A jobbközép választási szövetség nyerte a vasárnapi előrehozott választásokat Portugáliában, a jelenleg kormányzó szocialisták pedig második helyre futnak be.
Az idő előtti voksolásra azért volt szükség, mert az országot 2015 óta miniszterelnökként irányító szocialista Antónia Costa korrupciós gyanúba keveredett, valamint korábban kormányának számos tagjával szemben fogalmaztak meg hasonló vádakat, amiért a kormányfő a lemondása mellett döntött tavaly novemberben.
A szavazást megelőzően ismert közvélemény-kutatások alapján 9 év után újra jobboldali kormányt jósoltak, azonban ezek a mérések 2 évvel ezelőtt is tévedtek, legalább 5 százalékkal alábecsülték például a szocialistákat, akik végül történelmi győzelmet ünnepelhettek. A mostani mérések 27-28 százalékra mérték a kormányzó baloldali pártot, az ellenzéki jobbközép választási szövetségnek 32-33 százalékos eredményt jósoltak, míg a radikálisan jobboldali Chegát 16 százalékra várták.
A voksok 97 százalékának megszámolását követően valóban a jobbközép választási szövetség kapja a legtöbb voksot, jelenleg 30 százalékon állnak, míg a jelenleg kormányzó szocialisták 29 százalékot érnek el. Az újjobboldali Chega viszont jelentősen jobban szerepel és 18 százalékos szavazataránynál tart, ami azt jelenti hogy háromszor jobb eredményt ér el, mint két éve. A gond csak az, hogy a Chegával nem akar kormányozni a jobbközép PSD vezetője, Luís Montenegro.
A kormányalakítás így sem lesz egyszerű, hiszen Portugália elnöke a választási kampány hajrájában kijelentette, minden tőle telhetőt meg fog tenni azért, hogy a Chega-t távol tartsa a kormányrúdtól. Az Ibériai-félsziget kisebbik országában az 1970-es évek közepe óta rendeznek szabad választásokat, ekkorra bukott meg az országot irányító jobboldali Salazar-rezsim, vagy ahogy a portugálok hívták, az Estado Novo. Az 1974 áprilisi ún. szegfűs forradalom óta lényegében két domináns párt uralja a portugálok belpolitikáját: a Portugál Szocialista Párt (PS), ami egy hagyományos baloldali tömegpárt, valamint a Szociáldemokrata Párt (PSD), ami neve ellenére egy jobbközép centrista párt.
Az Európai Parlamentben előbbi a szocialista pártokat tömörítő S&D frakció tagja, ahol magyar részről a korábbi MSZP-s Újhelyi István és 4 DK-s EP-képviselő is politizál. A PSD annak az Európai Néppártnak a tagja, ahová sokáig a Fidesz is tartozott. A két nagy párt több alkalommal nagykoalícióban irányította az országot, amire azért is volt szükség, mert a spanyolhoz hasonló területi listás választási rendszerben nem olyan egyszerű abszolút többséget szerezni a parlamentben, mint mondjuk a magyar vagy brit választási rendszerekben.
Magyar olvasók számára José Manuel Barroso neve csenghet ismerősen, aki a jobbközép PSD miniszterelnöke volt az ezredforduló utáni években, majd hazánk EU-csatlakozását követően lett az Európai Bizottság elnöke, egészen 2014-ig.
A két nagy párt mellett kisebb baloldali (pl. a történelmi kommunista párt), majd zöld pártok tudtak még parlamenti helyeket elcsípni, valamint epizodista jobboldali pártok is megjelentek a színen, azonban az újjobboldali Chega (magyarul: Elég!) 2019-es parlamentbe jutásáig nem volt az országnak igazán radikális jobboldali pártja. Ennek egyik oka, hogy Spanyolországhoz hasonlóan Portugália is egy jobboldali autoriter rezsim alól felszabadulva építette ki a többpártrendszert az 1970-es évektől kezdődően, és mindkét országban a domináns jobbközép pártból kiszakadva jöttek létre a mai újjobboldali formációk.
A spanyol Vox a mostani kampányban erőteljesen kampányolt a Chega mellett, és bár mindkét párt az ID frakcióban tevékenykedik, a magyar kormány eddig a spanyolokkal épített ki szorosabb kapcsolatot. A Chega mostani eredménye után és három hónappal az EP-választásokat megelőzően megkerülhetetlen tényezővé válik az európai jobboldali radikális szcénán belül.
A magyar belpolitika klímáján edződött olvasók számára volt egy érdekes fejleménye a most véget ért portugál választási kampánynak. A Magyarország területéhez hasonló nagyságú és közel azonos népességű dél-európai országban ugyanis törvény tiltja a fizetett politikai hirdetések megjelentetését a közösségi médiában, a kampány időszakán kívüli. Az előrehozott voksolást mindössze egy kéthetes hivatalos kampányidőszak előzte meg, így a pártok nem fejtettek ki érdemi kampánytevékenységet a Facebookon, ahogy a YouTube-on sem, megkímélve ezzel a portugál társadalmat.