Létezik olyan, hogy a gitárboltokban legbetiltottabb riff? Naná, ráadásul a világ egyik legismertebb dala

Tudta, hogy a heavy metal kifejezés mikor hangzott el először? Tudta, hogy a 2007-ben egy nagy nemzetközi összeállításban a világ legnagyobb gitárriffjének megszavazott Deep Purple-szám, a Smoke On The Water a világ gitárboltjaiban leggyakrabban játszott dala, és egyben leggyakrabban betiltott riffje? És azt, hogy melyik progresszív rockzenekar az, amely a koncertjeit gyakran kezdi Sztravinszkij Tűzmadár szvitjének egyik tételével? És hogy a HS7-ből és Rájátszásból ismert Szűcs Krisztián milyen zenével csajozott gimiben? És azt, hogy mi volt a hetvenes években születettek Spotify-a?

Ezek egy részét én tudtam, de a Smoke On The Water-jelenség annyira új volt, hogy utána is google-ztam, és már azt is tudom, hogy a gyakorikerdesek.hu angol nyelvű megfelelőjén, a quora.com-on van külön kérdés, miszerint Why do some guitar shops not allow Smoke On The Water to be played? (igaz, egy olvasónk azt írja, hogy a legenda szerint nem a Smoke on the water (Deep Purple), hanem a Stairway to heaven (Led Zeppelin) van tiltólistán). Na de honnan tudom ezeket én?

Amikor Beck László, vagy ismertebb nevén Beck Zaza, a 30Y dobosa átküldte ezt a Youtube-linket, épp időszűkében voltam, de gondoltam, egy percre belenézek, mert miért ne, egy perce még akkor is van az embernek, ha már eleve késve kezd hozzá valamihez. Negyedóráig tartott az az egy perc, úgy behúzott. Pedig semmi különös nem történik, leül két zeneimádó ember – Beck és Ligeti Gyuri zenei producer, zenész – egy kamera elé a gyerek- és kamaszkorában összegyűjtött kazettákkal, és ahogy a videó címe is elmondja, időgépeset játszik. Egy sorozat lesz ez, aminek az első részében, ebben ni, amiből ez a sok érdekes, még ha haszontalannak is tűnő információ kiderül, szóval ebben az első részben a hatvanas zenéjét veszik górcső alá.

Semmilyen tökéletességre, átfogó okosságokra törekvés nincs itt, szerencsére, hanem csak zenék és történetek a zenékről és az emberekről, akik kazettákat tekergetve szívták be a füleiken keresztül a világot (a sorozatot azóta már folytatták a hetvenes évekkel). Néha kicsit karcos és esetleges, pont olyan, mint egy másolt 90 perces kazi, amit ceruzával csavarunk fel a végére (elejére), egy 90 perces BASF vagy TDK vagy márka nélküli jugó kazetta, két oldalán egy-egy teljes albummal, amikről amúgy semmit sem tudunk, azon kívül, hogy kiszakadunk tőle abból a nyolcvanas évekbeli kamaszttestből, amiket a zenék visszanövesztettek ránk. Ha van egy percük, bármennyire is késésben vannak… Tudják.