A liverpooli drogbáró ujjlenyomata megvolt a rendőrségnek, az álnéven élő gengsztert egy sajtfotó buktatta le, ahol a számítógép kiszúrta az ujjlenyomatát.
Érdemes-e a rendőrségnek bemutatnia, hogy milyen banális dolgokon bukhat le (vagy egy remek alliterációval: banális banánhéjon csúszhat el) egy gengszter? A sztori jó, de vajon tanulnak-e a bűnözők az ilyen esetekből, és még óvatosabbá válnak a mobiltelefon, a hitelkártya vagy éppen a közösségi oldal használatában? Carl Stewart liverpooli drogkereskedő ezen a kérdésen most akár 13,5 évig is gondolkodhat.
Stewart nem játszott kicsiben, nagy tételben kereskedett kokainnal, heroinnal, ketaminnal. Tudta, hogy a rendőrség üldözi, lebukott, elkapták, jöhet a hosszú börtönbüntetés. Ám ezzel még aligha került volna be a globális hírekbe. Ám az álnéven bujkáló gengszter vicces módon bukott le. Nagyon szerette ugyanis a brit gasztronómia egyik neves termékét, a híres angol kéksajtot.
Ebbéli szenvedélyét meg is osztotta ismerőseivel, és bár egy védett üzenetküldő alkalmazást használt, de az oda feltöltött képen a tenyerében tartott egy sajtot, a képen a számítógépes elemzés értékelhető ujjlenyomatot azonosított – mesélte el a BBC cikkében Lee Wilkinson, a merseyside-i rendőrség nyomozója.
A tenyér és az ujjlenyomat elemzéséből kiderült, hogy Stewart volt a sajtrajongó. A híres stilton az egyáltalán nem túl acélos angol sajtipar egyetlen nemzetközileg is jegyzett terméke, a krémes, penészes sajt eredetvédett, az igazi kék stilton csak Nagy-Britannia néhány kisebb térségében állítható elő.
A vicc az, hogy a névadó település, vagyis a 2500 fős Stilton nem rendelkezik gyártási licenccel, egyszerűen csak ráragadt a sajtra a település neve, állítólag még Daniel Defoe neves brit író leírásából, aki szerint nagyon finom itt a sajt.
A kéksajtokat mi leginkább márványsajt néven ismerjük, a brit termék mellett még a francia roquefort vagy az olasz gorgonzola az ismertebb márka, de a dánok a „dán kéksajtra”, míg a hollandok a saját Ruscellójukra esküsznek.
.