A média és a demokrácia nyáron sem pihenhet Lengyelországban

Az ókori görögök és rómaiak úgy vélték, hogy a kánikulában, a száraz júliusi-augusztusi időszakban az állatok megőrülnek az extrém hőségtől. Miközben most a lengyel nyár épp eső és hideg keveréke, a politikai klíma tényleg perzselő, az állam pedig épp önmagát sebzi, ami őrültségnek tűnik. Valójában viszont a kormányzó PiS úgy véli, több fronton is támadás alatt áll, és éppen a végső összeomlása előtti utolsó egységességi tesztje elé néz.

A lengyel parlament alsóháza megszavazta a médiatörvény módosítását, miszerint csak az Európai Gazdasági Térségből lehet valaki médiatulajdonos Lengyelországban. A végszavazást először elhalasztották, amikor a kormány elvesztette a kontrollt a parlamenti folyamat felett, aztán sima többséggel átment egy megkérdőjelezhető jogszerűségű újraszavazásban. Most valószínűleg a szenátus ül majd rajta harminc napig, aztán pedig a PiS-nek többséggel kellene felülírnia a szenátusi döntést a szejmben, illetve még Duda elnök aláírását is meg kell kapnia a törvénynek.

Jarosław Kaczyński mindenesetre elszánt, és azt ígérte, hogy a befolyását bevetve intézi majd el az Alkotmánybíróságnál, hogy úgy alakítsa a törvényt, ahogy akarja. Mindez úgy van a köztudatban, hogy az ország fő magántévéje, a TVN, és annak leánycsatornái, például a TVN24 ellehetetlenítéséről szól, de valójában az egész médiapiacra mérne csapást, és mérgesítené el a viszonyt az országban befektető nyugati cégekkel.

A TVN24 csatorna most lett húszéves, és a 2001. augusztusi indulása óta az egyik legbefolyásosabb médiummá építette fel magát. Négy évvel indult később, mint a TVN csatorna, mindkettő a TVN-csoport része, amelyet lengyel vállalkozók alapítottak, majd 2018-ban eladták a Discovery Inc.-nek – ami azóta már Warner Bros. Discovery. Annak a globális médiavállalatnak, amelyé például a CNN is.

A nézettség alapján a TVN24 a vezető tévécsatorna, megelőzi az állami ellenőrzésű TVP Infót. Az egyre növekvő arányú internetes hírfogyasztás ellenére a politikai stratégák úgy gondolják, hogy bármely választáson, beleértve a 2023-as parlamenti választásokat is, a pártoknak muszáj lesz a tévés szereplés, hogy nyerjenek.

Miközben a lengyel belpolitikai fejlemények akár előrehozott választásokig is vezethetnek, amely talán 2022 tavaszán lehet, minden tévécsatornára, de főleg a TVN24-re a politikai marketing potenciális eszközeként tekintenek. A PiS ráadásul nem lehet biztos a győzelemben, számukra aggasztóak a közvélemény-kutatási trendek, és még népszerűtlen intézkedések is várnak rájuk. A kormány emiatt úgy véli, ez az utolsó alkalom, hogy lecsapjon a politikai riválisaira, és mozgósítsa az elkötelezett szavazókat, mielőtt elveszik a lehetősége, hogy ő tematizálja a politikai kommunikációt.

Ez az elsődleges oka, hogy a TVN-csoportot és főleg a TVN24-et fenyegeti most a PiS-kormány. A TVN24-et ki akarják tiltani a frekvenciákról, hacsak nem adják el az amerikai tulajdonosok. A TVN24 engedélye 2021 szeptemberében jár le, és amikor tavaly februárban hosszabbítást kértek, a kormány nem engedte a Nemzeti Médiatanácsnak, hogy meghosszabbítsa azt. Ezek a módszerek a média független hangjait az elmúlt években elnyomó magyar módszerekhez hasonlítanak.

Orbáni módszer, gyengébben előadva

Miután a PKN Orlen nevű, állami ellenőrzés alatt álló olajfinomító és üzemanyag-kereskedelmi vállalat több helyi kiadót megvásárolt Lengyelországban, arra lehetett számítani, hogy a független sajtó legyűrésére alkalmazott Orbán-féle szalámitaktika lesz a minta Jarosław Kaczyńskinak.

De ő nem elég türelmes és megfontolt ahhoz, hogy egy kifinomult jogi megoldást végigvigyen, mint a magyar kormányfő. Orbánnak évekbe telt, hogy megfojtsa a médiaszabadságot, és egy demokratikus rezsimet egy új, hibrid autokratikus kormányzássá tegyen egy olyan gazdaságpolitikával, amit ő maga „neomerkantilizmusnak” nevezett, de használhatjuk rá Boris Kalnoky kifejezését is, miszerint „patrióta korrupció”. Most a PiS egy gyors módszerrel próbálkozik, amely bel- és külpolitikailag is sokkal nagyobb figyelmet kap.

A kormány azt a fedősztorit használja a módosításra, hogy a médiapiacot a rosszindulatú külső befolyástól akarja megvédeni, mondjuk, Kína, Oroszország vagy épp a kábítószerbizniszben érdekeltek ellenében. Ezeket az érveket már használták 2018-ban is, nem túl meggyőzően, amikor az információs függetlenség narratíváját vették elő.

A ködösítéssel a lengyel kormány nem akarja nyilvánosan elismerni, hogy egy amerikai befektetést akar ellehetetleníteni Európa egyik leginkább Amerika-barát országában. Még ha jogalkotási szempontból siker is lesz a dolog – ami egyáltalán nem biztos –, a TVN24-et ez nem fogja eltántorítani a működéstől, mivel a csatornának számos kiskapu áll rendelkezésére a folytatáshoz a már meglévő kábeles licencektől az internetes sugárzásig vagy épp egy testvércsatornája 2027-ig szóló engedélyéig.

Eközben az emberek támogatása a TVN24 felé, beleértve a terveket ellenző újságírók közötti szolidaritást, a tüntetések és egy jól szervezett PR-kommunikáció összességében a magáncsatorna javára billentették a mérleget.

A bezárás helyett akár csúcsidőszak is jöhet a TVN24-nek, úgy tűnik, a a PiS a 2020-as rádiós botrányból nem tanulta meg a polgári engedetlenség leckéjét. Tavaly az történt, hogy kirúgott vagy távozó közszolgálati rádiósok két csoportja megalapított két sikeres, támogatásokból élő internetes rádióállomást Radio 357 és Radio Nowy Świat néven. Mindkét állomás havi 1,2 millió złoty, csaknem 300 ezer euró, azaz 100 millió forintnyi bevétellel működik, több mint 30 ezer állandó magántámogatójuk van. Ezek után és a Netflix korában csak sejteni lehet egy netes hírtévében rejlő potenciált, ha esetleg a kormány elveszi a sima sugárzási engedélyt.

Mindez tehát egy inkább szimbolikus jellegű, de nem kevésbé veszélyes támadás a szabadságjogok ellen annál, mint hogy levágják-e a lengyeleket a hírekről. A kormány korábban már kudarcot vallott a piac megosztása és felszalámizása tekintetében, de ez most kulcsfontosságú üggyé válik a gyorsan romló transzatlanti kapcsolatokban.

A lex TVN nem lesz lex CEU

Az EU-s intézmények hallgatása médiaszabadság-ügyben aggasztó, főleg a Bizottságé. A Bizottság a Parlamenttel ellentétben nem szólt hozzá a magyar és lengyel nemzeti médiaátalakításhoz. Věra Jourová hónapokig nem csinált semmit, félve attól, hogy politikai aknamezőre lép. A médiakultúrát és -diskurzust joggal tartják a politikai játszmák lényegi részének.

Ezért az várható, hogy az Európai Parlament megy rá a médiaszabadság témájára Európában, és főleg Lengyelországban, miközben még nagyobb nyomást helyez a Bizottságra, hogy alkalmazza a jogállamisági mechanizmust.

Ugyanakkor az EU-s politikai vita megoszthatja a szereplőket amiatt, hogy a kérdéses médiacég amerikai, a jogszabály pedig a tulajdonosok körét az EGT-re korlátozná. Az európai szuverenitás támogatói, mint például Franciaország, nem feltétlenül védik majd lelkesen egy amerikai globális médiaóriás európai jelenlétét. Még ha ez a megfontolás rövidlátó is, a PiS malmára hajthatja a vizet. Ez így pont a fonákja lenne a lex CEU miatti helyzetnek, amikor is a Soros-féle egyetemet űzték el Magyarországról.

A jelenlegi ügyben a lex CEU-hoz hasonlóan az alany, a Warner Bros. Discovery az amerikai liberális elit részének tekinthető azzal, hogy övé a demokrata többségnek kulcsfontosságú CNN. De Donald Trump már nincs hatalmon, a demokrata Bident illetően pedig elképzelhetetlen lenne, hogy a médiaszabadságot elfelejtse, vagy gyengeséget mutasson, ha külföldi amerikai befektetésekről van szó.

A lengyel kormány csak a bajt keresi, már a kongresszus és a Fehér Ház is felszólította őket, hogy tiszteljék a média szabadságát és az évtizedek óta tartó partnerséget. Miközben a PiS az üzleti és biztonsági érdekeit teszi kockára külügyi szempontból, látszólag számol azzal – ismét csak Orbánt követve –, hogy elég hamar visszatér a trumpista republikanizmus ahhoz, hogy újraindítsák a kétoldalú kapcsolatokat. De lehet, hogy megint elsiklanak afelett, hogy még a republikánus adminisztráció is ugyanezeket az elveket emlegette, még ha az ideológiai motiváció kevesebb is volt emögött.

Ennélfogva a lex TVN egyetlen hozadéka a PiS számára csak az, ami mindig is volt: a hatalom megtartása. Mint ahogy a lex CEU jó volt arra Orbánnak, hogy mozgósítsa a saját választóit, és demobilizálja a mérsékeltebb szavazókat, Kaczyński is hasonló hatásra vágyik: megosztani az embereket és ellenőrizni a sajátjainak létszámát egy egyre bonyolultabb koalíciós kirakósban.

Politikai manőverek

Jarosław Gowin napokkal a kirúgása előtt világosan láthatóan az elszakadásra készült. Szombaton egy lehetetlen ultimátumot intézett a kormány felé három ügyben: vonják vissza a tervezett adóemeléseket, vonják vissza az önkormányzatok tervezett forráscsökkentését, és lépjenek vissza az új médiatörvénytől.

Ez most a második alkalom két éven belül, hogy Gowin pártja olyannyira nem ért egyet a koalíciós partnereivel, hogy a párt elnöke nem lesz a kormány tagja. Ez nyilvánvalóan a következő választásokra való készülés harcainak eredménye. Ugyanakkor Kaczyński szándéka nem volt titok azóta, hogy múlt hétfőn interjút adott a lengyel távirati irodának, és elmondta a politikai stratégiáját.

Ahhoz, hogy Kaczyński hatalomban maradjon, három nagy politikai győzelemre lesz szüksége, ezek fogják megmutatni, hogy a saját táborában még mindig ő-e a vezér.

Az első a médiatörvény ügye, a második a lengyel terv az EU helyreállítási alapjainak felhasználását illetően, a harmadik a számvevőszék elnökének kirúgása – utóbbi egy volt embere, aki azóta hátat fordított a PiS-nek, annak korrupt, nepotista mivoltáról beszél, védve magát a régi bajtársakkal folytatott vitákban.

Ezzel párhuzamosan Kaczyński meglepő módon Kína-barát állítások tesztelésével mozgósítja a jobboldali tábort és támogatókat, emeli a saját politikusainak fizetését a további szembefordulásokat elkerülendő, és meghozza a legszükségesebb jogi változtatásokat, hogy elkerülje az EU-s és európai bírósági szankciókat. Miközben az új jobboldali projekttel kacérkodik, utat nyit a további orosz befolyásnak az oltásellenes, hekker és anti-LMBT-agendával a háttérben. A politikai kilátások ennélfogva nem túl jók.

Ez az idegesség sokszorozódik az ősellenség Donald Tusk visszatérésével, aki hatékonyan használ ki minden strukturális és taktikai gyengeséget, nem riad meg a populista húzásoktól, és nyilvánvalóan próbálja visszaszerezni a középjobbot magának és az EPP-nek.

A lex TVN a központi és talán az utolsó csata, amit Kaczyński meg akar és meg tud vívni, mielőtt tovatűnik a történelem évkönyveibe. Sebesülten és sarokba szorítva még veszélyesebb, és mint sok más autokrata, hajlamos lehet átlépni demokratikus alapelveket, hogy a hataloméhségét kielégíthesse. Ezért a különböző politikai szereplőknek a nyári szabadság alatt is ébernek kell lenni.

Egy elvi alapú megközelítés itt ugyanolyan fontos, mint azoknak az embereknek a pragmatikus keresése, akik kilépnének abból az őrületből, amibe a lengyel politika lavírozta magát:

• A médiának szolidaritania kell a TVN-nel, és meg kell fontolnia, hogy kiközösítse azokat a politikusokat, akik a TVN vagy bármely médium elleni fellépéssel fenyegetőznek. Azok a képviselők, akik a médiaszabadság ellen szavaztak, ne kapjanak meghívást a tévékbe és rádiókba.
• A lengyel politikai elitnek fel kell hoznia a témát az Európai Parlamentben, hogy nyomást helyezzen a Bizottságra, hogy lépjen az európai, de főleg a magyar és lengyel médiaszabadság ügyében.
• A civil társadalomnak és a gondolkodóknak hangsúlyozniuk kell a tisztánlátás szükségességét az orosz és kínai dezinformációt illetően, miután a valódi problémát a kormány nem kezeli, hanem azzal, hogy ezt az érvelést felhasználva támadja a médiaszabadságot, valójában aláássa a lengyel információs szuverenitást, kitéve az országot a hamis narratíváknak.

A cikk lengyelül és angolul itt található.

Ez a cikk egy V4-es lapegyüttműködés része, amit a Visegrad Insight nevű szervezet fog össze, és amelyben a cseh Denik.cz, a szlovák DennikN.sk, a lengyel Res Publica Nowa és Onet.pl mellett a Telex.hu is részt vesz.