Ha valakit meg akarnak semmisíteni, nem válogatnak az eszközök között – erős idézetek a Pintér Béla-interjúból
2025. február 18. – 16:59
1998-ban alapította meg saját társulatát, azóta folyamatosan játszanak, már a 26. évaduknál tartanak. Eleinte nem férhettek hozzá a jegybevételeikhez, hanem állami pályázatokból éltek. 2010-re már jelentős mennyiségű támogatást kaptak a kormányzattól, majd az első Orbán-kabinet megalakulása után megfelezték a támogatásukat, mára pedig már egy forintot sem kaptak a kulturális területre szánt adófizetői büdzséből.
Arra a kérdésre, hogy miért fontos a független társulatok támogatása, Pintér Béla azt válaszolta, hogy az „újabb és újabb generációkban a tehetségeket észre kell venni, gondozni kell, segíteni a munkájukban, hogy az egyetemes magyarság, a jövő és a jelen magyarsága gazdagodjon, és minél komolyabb értéket hozzon létre. Nemcsak az ország gazdagodása miatt, hanem hogy hozzon ez világhírt, vagy lehessen ezt kamatoztatni a nemzetközi kulturális életben.” A társulatukkal ők is sokáig járták a világot New Yorktól Moszkváig, „és öregbítettük a magyar kultúra hírét ezekben az országokban”.
Kell, hogy az állam támogassa szerinte a kultúrát, mert „sok olyan jelentős kulturális alkotás születik, ami nem feltétlenül tölt meg akkora nézőtereket, amiből fenn tudja tartani magát. József Attila sem vonzott tömegeket, mégis kultúrkincs. Lehet, hogy hosszú távon jelent ez a hajdani nemzedékeknek pótolhatatlan veszteségeket, ha adott esetben hagyják elenyészni, tönkremenni a tehetségeket.”
Elmondása szerint ma úgy néz ki a finanszírozásuk, hogy nagyjából 90 százalék jegybevételből jön, a maradék tíz százalékot pedig nagyobb támogatók adják össze. Várható volt, hogy előbb-utóbb lenullázódik a támogatásuk, készültek is erre. „Amikor azt láttam, hogy az adófizetők pénzéből nekünk nulla jut, akkor azt mondtam, hogy ez igazságtalan. Itt nem a józan ész mércéi, és a valódi műértői bírálat dönti el, hogy az elvégzett munkája alapján mennyit kapjon, hanem az idiotizmus, hogy ki fideszes, vagy ki nem fideszes. Eleinte bosszankodtam rajta, de most már teljesen közömbös, csináljanak, amit akarnak.”
Van még benne félelem azzal kapcsolatban, hogy megfojtják a színházát, „ha valakit el akarnak lehetetleníteni, meg akarnak semmisíteni, nem válogatnak az eszközök között, lásd az általam igen nagyra tisztelt Iványi Gábor egyházának esetét. Szóval ha nagyon akarnak, el tudnak lehetetleníteni, a félelem létezik, ezzel együtt kell élni, de attól, hogy anyagilag ellehetetlenítenek, attól nem félek. Ez ügyben már megtehettek mindent, amit megtehettek” – tette hozzá.
Sötét butaság
Pintér a műsorban azt mondta, a Fidesz prominensei közül régebben sokan jártak az előadásaikra, ma már ez kevésbé jellemző, de még mindig többen fel szoktak tűnni a közönség soraiban.
„Nagyon sokszor észrevettem, hogy komoly, prominens fideszes politikusok ülnek, mi több, az ilyen politikai ihletettségű, maró gúnnyal bíró poénokon akkorát nevetnek, hogy kis híján leesnek a székről.”
Hozzátette: „Tanulságos, hogy milyen jót nevet egy olyan poénon, amin egy hithű Fidesz-szavazó adott esetben felpattan, és hatalmas ajtócsapkodások közepette elhagyja a nézőteret (…) Azon azért el kellene gondolkodni, hogy a tömegekben milyen indulatokat szít egy poén, ami a tömegek irányítóját adott esetben egy hatalmas, jóízű kacagásra készteti.”
Arra a kérdésre, hogy lát-a valami előremutatót az elmúlt 15 év kultúrpolitikájában, azt válaszolta, hogy nem, mert az nem értékközpontú. „Valami elképzelt nemzeti, muzeális, skanzenszerű, élettelen valami, amit látok, hót tehetségtelen emberek kezében, ami az országnak semmiképpen sem jó. A kultúrtámogatásnak értékközpontúnak kell lennie. Vegye észre az értéket, és az értéket támogassa. A tehetséget és az értéket. Per pillanat ez nincs. Nézzük meg, hogy milyen gigaprojektek jönnek létre kulturális szempontból, a helyzet nevetséges és nyomasztó. Mélységesen nyomasztó.”
A 7 milliárd forintos állami támogatásból készült Most vagy sohá!-t megnézték a lányával, és azt mondta, hogy „várható volt, hogy valami trash jön ki belőle, de ez valami iszonyú sötét, az a butaság, ahogy ezek az emberek a történelmet elképzelik, hogy mennyire halványlila gőzük sincs arról, hogy ott mi történt, meg hogy egy filmnek, egy művészeti alkotásnak hogyan kell kinéznie, az nagyon-nagyon nyomasztó volt. Már röhögni sem lehetett azon a butaságon.”
Megnyomorított generáció
A Pintér Béla és Társulata fennállása alatt nem volt olyan pillanat, amikor igazán komolyan felmerült volna, hogy vége, nem tudják az anyagi szorítás miatt folytatni, mert mindig volt B terv.
„De a helyzet súlyos. És itt azért szeretném elmondani, hogy 15 éve ebben a szorongató szituációban élünk (…) És azért ez nem egy léleképítő helyzet, hogy az embernek túlélési módban kell élnie 15 éven keresztül. Orbán Viktor annak idején nagyon szépen elmondta Nagy Imre újratemetésén, hogy a Kádár-rendszer megnyomorította az ő generációja lelkét, mert nem tudtak méltóképpen tervezni és a jövőbe nézni. Véleményem szerint ugyanez történt itt most is. Aztán nyilván egy Fidesz-szavazó ezt másképp gondolja, de mi, akik ennek a rendszernek az elnyomottai vagyunk, mi ugyanezt éltük meg. Persze, hál’ istennek túlélünk, de azért összességében ez egy nyomasztó, fullasztó szituáció.”
Arra a kérdésre, hogy valamilyen formában nem jött-e jól neki mégis a NER, illetve az ellenzéki színházcsináló szerep, azt válaszolta, hogy „késztetést éreztem arra, hogy akkor, amikor én egyre jobban szorongok ettől a helyzettől, félek és nyomaszt az, amit magam körül látok, akkor ezt a félelmet a színpadon nevetéssé konvertáljam. És határozott élményem van arról, hogy sokaknak lehet felszabadító, hogy itt most kinevethetem ezeket, akik úgy játszanak velünk, mint macska az egérrel, akik azt hiszik, hogy csak ők nevethetnek rajtunk. Ebben a pillanatban most én nevetek rajtuk, ez pedig lehet felszabadító, vagy talán gyógyító is. Félek, és a szemébe nevetek azoknak, akik ezt a félelmet a lelkemben generálják.”
Az interjúban egyéb témák mellett beszélünk még arról is,
- hogyan bírja azt a munkatempót, hogy 25 év alatt 31 előadást írt és vitt színpadra, miközben társulatot vezet és a rendezés mellett játszik is a darabjaiban;
- milyen munkamódszerrel készíti a drámáit;
- milyen szorongató érzések vannak benne a premierek napján;
- hogyan néznek ki a próbafolyamatok, milyen a hangulat, mennyire alakíthatnak a színészek az általa írt darabokon;
- hogyan lehet hozzájuk bekerülni, hogyan állnak az utódlással.
A teljes videóinterjút itt lehet megnézni:
Adód 1%-át idén már a Telexnek is felajánlhatod!
Telex a Szabad Sajtóért Alapítvány – adószám: 19347215-1-42
Minden szükséges információt megtalálsz a Telex 1%-os aloldalán.
Tovább a felajánláshoz! link: https://eszja.nav.gov.hu/
