„Az első naptól kezdve tudtuk, hogy ha új lapot akarunk alapítani, az csak az olvasóitól függhet”

2020. október 01. – 10:39

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Pontosan emlékszem arra a napra. 2014. október 14-ének reggelén történt. A Penta nevű pénzügyi csoport oligarchái társtulajdonosai lettek a lapnak, ahol húsz éven keresztül, elsőéves egyetemista koromtól dolgoztam, az utolsó nyolc évben főszerkesztőként. Még aznap felmondtam, és velem együtt ötven kollégám is így tett.

Így kezdődött a Denník N története. Egy hat éve tartó kaland, amely nemcsak a független újságírás ünnepét hozta el, hanem egyelőre sikert és reményt is jelent a jövőre nézve.

A Denník N egy rendkívüli újság. Nem oligarchák tartanak fenn bennünket, nem támogat minket az állam, és még csak nem is a nagy cégektől származó reklámbevételekből élünk. Az első naptól kezdve tudtuk, hogy ha új lapot akarunk alapítani, az csak az olvasóitól függhet.

Ma 58 ezer előfizetőnk van. Olvasóink pénzéből finanszírozzuk a szerkesztőség működését, és ez a szabadságunk záloga. Nincs egyetlen olyan ember vagy emberek kis csoportja, amely megállíthatna, betilthatna, elhallgattathatna bennünket. Mindegyik előfizetőnk a saját fejével gondolkodik, saját véleménye van, saját ízlése, és amíg hajlandó fizetni a cikkeinkért, saját újságja is.

Negyvenöt emberrel kezdtük. Majdnem mind újságírók voltak. Sokan mondták, hogy őrültek vagyunk, és ilyen sok embert nem fogunk tudni eltartani. Mi azonban meg voltunk győződve róla, hogy nagy lapot kell alapítanunk. Egy olyan médiát, amely nemcsak kommentálni fogja a történéseket, hanem új témákat és vitákat fog megnyitni, és ideális esetben meghatározza e viták tartalmát is.

A magunk oldalán tudtuk azon olvasók nagy csoportját, akik ismertek bennünket a lapból, ahol addig dolgoztunk. Sokan akartak támogatni minket, mert megértették, hogy egy független újság nem lehet oligarchák kezében, akik rajta keresztül intéznék a bizniszüket, befolyásolnák a politikát vagy csak ellenőriznék, hol mit írnak róluk.

Elkezdtünk előfizetőket gyűjteni. Azt kértük az emberektől, fizessenek elő arra a tartalomra, amelyet még nem hoztunk létre, de meg tudtuk ígérni, hogy létrejön. Jövendőbeli előfizetőket gyűjtöttünk tehát. Több mint nyolcezren fizettek elő. Az első naptól kezdve nem azért kértük a támogatást, mert valamiféle bátor vagy rokonszenves tettet hajtottunk végre. Azokra a szövegekre kértük a pénzt, amelyeket írni fogunk, és azt akartuk, hogy az olvasóink rendszeresen fizessenek nekünk. Nem csak egyszer az elején.

Már harmadik éve nyereségesek vagyunk, és visszafizethettük azt a kölcsönt, amelyet az elején az Eset vállalat befektetőitől kaptunk. 1,2 millió eurót adtak nekünk, aminek a felét már visszafizettük, a másik fele pedig a részvények 51 százalékát biztosítja számukra.

Azt a pénzt, amelyet megkeresünk, a szerkesztőség működésébe fektetjük. A negyvenöt emberből mára majdnem száz lett. Ennek túlnyomó többsége ma is újságíró, de már tíz saját programozónk is van. Nélkülük nem tudtuk volna létrehozni saját előfizetői rendszerünket.

Mindez maga a tökéletes újságírói álom. Olyan szövegeket írunk, amelyekkel a dolgok mélyére ásunk, új témákat nyitunk meg és érdekes emberekkel beszélgetünk, és ezt egyre többen és többen értékelik, fizetve a munkánkért. A mi marketingünk a szövegeink. A színvonalas szövegek.

Mindegyiket lezárjuk, így mindegyiknek meg kell győznie az új olvasót, hogy végig kell olvasnia. Elég megfizetnie havi 4,99 eurót, hogy láthassa, mi rejlik a fal mögött, és mi rejlik a többi cikkünkben.

Havonta 1,2 millióan keresik fel az oldalunkat. Közülük nem egész öt százaléknyian fizetnek elő a lapra. A többiek azért olvasnak bennünket, mert a hosszú, egyedülálló cikkek mellett a leggyorsabb és a legjobb hírek is ott vannak a kínálatunkban. Ez a rovatunk a Percről percre címet viseli, és tényleg ilyen iramban frissül. Itt minden megtalálható, ami körülöttünk történik, és amiről érdemes tudni. Tömören, az eredeti forrásra vagy a mi cikkünkre utalva, és ingyen.

Hat év viszonylag rövid idő, de a mi történetünk egyelőre sikertörténet. Olyan médiákat látunk magunk körül, amelyek kínlódnak, csökken a hirdetési bevételük, fogynak a nyomtatott újságra kíváncsi olvasóik és ezzel együtt a remény is, hogy megint olyan jól fog menni minden, mint tíz évvel ezelőtt. Bennünket nem hagyott el a remény, és ma már tudjuk, hogy ez nemcsak egy Szlovákiára vonatkozó kivétel, tévedés vagy véletlen egybeesés.

Már majdnem két év telt el azóta, hogy segítettünk a Denník N napilap megalapításában Csehországban. Egy olyan országban, ahol semmiféle hagyománya nincs a fizetett online tartalmaknak.

Mindenki arról győzködött bennünket, hogy a csehek soha nem fognak fizetni a cikkekért az interneten, hiszen ott minden ingyenes.

Prágában kialakult egy erős befektetői csapat, amely független napilapot szeretett volna támogatni, és egy erős újságírói csapat, amely szabadságra, minőségi újságírásra és reményre vágyott. Ma több mint 18 ezer digitális előfizetőjük van, ami a legtöbb az egész cseh piacon, és közel a pillanat, amikor nyereségessé válnak.

Éppen hat évvel ezelőtt azon töprengtem, hogy akarok-e még újságíró lenni. Hogy van-e elég energiám elindítani egy új lapot, és kockáztatni, hogy nem sikerül, mert minden médiatrend inkább az újságírás végét jósolja, mintsem egy új kezdetet. Kollégáimnak hála összeszedtem a bátorságom, és nem bántam meg.

Így nézhet ki a független újságírás jövője. Biztos vagyok benne, hogy Magyarországon is.

Matúš Kostolný a szlovák DenníkN újság főszerkesztője.