Hiába volt a helyén több mint ezer évig, és hiába volt már a világ egyik legnagyobb múzeumában 150 éve, csak most került vissza a helyére Nagy Konstantin 4. századi bronzszobrára a római császár mutatóujja.
Az egykor 12 méteres bronzszobor többi része – egy fej, egy kéz és egy gömb – a római Capitolium Múzeumban volt, a 38 centis mutatóujj pedig a párizsi Louvre-ban. Oda még 1863-ban került, amikor a kor egyik legnagyobb antik római és görög gyűjteményét birtokló Giampietro Campana a francia múzeumnak ajándékozta. Persze nem a nagy műgyűjtő törte le a még nagyobb császár kezéről, hogy alkatrészenként tegye értékké a szobrot, ő csak annyit tudott róla, hogy egy régi bronzszoborról származhat.
Sőt, nem csak azt nem tudták, hogy honnan van, azt sem, hogy micsoda. A 20. század elején hivatalosan is lábujjként vette leltárba a Louvre. Az ujj csak száz évvel később került jó kezekbe, amikor az ókori hegesztési technikát tanulmányozó disszertációjára készülő kutató, Aurelia Azema rámutatott a besorolást illető tévedésre.
Mérete alapján így már könnyebb volt végiggondolni, melyik szobor jöhet számításba, mivel viszonylag kevés 12 méteres ókori bronzszobor van fellelhető állapotban.
A képbe így hamar bekerült Nagy Konstantin szobra, amely egykor Róma egyik főútján állt. A gyanú szerint 1584-ben törhetett le, amikor a kezében lévő gömböt áthelyezték. Hogy az ujj hol volt évszázadokon át, mire Campanához került, azt nem tudni.
A 2018-as felfedezés után egy mérethű modell készült a mutatóujjról, amelyet Rómába vittek, hogy Nagy Konstantin kezéhez illesszék. Miután az egyezés tökéletes volt, nem volt kétség, hogy ez volt az ujj eredeti helye. Csaknem három évvel az egyértelmű bizonyítás után most helyezték vissza az ujjat, olyan technikával, amelynek nyoma szemmel nem látható, de visszaalakítható módon – írta a Guardian.