Ha hívnának Andi születésnapjára, persze hogy mennék – erős idézetek Litkai Gergely interjújából

„Ha hívnának Andi születésnapjára, persze, hogy mennék, végre egy kis pénz visszajut az adómból” – jegyezte meg viccelődve Litkai Gergely. „Nagyjából kompatibilis vagyok azzal, hogyan kell ma viccelni. Ha át kéne gondolni mindent, az nagyon macerás, hosszadalmas és szomorú alkotói folyamat lenne” – tette hozzá.

Közel harminc éve van a pályán, és úgy látja, sokat fejlődött az emberek humorérzéke, viszont közben sokkal rosszabb idegállapotba kerültünk. Sok esetben lehet azt érezni szerinte, hogy a stand up olyan, mint egy terápia.

„Az emberek vágynak arra, hogy ezt a feszültséget levezessék, és néha azt érzem, hogy egy közepes poénnak is aránytalanabbul jobb a hatása, mint volt tíz évvel ezelőtt. Azzal, hogy nevetünk valamin és megtapsoljuk, azzal elmondjuk, hogy mi is így gondoljuk, csak mi nem tudjuk ilyen jól megfogalmazni.”

A rossz idegállapot okairól azt mondja, hogy a rendszerváltáskor kaptunk egy nagy reménycsomagot, ráadásul úgy, hogy nem számoltunk el a múlttal. „Egyfelől van egy rendszer, ami sokkal stabilabb annál, mint amit érdemelne, másrészt megy a frusztrációkeltés” arról, hogy minden rossz, ami máshol van.

Hajlamosak vagyunk mindenért a politikát hibáztatni, de ez szerinte tévút. Elég megnézni a munkahelyek többségét, ahol főnökkultúra van, nem vezetési. „Bemész egy céghez dolgozni, tök mindegy, hogy az multi, vagy vagy családi vállalkozás, nagyon nagy részében csak a frusztrációval találkozol. Hatalmi játékokkal, nem a modern menedzsment eszközeivel küzdenek meg a problémákkal.”

A másik oka a frusztrációnak a kiszámíthatatlanság. Litkai szerint néha nagyon jó a közbiztonság, néha rettenetes. Néha nagyon jó tapasztalatokat lehet gyűjteni a MÁV-val, felszáll a vonatra, működik a konnektor, van wifi, időben elindul, „aztán felszállt egy másik vonatra és a mennyországból a purgatórium kihagyásával rögtön a pokolba kerültél”.

„Ezt nehéz feldolgozni, hogy szerencse kérdése lett minden, és mindenhez egyéni különutakra van szükség, hogy el tudd intézni, hogy neked biztos jó legyen, ami pedig hihetetlen energiát emészt föl, amellett, hogy lelkileg meg is tör kicsit, mert tudod, hogy ha neked nincsen kapcsolatod, akkor meg van pecsételve a sorsod.”

Két aranykor

Azt mondta, fontos, hogy tudjunk nevetni magunkon, az a legjobb eszköz arra, hogy ne őrüljünk meg a hatalomtól. „Mert ha megőrülünk a hatalomtól, akkor hülye döntéseket hozunk. Én nem tudok olyan példát mondani, hogy valaki megőrült a hatalomtól, és ettől jobb lett bármi a világon”.

Neki az a célja, a humorizálással, hogy jobbak legyenek a dolgok, nem pedig az, hogy valaki sokkal rosszabbul érezze magát. „Ha nevetünk rajta, akkor lehet, hogy átgondolja, hogy jaj, én ezt rosszul gondoltam, módosítok.” Szerinte a humor egy virágzó demokráciában veszélyes, ahol sok párt verseng, és bárki hatalomra kerülhet, mert ilyenkor minden szavazat számít. Más esetben a humor egyfajta stabilizáló tényező is lehet, „mert az emberek belátják, hogy ezen nem tudunk változtatni, akkor inkább röhögünk”.

Litkai szerint

a politikusok is küzdenek a figyelemgazdaságban, mintha tiktokkerek lennének: mondanak bármit, csak rájuk figyeljenek, folyamatosan emelik a tétet, és hogy hol van ennek a vége, az már nem is látszik.

„Lehet, hogy egyszer Magyar Péter lesz a miniszterelnök, akkor vele fogunk többet viccelni. De szerintem ő is odateszi magát, hogy legyen mókára ok, de ez meg annak köszönhető, hogy érti ő is ezt az egészet, hogy hogyan működik” – mondta a Tiszáról.

Úgy látja, hogy jelenleg két olyan aranykor van Magyarországon, amihez szeretnek visszarévedni az emberek. Az egyik a Kádár-kor, a másik meg az első Fidesz-kormány ideje. Azt érzi, hogy ahogyan a Fidesz vezeti az országot, az olyan nagyon nincs az emberek ellenére, van egy csomó kérdés, amiben még aki nem fideszes, az is azt mondja, hogy az ötlettel egyetért, csak ahogy csinálják, azzal nem.

„Azt látom, hogy mi nem akarunk olyan nagyot váltani, hanem hogy ha lenne egy rendes Fideszünk, mint az első Orbán-kormány, talán még Torgyán Józsefet is visszasírjuk, akkor annak jobban örülnénk, mintha lenne egy rendes Gyurcsány-kormány”.

A beszélgetés első húsz percében a klímaváltozás különböző aspektusairól, például a lehetséges megoldásairól is beszélgettünk, nézzétek meg a teljes interjút!