak simán katasztrofális lesz az élete. Az ember ugyanis társas lény, és szüksége van mások megerősítésére, támogatására, vagy kritikájára. Úgy vagyunk programozva, hogy jó érzést kelt, ha másoknak is megfelelünk, vagy olyan dolgokat csinálunk, ami a közösségnek értékes. A kritika pedig nem feltétlen egyenlő az elnyomással.

A csak önmagunknak megfelelés már enyhe formában is idegesítő: 2021-ben találkoztam olyan emberrel, aki a fentiek jegyében nem hitte el, hogy a viccei nem viccesek, és megbotránkozott, hogy körülötte senki sem nevet. Még nyomasztóbb, ha az ember például miniszterelnökként követi az útmutatást, de ez messzire vezet.

A természetben érzem magam otthon

A civilizált ember legnagyobb önáltatása a természetrajongás. A vad természetben lenni tényleg remek, már ha az ember alaposan fel van szerelve high-tech, és nagyon nem természetes eszközökkel: van a műanyagok változatos formáit felvonultató esőkabátja, aláöltözete, bakancsa, sátra, kesztyűje. Ha a telefonján meg tudja nézni a másnapi időjárást, hogy eldöntse, a városban marad, vagy kimegy pár órára az úgy nevezett természetes közegébe.

Bármely természetrajongó szűkölve követelné a brutális civilizációt már akkor is, ha egy hetet kellene a vadonban töltenie, ahol magának kellene gondoskodnia az élelemről, ahelyett hogy az élelmiszeripar praktikus termékeit melegítené meg, vagy esőkabát helyett valami gyolccsal próbálná távol tartani az esőt és a hideget.

A természetet valójában akkor szereti az egyszeri influenszer, ha azt brutálisabban rendszabályozzák, mint Fehéroroszországot.

Csak természetes dolgokat fogyassz

A fenti önáltatás városban alkalmazott változata. Az influenszer azt nevezi természetesnek, amit természetesnek brandeltek a marketingesek, vagy elhelyezték legalább egy levél ábráját a csomagolásán.

Rossz hírünk, hogy a 21. században már nincs természetes termék, még a biorépát is műanyag dobozokba szedik, autókkal szállítják, és gépekkel mossák.

A saját farmunkon, nagy odafigyeléssel termelhetünk egy-két bio élelmiszert, de csak karfiolon és almán nehéz hosszabb távon kihúzni. És ez még csak az étel, de a természetesnek brandelt krémek, autóápolók vagy vakondirtók az önáltatás csúcsai. Sajnos a természetes dolgok eltűntek valahol az ipari forradalom idején, és ezen már egy több százezres instaoldal sem tud segíteni.

Iratkozzon inkább le az influenszerek és önkéntes influenszerek csatonáiról, és tartson realista évet, amelyhez sok sikert kívánunk.

Kövess minket Facebookon is!