Fideszességgel vádolják, de ő állítja: csak a nemzetiségek érdekeit képviseli

Kevesebb mint 25 ezer szavazattal, a listás voksok mindössze 0,44 százalékát megszerezve jutott az idén ismét parlamenti mandátumhoz Ritter Imre, a magyarországi németek képviselője. A választási törvény 2013-as kiegészítése alapján, a kedvezményes kvótával parlamentbe jutható kisebbségek közül az idén, 2018-hoz hasonlóan, egyedül a német nemzetiségi lista kapott annyi szavazatot, hogy az mandátumot eredményezzen. A lista élén pedig az előző választáshoz hasonlóan most is az a Ritter Imre állt, aki korábbi Fidesz-tagsága ellenére – vagy éppen amiatt – az elmúlt négy évben minden fontos kérdésben a kormánypártokkal együtt szavazott.

A most 69 éves Ritter a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen közgazdaságtan-, az ELTE-n pedig alkalmazottmatematika-diplomát is szerzett. A rendszerváltás után szülővárosa, Budaörs kisebbségi önkormányzatában kezdett el dolgozni. Később a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatában is vezető pozíciót vállalt, 2006-ban pedig már a Fidesz–KDNP jelöltjeként jutott be Budaörs képviselő-testületébe.

Ritter 2010-ben már a Fidesz budaörsi polgármesterjelöltje is volt, de mivel alulmaradt a várost idestova 31 éve irányító Wittinghoff Tamással szemben, az országos politika felé fordult. Így lett az új választási törvény értelmében 2014-től a német nemzetiség szavazati joggal nem bíró parlamenti szószólója. 2018-ban pedig sikerült annyi magyarországi sváb és szász szavazatot összeszednie, hogy a kedvezményes kvótával Ritter a parlament teljes jogú képviselője lett.

Listavezetőként viszont már akkor sem árult zsákbamacskát. A régi Index kérdésére néhány nappal a választás előtt már leszögezte: azokban a kérdésekben, amelyek a nemzetiségi kisebbségeket nem érintik,

„a mindenkori kormányhoz lojálisan” fog szavazni.

Mi is az a nemzetiségi mandátum?

2013-ban az új választási törvény megalkotásakor a Fidesz–KDNP-s többség fontos szempontként fogalmazta meg, hogy az országban élő, hivatalosan is elismert (azaz történelmi) nemzetiségeknek esélyük legyen képviselőt juttatni a parlamentbe. Az új szabályozás akkor lehetővé tette, hogy a nemzetiségi önkormányzatok a parlamenti választáson önálló listát állíthassanak, és a pártoknál kedvezőbb feltételekkel jussanak mandátumhoz.

A kedvezményes kvóta lényege, hogy egy képviselő parlamentbe juttatásához a nemzetiségeknek negyedannyi szavazatot kell szerezniük, mint a pártoknak. Ezt úgy számolják tehát, hogy összeadják a pártlistás szavazatokat és a nemzetiségi listás szavazatokat, ezt elosztják a listás mandátumok számával, azaz 93-mal, majd néggyel.

A kedvezményes kvótával a nemzetiségek tehát a pártokhoz képest valóban sokkal könnyebben szerezhetnek mandátumot.

Az idén az így számított bejutási küszöb körülbelül 23 ezer szavazat volt, Ritter Imre pedig ennél nem sokkal többet, 24 630 voksot kapott.

Ha ezzel összehasonlítjuk, hogy a Mi Hazánk több mint félmillió szavazattal (listás és töredék összeadva) szerzett hat mandátumot, akkor világossá válik, hogy némi aránytalanságot rejt magában ez a rendszer.

Az önbevallás alapján is több mint 300 ezres, becslések szerint körülbelül egymilliós magyarországi cigányság az idén nem is állított nemzetiségi listát, miközben 2018-ban még elindultak, bár csak 5703 szavazatot sikerült szerezniük. A németeken kívül sok szlovák, román és horvát is él Magyarországon, de ők olyan kevesen vannak, hogy matematikailag sem lennének képesek megugrani a bejutási küszöböt. Nem véletlen, hogy ezekre a listákra csak néhány százan vagy ezren szavaztak.

A 2011-es népszámlálás szerint az országban csaknem 186 ezer német nemzetiségű személy él, közülük viszont csak alig több mint 32 ezren regisztráltak a német nemzetiségi névjegyzékbe. Ezzel kapcsolatban Ritter Imre azt mondta a Telexnek, hogy nem is volt céljuk 35-40 ezernél több választót regisztrálni, az ugyanis elégséges a kedvezményes mandátum megszerzéséhez.

Az idei választás előtti hetekben a polarizált politikai helyzet miatt közel kétezren leiratkoztak a nemzetiségi névjegyzékről, de végül éppen meglett a képviselőséghez szükséges szavazatszám.

Az első nemzetiségi képviselő a parlamentben

A német nemzetiségi képviselő 2018 után hű maradt korábbi ígéretéhez, és a nemzetiségeket nem közvetlenül érintő kérdésekben következetesen kitartott a „mindenkori kormánytöbbség”, azaz a Fidesz–KDNP mellett. Ennek megfelelően szavazta meg többek között a hetedik alkotmánymódosítást, és később az állam jelentős átszervezését jelentő törvénycsomagokat is, beleértve például több egyetem és több ezermilliárd forintnyi közvagyon „alapítványosítását”.

Ritter négy év alatt hetvennégyszer szólalt fel a parlamentben, ebből pedig csupán 22 volt önálló felszólalás, általában az Országgyűlés magyarországi nemzetiségek bizottságának álláspontját ismertette. Arra a kérdésünkre, hogy ennek az oka lustaság volt-e, vagy tényleg ennyire kevés kérdés érintette a nemzetiségeket, a képviselő azt mondta:

a magyarországi őshonos kisebbségeket mindenképpen ki akarta vonni a parlamenti sárdobálásból.

Ennek érdekében alakították ki azt a gyakorlatot, hogy a történelmi nemzetiségeket érintő jogszabályokról a nemzetiségek bizottságának tagjai még a parlamenti viták előtt 3-4 körben egyeztettek minden frakcióval és független képviselővel, és azokat csak akkor nyújtották be, ha teljes konszenzust sikerült kialakítani.

A nemzetiségeket érintő parlamenti munkára egyébként Ritter a politikai sárdobáláson belüli normalitás szigeteként tekint. A parlamenti gyakorlatot ugyanis még 2018 előtt sikerült úgy alakítani, hogy a történelmi kisebbségeket érintő jogszabályok mind a magyarországi nemzetiségek bizottságához kerülnek, ahol mind a 13 etnikum képviselteti magát. Ez a bizottság aztán úgy alakítja ki álláspontját, hogy a frakciók javaslatait még a parlamenti vita előtt befogadja, így 2018 után már nem is volt szokás módosító indítványokat benyújtani a nemzetiségeket érintő törvényi változásokhoz.

Kritikák kereszttüzében

2014-es szószólói, majd 2018-as képviselői mandátuma nyomán Ritter Imrét többször is kritizálták amiatt, hogy nem lépett fel határozottan a nemzetiségek védelmében, amikor azokat a kormányoldalról érte támadás. Az első nevezetesebb eset akkor volt, amikor Orbán Viktor 2015-ben Brüsszelben azt mondta: Magyarország soha nem volt multikulturális társadalom, és meg kell őrizni az ország etnikai homogenitását. Ritter egyébként akkor felszólalt a parlamentben, és megjegyezte, hogy a kijelentés aggodalmat keltett a nemzetiségek körében.

Érvként felhozta, hogy szerinte Magyarország lakosságának ma is 10 százalékát teszik ki a nemzetiségek, az MTA álláspontja alapján pedig Magyarország Közép-Európa része, ahol a kisebbségek jelenléte meghatározó, a kulturális sokszínűség pedig érték. Ritter akkor az őt támogató nemzetiségek nevében arra kérte a kormányt, hogy pontosítsa álláspontját, Orbán szavai ugyanis félreértelmezhetők. A miniszterelnök helyett azonban Rétvári Bence válaszolt, aki annyival keverte le a témát, hogy a soknemzetiségű nem ugyanaz, mint a multikulturális.

A hét évvel ezelőtti esetről megkérdeztük a frissen újrázó Rittert, aki kifejtette, hogy álláspontja nem változott az évekkel.

Most is félreérthetőnek tartja a miniszterelnök akkori megfogalmazását, de azóta többször beszéltek erről négyszemközt, és szerinte nem véletlen, hogy Orbán ma már gyakran kitér az őshonos magyarországi nemzetiségekre.

Azt a korábban említett politikai állásfoglalást, miszerint a nemzetiségeket nem érintő kérdésekben a kormányoldallal szavaz, Ritter Imre igen szigorúan vette az elmúlt négy évben. Emlékezetes volt például, amikor 2018-ban, néhány hónappal a parlamentbe kerülése után, a kormánytöbbséggel együtt megszavazta azt a törvénycsomagot, ami megtiltotta az idegen népesség betelepítését Magyarországra. Ennek az a pikantériája, hogy Ritter pont azokat a németeket képviseli, akiknek jelentős részét a 18. században a Habsburg uralkodók telepítették idegen népességként Magyarországra.

Amikor a HVG akkor rákérdezett, nem érzi-e ezt ellentmondásosnak, Ritter azzal védekezett, hogy a korábban betelepített (történelmi) nemzetiségeket nem lehet összekeverni az újonnan betelepített nemzetiségekkel, így ebben a kérdésben a kormánytöbbséggel szavazott. Azért azt is hozzátette, hogy ha a korábban betelepített nemzetiségek kitelepítéséről döntene a kormány, akkor nem feltétlenül szavazna együtt a Fidesz–KDNP-vel.

Emlékezetes volt az is, amikor 2020-ban a magyarországi németek kitelepítésének emléknapján a közpénzből működő Petőfi Irodalmi Múzeum egyik műsorában a németek kiirtásán viccelődtek. A nem túl burkoltan kormánypárti műsorban konkrétan az hangzott el, hogy

„nagy lehetőséget szalasztott el Európa a békésebb jövő felé vezető úton a németség teljes likvidálásával”.

Az adás publikálása után két ellenzéki parlamenti képviselő feljelentést tett, és sokan úgy gondolták, jogosan várnák el, hogy Ritter Imre legyen a leghangosabb a tiltakozók között. A nemzetiségi képviselő akkor először nyilvánosan nem reagált, de öt nappal később kiadott egy közleményt, amiben károsnak nevezte és visszautasította a megnyilvánulást, majd később a parlamentben napirend előtti felszólalásban is tiltakozott.

Kérdésünkre, hogy tett-e akkor más lépéseket az ügyben, most azt mondta: nemcsak a nyilvánosságban akarta tisztázni ezt a kérdést, de a parlamenti kereteken belül minden fórumon aktivizálta magát. Ennek megfelelően kereste meg az ügyben még az adás nyilvánosságra kerülésének napján Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest, és a PIM-et finanszírozó Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkárát, Fekete Pétert.

Na de mi történt a nemzetiségekkel ezalatt?

Ritter Imre az elmúlt négy évben ugyanakkor vitathatatlanul sikeresen lobbizott a történelmi nemzetiségekért. Bár fontos szimbolikus kérdésekben a nemzetiségek soha nem kerültek szembe a többségi társadalommal vagy épp a kormányzati politikával, az intézményrendszerük fenntartására kapott állami támogatásoktól sok minden függhet. Ezek a támogatások pedig 2014, de főleg 2018 óta jelentősen nőttek.

2014 óta

• 4-ről 22 milliárdra emelkedett az őshonos nemzetiségek költségvetési támogatása;
• 75 köznevelési intézmény fenntartói és tulajdonjogát szerezték meg a nemzetiségek;
• négyszeresére emelték a nemzetiségipedagógus-pótlékot;
• bevezették a pedagógushallgatói ösztöndíjrendszert;
• és már 15 ezer gyerek tanul nemzetiségi fenntartású iskolákban.

Azzal kapcsolatban, hogy a támogatások nem tekinthetők-e a kormány hálájának azért cserébe, hogy Ritter a parlamentben velük szavaz, a képviselő azt mondta: ennek szerinte semmi értelme nem lenne.

A nemzetiségeket érintő stratégiai döntések nagy részének ugyanis 30-40 év múlva lesz csak érdemi hatása, annak pedig nagyon kicsi az esélye, hogy addig ne legyen kormányváltás.

Szerinte ezért mindenképpen olyan döntésekre törekszenek, amelyeket az ellenzék is támogat, hogy egy esetleges kormányváltás után se akarják visszavonni őket. A lobbitevékenységen kívül Ritter a legnagyobb sikerének azt nevezte, hogy a nemzetiségeket érintő kérdésekben az elmúlt nyolc évben parlamenti konszenzus alakult ki. Ennek legszimbolikusabb eredménye pedig az, hogy a magyarországi nemzetiségek bizottsága által benyújtott törvénymódosító javaslatokat a parlament minden frakciója és független képviselője szinte kivétel nélkül egyhangúlag elfogadta.

Kérdésünkre, hogy mit tekint a következő négy év legnagyobb feladatának, Ritter a nemzetiségipedagógus-képzést jelölte meg. Noha országosan is pedagógushiány van, de ez szerinte a nemzetiségi iskolákat hatványozottan érinti, a következő évek nyugdíjazásai miatt pedig rengeteg hely megüresedik majd a nemzetiségi iskolákban. Ebben a tekintetben tehát hiába kapnak plusztámogatásokat, a nemzetiségi iskolák sem különböznek a többitől.

Forgatókönyv kormányváltás esetére

Ritter Imrét 2018 óta folyamatosan az a vád éri, hogy a nemzetiségek támogatásáért cserébe kiszolgálja a fideszes politikai érdekeket. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy ő soha nem árult zsákbamacskát, és a 2018-as választás előtt éppen úgy bejelentette, hogy bejutása esetén a nemzetiségeket nem érintő kérdésekben a mindenkori többséggel fog szavazni, mint ahogy tette az idén is.

Annak kapcsán, hogy volt Fidesz-tagként a szíve nem húz-e mégis a mostani kormánypártokhoz, kijelentette: ő továbbra is csak a nemzetiségek érdekében igyekszik politizálni. A 2021-es év végén is minden ellenzéki párttal tárgyalást kezdeményezett, és a parlamenti frakcióval bíró pártokkal meg is egyezett arról, hogy amennyiben kormányra kerülésük esetén a magyarországi őshonos nemzetiségek részére elfogadható, támogató nemzetiségpolitikát folytatnak, akkor természetesen az új kormánnyal ugyanúgy szavazna együtt.

Ritter szerint az egyetlen eset, amikor neki valóban választania kellene a politikai oldalak között, az a nem túl valószínű forgatókönyv lenne, ha a mostani kormánypártoknak és az ellenzéknek mandátumegyenlősége lenne a parlamentben.

Ha ugyanis a választás után mind a Fidesz–KDNP, mind az Egységben Magyarországért pártjai 99–99 képviselőt tudtak volna a parlamentbe juttatni, akkor Ritter Imrén múlott volna, ki alakíthat kormányt.

A Telex kérdésére most azt mondta, ebben az egy esetben vállalta volna a politikai oldalválasztás felelősségét, és a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának iránymutatása alapján, de maga döntött volna, ki irányíthassa az országot. Mivel azonban a Fidesz–KDNP végül 135 képviselői helyet szerzett a parlamentben, Ritter Imre szavazatára nemhogy a kormányalakításhoz, de még a kétharmadhoz sem lesz szükség a következő négy évben.