Szentesi Éva: Jobban szeretnek az emberek, ha beteg vagyok

A Most jövök című sorozatunk legújabb vendége Szentesi Éva volt. Ebben a cikkben néhány gondolatot szöveges formában is kiemeltünk a közel másfél órás beszélgetésből.

Szentesi Éva már az óvodától kezdve rajzolt, kilencéves korától kezdve pedig írt, ekkor jegyezte le első regényét, egy horrormesét, Boszorkány a ködben címmel. A borítót is ő tervezte hozzá, és egy-két hangzatos mondatra még mai napig emlékszik a kísérleti szövegből. A gimnáziumi évek jelentették számára az igazi kreativitást, a Nyíregyházi Művészeti Szakközépben tanult díszlettervezést:

„Emlékszem, a nyílt napon Gyarmathy Ágnes mesélt a díszlettervezésről, és nagyon megfogott, ahogy a színházi világról mesélt. Egy ötéves képzés volt, ahol három napot töltöttünk mindig a hagyományos tantárgyak tanulásával, két napot pedig teljes egészében a kreativitásnak szentelhettünk. A szakközépiskola után a Képzőművészeti Egyetemre nem vettek fel, és akkor már nem is próbálkoztam többet, mert az írás ösztönösen érkezett meg az életembe.”

Szentesi számára a könyvírás jelenti a teljes örömöt, ezzel leginkább hajnalban szeret foglalkozni. A WMN korábbi újságírója megterhelőnek érezte az online magazin feszes tempóját:

„Megalkuvásnak éreztem, hogy azért írjak, hogy meglegyen a kattintás. Nagyon meg is viselt, hogy egy nagy olvasottságú online magazinnál annyira ki vagyok téve a támadó kommenteknek egy véleménycikkel vagy egy személyes történettel, hogy mérlegelnem kellett, hogy nekem megér-e ez annyit, hogy bosszankodjak a bántó kommenteken. A személyes blogommal sokkal jobban érzem most magam, van egy közegem, és ott akkor írok, mikor van egy valódi mondanivalóm. Ez egy másfajta közönség, sokkal nyugodtabbá tett.”

Az író Tiszalökön született, és mai napig egy fontos táplálkozási terület számára a vidéki élet a mesebeli gyerekkorral. Fontolóra vette, hogy egyszer visszaköltözne, mert jól esik számára kiszakadni a budapesti felgyorsult életvitelből.

Igen, ez történik egy női testtel

Májusban megjelent könyvét, A mai naphoz nincsenek emlékeim című kötetet személyes történetei inspirálták. A főhőse egy nő, akit többször műtöttek, és a gyógyulási folyamatok testi és lelki traumáit írja le, illetve szüleivel való kapcsolatának feldolgozását. Szentesi eddig már kétszer győzte le a rákot, először 2013-ban, 28 évesen diagnosztizálták méhnyakrákkal. A könyvvel le akarta zárni a rákról szóló fejezetet az életében, ám a könyv megjelenése után nem sokkal kiújult nála a betegség. Így mesélt arról, hogy miért fontos számára kendőzetlenül írni a rákról:

„Valahogy azt éreztem, mikor 2013 decemberében már egy több hónapja húzódó félrediagnosztizálásban voltam, hogy rendkívül dühös vagyok. Dühös voltam, hogy hogyan nem juthat az eszembe, hogy beteg lehetek, sőt, miért mondta azt az orvos, hogy ennyire fiatalon nem lehetek az. Az első írásokat a düh vezérelte, hogy most tényleg nem lehet erről találni semmit”?

Az új kötete félig fikciós, irodalmi szöveg, amibe „belesűrítettem az elmúlt tíz év gyötrelmét. Sok mindent bele se írtam, mert úgy voltam vele, hogy az olvasó el sem fogja hinni. Az, hogy ilyen naturálisan van ábrázolva a fájdalom a könyvben, annak az a célja, hogy igen, ez történik egy női testtel.

És olyan sok minden miatt kell szégyenkeznie egy nőnek, nem is kell ilyenen átesnie, elég, ha csak megöregszik. Szégyenkezhet azért, hogy ráncos-e, elhízott-e, a világ egyszerűen azt sugallja, hogy sok mindenért kell egy nőnek szégyenkeznie. Jóval kevesebb anyagunk van a méhnyakrákról, mint lennie kéne.”

Szentesi részletesen ír a közösségi oldalain, a személyes blogján arról, hogy hogyan élte meg a kemoterápiát, és az ezzel járó lelki nehézségeket. Ez a nyílt őszinteség előidézte az emberekből, hogy akkor nagyon tudják szeretni az írót, amikor az életéért küzd:

„Sokkal jobban szeretnek az emberek akkor, ha beteg vagyok és az életemért küzdök. Hosszú utat jártam be, míg rádöbbentem, hogy nem lehetek ezért beteg, hogy többen szeressenek. Ez egy nagyon veszélyes állapot, mert nem tudom, hogy a rák hogyan alakul ki, nem tudom, hogyan zajlanak a lelki folyamatai ennek. Azt nem tudom tagadni, hogy nekem egy óriási fájdalom, ha engem nem szeretnek, én nagyon igénylem a szeretetet, valahogy nekem ez egy lételem.”

Szembe kell nézni a tünetekkel

Nagyon szeretett volna elszakadni attól, hogy ő legyen a rákos lány, de mióta visszajött a betegség, azt fogalmazta meg magában, hogy „lehet, hogy nekem ez az utam, hogy erről írjak, beszéljek, előadásokat tartsak, mert rengeteg ember kapcsolódik hozzá.” Az író azt is gondolja, hogy bár sokat változott a világ az elmúlt húsz évben, a rák még alapvetően mindig tabutéma, amiről rengeteget kell beszélni.

Szentesi a beszélgetés során is hangsúlyozta, hogy a betegség esetében fontos a korai felismerés, ami miatt rendszeresen kell járni szűrésre, merni kell kérdezni orvosnál, és az is fontos, hogy el lehet menni másik orvoshoz, ha valahol nem érezzük jól magunkat. Szerinte az egészségügy állapota „katasztrofálisabb, mint tíz éve”, mert elmentek a szakemberek. „Akik megmaradtak az egészségügyben, az a végtelenül elhivatott, maroknyi dolgozó, ők minden tiszteletet megérdemelnek”.

A betegségek korai felismerésénél fontos aspektus szerinte – nők és férfiak esetében egyaránt –, hogy „merünk-e szembenézni azzal, ha van valamilyen tünetünk. Én rengeteg olyan embert ismerek, aki azt mondja, én nem merek elmenni orvoshoz, nehogy kiderüljön valami. Mondhatjuk, hogy ez egy általános probléma”.

„Nyilván nem áldozathibáztatásról van szó, hogy tehetsz arról, ha rákos leszel, de igenis rajtad is múlik, hogy elmenj a szűrésre és figyeld a tested” – mondta.

A hozzátartozónak is nehéz

Valószínűleg megint nagyon erős kemoterápiás kezelést fog kapni, amivel kapcsolatban szerinte fontos arról is beszélni, hogy ez milyen hatással van a hozzátartozókra.

„Van a környezet, akinek ezt az egészet át kell élnie veled, és nem tartom kevésbé nehéznek azt, amikor valaki ott él egy ennyire súlyos kezelés alatt álló rákbeteggel”.

A párja azt mondta most neki, hogy kell egy terv, írja össze, hogy mi kapcsolja ki és mi teszi boldoggá, és írja össze azt is, hogy mi az, ami felbosszantja és rosszat okoz neki.

A legutóbbi műtétje utáni néhány hétben nagyon maga alatt volt, és szerinte fontos is, hogy aki ilyen élethelyzetben van, az megengedje magának, hogy „igen, ér nagyon rosszul lenni mentálisan, és ér sajnálni magad”.

„Rengetegszer játszom el a halál gondolatával, nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe.

Viccelni szoktam a páromnak és a barátaimnak a halállal, de magamban vannak kemény túrák ezzel”.

Kéthetente keddenként jelennek meg a Most jövök új részei. Az adások a Telex Spotify és Apple Podcast-csatornáin is elérhetők, iratkozzatok fel!