2021. április 27. – 11:43
frissítve
Aki az utóbbi négy évben nyomon követte az internetes memék trendjeit, az alighanem találkozott már legalább egyszer Ernest Khalimovval, akiről azt kell tudni, hogy
- irreálisan izmos,
- ránézésre is gyémántkeménységű állkapcsa van,
- a legnagyobb alfahím, akit valaha láttál
- és minden témában megmásíthatatlan, tökéletes véleménnyel rendelkezik.
Ezek közül persze csak az első kettőt lehet kijelenteni a róla készült, monokromizált képek alapján, utóbbi kettőt már csak az internetes folklór költötte hozzá, ahol Gigachad néven fut. Khalimovot – már ha tényleg így hívják, erre kicsit később még visszatérünk – 2017 októberében fedezték fel, előbb egy testépítős Reddit-alfórumon, aztán a 4chan politikával foglalkozó, /pol/ nevű boardján tűnt fel. Gigachad néven ezen a fórumon hivatkoztak rá először.
Ezen a ponton le kell szögezni, hogy a Chad ebben a kontextusban nem egy közepesen népszerű amerikai keresztnév, hanem az alfahím szinonimája, a Gigachad pedig arra utal, hogy még ezen a kategórián belül is a csúcsok csúcsán helyezkedik el. Mivel az eredeti képek teljesen abszurdnak tűntek, törvényszerű volt a meme felemelkedése a teljesen elvaduló underground kultúrában, ahol Gigachad egyszerre lett a valódi alfahímek szatírája, illetve a tökéletes vélemények kabalafigurája – hiszen hogy tévedhetne bármiben egy ilyen szinten tökéletes testű ember, ugye.
Az eredeti képek egyre szürreálisabbra photoshoppolt változatai – amik a még nagyobb izmoktól egészen az izmokból álló ráklábakig és a karokból kinövő extra Gigachad-felsőtestekig terjedtek –, illetve a leginkább ellentmondásos vélemények alátámasztására is alkalmas formátum miatt a Gigachad folyamatosan népszerű volt underground körökben. Idén aztán a mainstream is felkapta, miután elkezdték montázsokban használni az Átlagos rajongó vs. Átlagos élvező memékben.
Ennek nyomán természetesen a korábbi körökön túl is elkezdtek vele foglalkozni. A Mel Magazine például egy borzasztóan kellemetlen tényfeltáró cikkben bizonygatta, hogy a Gigachad valójában nem egy szórakoztató, ironikus meme, hanem a kényszerű cölibátusban élő incelek bálványa, akik az ő létezésével nyugtatják magukat. A cikk következtetései és állításai nem igazán mutattak túl a kaján incelezésen, abból a szempontból viszont érdekes volt, hogy ismét felvetette azokat a kérdéseket, hogy
tulajdonképpen kicsoda Gigachad, tényleg így néz-e ki és miért nem lehet róla találni pár fotón kívül semmit az interneten?
Ahogy azt fentebb is írtuk, a modell neve állítólag Ernest Khalimov, aki vagy orosz, vagy azerbajdzsáni származású, a fotói pedig egy Krista Sudmalis nevű fotós Sleek'n'Tears nevű projektjének keretében készültek. Ennek célja a hozzá tartozó, azóta már elérhetetlen honlap szerint az, hogy megváltoztassa a fotóművészetben uralkodó dogmákat, amelyek diszkriminálnak a férfi meztelenség ellen. Sudmalis a projektben több modellt – illetve múzsát – is fotóz, köztük egy bizonyos 1969-cel, aki nem más, mint Khalimov.
A többi modell portréja nagyjából normálisnak is tűnik, 1969 viszont itt is teljesen abszurdan néz ki, így nem véletlen, hogy sokakban felmerült, hogy esetleg a férfi valójában nem is létezik. Ezt támasztotta alá többek közt, hogy bár a Sleek'n'Tears Instagram-oldalán több kulisszák mögötti videót is meg lehet nézni, de Khalimov egyikben sem szerepel; illetve az is, hogy a férfiről szinte semmilyen információ nincs az interneten. Az is felmerült lehetőségként, hogy Khalimov nem más, mint egy másik modell, Artur Farad Photoshoppal agyonszerkesztett változata, illetve, hogy egy másik, valódi ember, de a képekhez megváltoztatják a kinézetét.
Az évek során ugyanakkor több olyan kép is napvilágot látott, ami látszólag nem Sudmalis portfóliójának része, csak hétköznapi fotó, és Khalimov ezeken is úgy pont ugyanúgy nézett ki, mint megszokhattuk. A férfi Instagramján több ilyen kép is elérhető – a monokróm, félisteni felvételek mellett –, és még egy rövid videó is azt támasztja alá, hogy márpedig ő tényleg így néz ki.
Ezek alapján természetesen még mindig lehetséges, hogy Sudmalis csak iszonyatosan tehetséges a grafikus utómunkában, két hete azonban újabb csavar érkezett a sztoriba: az addig szűkszavú Khalimov az Instagramján hirtelen elkezdett magáról beszélni. A férfi korábban nagyjából egyetlen szót sem szólt az interneten, és bár pár éve elkezdett keringeni egy képernyőkép az állítólagos Twitter-fiókjáról, ahol az szerepelt, hogy „nem szereti a meméket”, a jelek szerint ahhoz nem volt semmi köze. Jelenleg úgy tűnik, a berlin.1969 nevű Instagram-fiókot menedzseli, itt pedig egy kép alatt azt írta, hogy
hallott róla, hogy nem létezik, ami szerinte illik hozzá, és a művészeti projekt is remekül hangzik, úgyhogy köszöni szépen a feltételezést.
Mint írta, szereti a meméket, amiket az emberek csinálnak róla, és azt is hozzátette, hogy bár nem sokat tud erről, szerinte pont olyan, mint a legtöbb ember, talán egy kicsit nagyobb. Elmondása szerint a neki küldött üzeneteket is olvassa, és örül annak, hogy inspirálhat másokat. Azzal zárta a sorait, hogy ha ez fontos a követőinek, akkor lehetővé teszi a kommentelést a képei alatt, hogy kiszórakozhassák magukat a rajongók, amíg ő fát vág, és majd pár nap múlva megnézi ezeket.
Múlt szombatra a jelek szerint ezt sikerült is megtennie, mert új poszttal jelentkezett, ahol azt írta, hogy le van nyűgözve, hogy ennyi embert érdekel, és hogy a nagy részük pozitívan viszonyul hozzá. Bocsánatot kért, hogy nem válaszolt senkinek, mint írta, nem kimondottan társasági lény, és egyébként sem tud mit mondani, mert úgy érzi, sokkal érdekesebbnek látja őt mindenki, mint amilyen valójában, pedig szerinte ő is tök átlagos. Az üzenetet azzal a nehezen félreérthető utalással zárta, hogy
tisztelettel, átlagos ember.
Ezek után most már tényleg ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy Ernest Khalimov egy gigantikus átverés, vagy egy rettentő furcsa ember, aki modellkedéssel keresi a kenyerét. Az viszont biztos, hogy akármelyik is bizonyosodik be – ha egyáltalán valaha kiderül majd bármi –, a memék biztosan szórakoztatóak lesznek.