Biztos vagyok benne, hogy komoly hatást gyakorolt Magyar Péterre, amit Ózdon látott

Bódis Kriszta a 90-es években dokumentumfilmeket és riportokat forgatott hátrányos helyzetű emberekről a köztévének, a munkáját számos szakmai díjjal jutalmazták, 2010-ben többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét is megkapta. Külsős munkatárs volt a közmédiánál, úgy emlékszik, 2002 körül, az első Orbán-kormány idején lehetetlenítették el, amikor egyszerűen nem adták le az anyagait. Kapott olyan megjegyzéseket, hogy azok a témák, amikkel foglalkozott, mint szegénység, leszakadás, gettósodás, már lejártak, nem érdeklik az embereket, de azt is mondták neki, hogy „te egy tégla vagy”.

Az ELTE-n esztétika–pszichológia szakon tanult, a szociálpszichológia érdekelte leginkább, majdnem doktorált is, azonban eljött az egyetemről, amikor a témavezetője (aki akkor dékán is volt) egyértelművé tette, hogy egy hatalmi kérdésben hova kellene állnia.

„Én egy eléggé rebellis, lázadó figura voltam, az életem során sok mindenre mondtam nemet, és sok helyről álltam fel – egyébként a televízióból is –, és nem azzal foglalkoztam, hogy majd nem lesz megélhetésem, meg nem lesz egyetemi karrierem.”

Évente 1,3 milliót kellene költeni egy gyerekre

Bódis a Van Helyed Alapítvány (a szervezetről szóló korábbi riportunkat itt nézhetik meg) alapítója és szakmai vezetője, elmondása szerint olyan rendszert építettek, amivel hosszú távon képesek megszakítani a nyomor újratermelődését. Mint mondja, a modelljüket országosan is alkalmazni lehetne, a szegénység felszámolásának pedig jelentős hatása lehetne a hazai gazdaságra is.

Egy nagy tanácsadócég számításai szerint egy gyerek fejlesztése nagyjából 20-25 millió forintba kerülne az államnak, a befektetett energia pedig többszörösen megtérülne, ugyanis a gyerek felnőttként a munkaerőpiacon 280-300 millió forint GDP-t termelne, mivel a szegénység spiráljából kikerülve rendes munkája lehetne. Arra a kérdésre, hogy az állami döntéshozók ezt tudják-e, azt mondta, hogy „ők ezt még sosem modellezték le, csak eredménytelen beavatkozásaik vannak”.

Ha van egy jó társadalompolitikánk, ami összehangolja a szociálpolitikákat, és csak a hátrányos helyzetűeket nézzük, már az hatalmas GDP-növekedést eredményezne – mondta, hozzátéve, hogy évente 1,3 millió forint egy gyerekre állami szinten nem sok pénz, pláne, hogy ők is ennyit költenek az alapítványnál.

Ahhoz viszont, hogy ez a koncepció megvalósuljon, Bódis szerint egyfajta rendszerváltásra van szükség, és az is elkerülhetetlen, hogy a szociálpolitika pártokon és kormányokon átívelve, politika fölött álló ügy legyen, máshogy nem fog működni. Magyarországon pillanatnyilag nincs kormányokon átívelő társadalompolitika – mondta Ferge Zsuzsát idézve –, ez pedig nagyon nagy probléma.

Porcelán az elefántboltban

Bódis Kriszta 2010 körül ismerkedett meg Balog Zoltánnal, aki a kormányváltás után elhívta egy szegénységgel kapcsolatos konferenciára. Bár nem szereti a címkézést, hozzá a szociáldemokrata értékrend áll legközelebb, mégis azt gondolta, hogy a civil függetlenség azt is jelenti, hogy bárkivel szívesen megosztja a tudását, aki nem valamilyen szélsőséges borzalmat akar.

A második Orbán-kormány regnálása idején azonban „hatalmas csalódások sorozata következett, feltételezem, a jó szándékú állami tisztségviselőknek is”. Hozzátette: „a szociális ellátórendszer teljesen beszűkült mostanra, és majdnem olyan, mintha az emberek ellen lenne, és nem értük”.

„Nagyon sok mindent nem fogadtam el abban az időben, sok minden nem lettem. Nem lettem brüsszeli kiküldött, nem lettem államtitkár, és nem lettem egy felzárkózással kapcsolatos állami intézet főigazgatója sem, mert nem akartam egy porcelán lenni az elefántboltban”

– mondta a 2010 utáni évekről.

Változás van a levegőben

Bódis biztos abban, hogy nagyon komoly hatást gyakorolt Magyar Péterre, amit Ózdon látott, ő azért eléggé más világból jön. Még egy átlagos hátterű ember is megdöbben, mert tényleg harmadik világbeli állapotok vannak – mondta a Tisza Párt vezetőjének ózdi szegregátumokban lett látogatásáról.

Elmondása szerint már tavasszal, az ATV Civil a pályán című műsorában is jelezte, hogy változást érez a levegőben, az emberek egyre inkább merik vállalni a véleményüket, és beszélni kezdenek a problémáikról. „Nagyon fontos, hogy felébredjünk, és akarjunk a magunk sorsának kovácsa lenni”, ennek pedig szerinte minden kormánynak örülnie kellene, főleg egy demokratikus társadalomban.

Bódis a kiadója felkérése kezdett könyvet írni Magyar Péterről, ez nem interjúkötet, inkább beszélgetőkönyvnek mondaná. Augusztusra készültek el, azóta viszont rengeteg dolog történt, a kiadás pillanatnyilag csúszik, de reméli, hogy a végére fognak érni.

A Magyar melletti szerepvállalása miatt számos hátrány érte a Van Helyedet is, visszavontak céges támogatást, de közben például az 1 százalékos felajánlásaik jelentősen megugrottak, ami sokat segít a szervezet működtetésében. „Nem jó érzés, hogy egy ilyen világban élünk. Szeretném megváltoztatni ezt, szeretném, ha az emberek szabadok lehetnének” – mondta arról, hogy magáncégek nem mernek kiállni egy szervezet és egy ügy mellett, mert félnek a kormányzati retorziótól.