A legerősebb idézetek Sebestyén Balázs telexes interjújából

A halálról

„A halál csak a tudat egyfajta formaváltása. Amikor a tudat leveti a ruhát és formát vált, hogy aztán fölöltözzön újra, és felvegyen egy másik külsőt. Valójában nincs igazi halál, mert nem tud lenni. Én a tudat valódi, tiszta minőségében hiszek, ami nem is született, és nem is halt meg. A tudatnak viszont szüksége van valamilyen formára, amin keresztül belép az anyagi világba.

A tudat valódi feladata maga a tapasztalás. A tudat nem tud önmagában tapasztalni. A tudat, ha felvesz egy testet, belebújik valamilyen köntösbe – legyen állat, növény, tárgy vagy az ember –, akkor azon keresztül tapasztal. Innentől kezdve, ha a tudatra mint formára gondolsz, az entitásra, akkor már egészen mást gondolsz a halálról. Az a fizikai test formabomlása, amikor a tudat formát bont, elmegy valahova, ahol feldolgozza a múlt tapasztalatait, majd megérkezik újra. Ezt hívhatjuk újjászületésnek, reinkarnációnak, vagy másnak, és sok-sok életen keresztül a tapasztalással valamilyen irányban haladsz, ami talán a bölcsesség vagy az egyetemesség iránya, ezért valójában vannak népek, ahol nem szomorúak, amikor valaki meghal, hanem ünneplik. Az élet maga szerintem nem más, mint a tapasztalás.”

A szorongások leküzdéséről

Sebestyén szerint számos függőség, szorongás a halálfélelemből és az abból levezethető szorongásokból ered, ezen pedig szerinte társadalmi szinten a hitrendszer átformálása és a tapasztalás segíthet.

„Elolvashatsz bármennyi könyvet, berakhatod a párnád alá. Ha nem kezdesz el megtapasztalni egy olyan dolgot, amikor rájössz, hogy van benned valami, amit mindig is kerestél, csak kívül, akkor nem lesz valódi tapasztalatod róla. Ha nincs valódi tapasztalatod, akkor az is lehet, hogy baromi olvasott leszel, és mindenhez hozzá tudsz szólni, de nem lesz igazán mélyről jövő, olyan tapasztalásod, amikor a tudat képes arra, hogy megtapasztalja önmagát.

Ezt azt jelenti, hogy például meditálsz, és megtanulsz egy rendszert, elkezdesz ezzel dolgozni, és rájössz, hogy minden olyan dolog, mint a béke, a nyugalom, a boldogság, a szeretet és teljesség, azt egy nagyon izgalmas helyre rejtették el. Ha szánsz arra kétszer tíz percet, és meditálsz, vagy van egy hobbid, jógázol, átélsz egy flow-élményt, akkor rájössz, hogy van valami mélyebb struktúra benned, amit te mindig kerestél a külvilágban. Ez okozhat oldást és megnyugvást, mert rájössz, hogy minden amit kerestél, az ott van benned.”

Önidőről és feltöltődésről

„A legnagyobb hülyeség az önidőt önzésnek és egocentrikusságnak gondolni. Nem így van. Muszáj valahogy töltekezned, hogy utána tudjál adni. Az ember a leghasznosabb idejét akkor tölti el, ha mer, és tud magának önidőt adni.”

A test és lélek betegségeiről

„Továbbra is tartom, hogy a nyugati világ legnagyobb kudarca a sebészkés. Ezt arra alapozom, hogy az emberi szervezet és a tudat önmagában elképesztő dolgokra képes. Az emberi szervezetet szerintem úgy kellene felfogni, mint ami képes megbetegíteni és meggyógyítani saját magát. Egy holisztikus szemléletben, ha megértjük és elfogadjuk azt a tényt – és erre már azért vannak klinikák, látásmódok, központok, akik így gyógyítanak –, hogy van lélek és van test, és a kettő nem egy, akkor azt is tudjuk, hogy önmagában a traumák által a lélek hogyan betegíti meg saját magát, majd utána a fizikai testet. Én azt gondolom, hogy a fizikai test megbetegedése az nem más, mint a lélek betegsége.

Az ember ugyanúgy képes lenne meggyógyítani saját magát, de mivel a tudatunk nagyon behatárolt és nagyon minimális a valódi tudásunk, ezért megérkezett a nyugati sebészkés. De a sebészkésnek sem kellene csak azt a sebet felnyitnia. Például német klinikákon már a rákkutatás és a rákgyógyítás is úgy zajlik, hogy holisztikusan elkezdenek foglalkozni az ember lelkével is, és legalább annyit beletesznek annak a feltérképezésébe, hogy mi vezetett addig, hogy rákos lettél, mit vonzottál be, milyen traumád van, mit nem dolgoztál föl, miért betegíted meg saját magad.

Nem egy kívülről jövő dolog történik, hanem elindítasz egy programot, ami alapján egyszer csak lehívsz egy pajzsmirigybetegséget, egy rákot, vagy elindítasz magadban egy önmegbetegítést azért, mert van valami, amivel te meg akartad betegíteni saját magad.”

Az emberiség jövőjéről

„Ha hétmilliárd ember elkezdene meditálni, és megkapná mindenki ezt a módszert, akkor itt egész más rezgések lennének, és egész más világot élnénk. De ott van az ego, a személyiség, ott van minden olyan, ami ezt nem hagyja. Tehát nem fogunk tudni jobb minőségű világot létrehozni. (…) Nem fényes jövő vár ránk, nem lesz túl szexi, ami jön.”

Sebestyén egy ponton azt mondta, mégis optimista, ezzel kapcsolatban kérdésre válaszolva a következőt mondta:

„Olyan tekintetben optimista vagyok, hogy kisebb körök meditálnak, aztán lehet, hogy egy nagyobb kör elkezd meditálni, aztán lehet, hogy egy picit többen, és lesznek azért a Földön olyan központok, olyan meditáló körök, olyan embercsoportok, akik azon dolgoznak, hogy ezt az egészet valahogy rendben tartsák. És előbb-utóbb valamilyen kritikus tömeg talán meghaladja azt a szintet, hogy ne fordítsuk magunk ellen azt, amit feltalálunk, de az egy nagy kérdés, hogy mit kezdünk ezzel.

De akkor sincsen semmi baj, ha semmit. Akkor sincsen semmi baj, ha úgy, ahogy van, eltűnik az emberiség. Senkinek nem fogunk hiányozni. Pici porszemek vagyunk egy pici tejútrendszer pici szélén, és halk suhanással megy tovább az idő. Valójában azt gondolom, hogy kicsit megérdemelnénk.”

Az Ozora Fesztiválról

„Hozzám messze az Ozora Fesztivál áll a legközelebb. Szerintem van ott egy energetikai tér, ami történik. Az, hogy ott rengeteg nyitott tudatállapotú, nagyon jó szellemű ember van, az szerintem azonnal érezhető, ahogyan belépsz. Gyerekek, kutyák, terhes nők. Ozorát látni kell és megismerni a magad szintjeiben, mélységeiben, hogy értsd, hogy ott mi történik. Oda nem jó csak egy délután lejönni, majd elmenni, ez nem erről szól. (...)

Az energiák, a tűz, a nyitóünnepség, a föld, az elhelyezett kristályok, az elemek, a hideg, a meleg, a napfény – minden olyan elemmel dolgozol ott, ami egyébként a fizikai térben is megvan, csak nem tudunk vele dolgozni, mert nem igazán ismerjük. És ott van valami olyan tér, amiben az ősi ösztöneinket tudjuk átélni.

A goa bpm-száma hogyan hat a szívfrekvenciára, az ősi tánc a tűz körül, ez nekem nagyon tetszik. Meg az, hogy az egy felnőtt játszótér. Ott vagy, azt csinálsz és az vagy, aki valójában akarsz lenni. Lehet, hogy a Szilícium-völgyből jössz, és egy kisgatyában ugrálsz egy hétig, teljesen mindegy, az a lényeg, hogy bárki bármilyen lehet, és ezt úgy, abban a minőségben fogadjuk el. Ott valami visszaköszön szerintem az emberből vagy az emberi tudatból, ami egy jobb világot teremtene, és az alatt az egy hét alatt te egy kicsit azt érzed, hogy egy jobb világban vagy.”

Kéthetente keddenként jelennek meg a Most jövök új részei. Az adások a Telex Spotify-, Apple- és Google Podcast-csatornáin is elérhetők, iratkozzatok fel!