A WHO szerint ne fogyasszunk semmilyen mesterséges édesítőszert – de tényleg annyira veszélyesek lennének?

Friss ajánlást adott ki az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az édesítőszerek használatáról, ami miatt sok szemöldök az egekbe szaladt: a szervezet egészséges emberek számára nem javasolja a kalóriamentes édesítőszerek használatát a fogyáshoz. Bár a WHO dokumentuma kifejezetten írja, hogy nem a cukorpótlók fogyasztásának biztonságosságára vonatkoznak a megjegyzései, az ajánlás ijesztő lehet azoknak, akik nem olvassák a teljes elemzést, és használnak ilyen édesítőszereket. Ez ugyanis összeköti a hízást, a szív- és érrendszeri betegségeket, a cukorbetegséget és a rákot is a használatukkal.

Bár ez így valóban elég rosszul hangzik, nem kell temetni az édesítőszereket – legalábbis nem mindegyiket, és nem minden formában. A WHO ajánlásában is olvasható, hogy a bizonyítékok alacsony minőségűek, ami azt jelenti, hogy az eredmények nem túl erősek, de ami még ennél is fontosabb: önmagában az édesítőszerek jelentős része nem káros. A lényeg, mint mindenben, itt is a mértékletesség, a végső cél pedig az lenne, hogy összességében csökkentsük az édes ízhez való vonzódásunkat.

Rövid távon hasznos, hosszú távon problémás lehet

A WHO ajánlása jórészt egy 2022-es metaanalízisen alapul, amelyben a szervezet tudósai összesen 238 kutatást néztek át és összesítették az eredményeiket. A vizsgált édesítőszerek (többek között aszpartám, szukralóz, stevia, szacharin, advantám, rebaudiozid-A, aceszulfám-K) közül kimaradtak a cukoralkoholok, az indoklás szerint azért, mert nem sorolhatók az energiamentes édesítőszerek közé. Annak ellenére, hogy az eritrit például cukoralkohol, igaz, az egyetlen a csoportból, ami gyakorlatilag nullakalóriás. A WHO kutatói több egészségi állapottal és problémával kapcsolatban tették próbára a vizsgált szereket, többek között a súlyváltozás, a 2-es típusú cukorbetegség, a szív- és érrendszeri panaszok, a rák, a vesebetegség, a fogak egészsége, illetve az evési viselkedés és a cukorbevitel szempontjából vizsgálták meg, mennyire is tesznek jót vagy rosszat a szervezetnek ezek az anyagok.

A kutatók a rövid távon végzett, dupla vak, randomizált kísérleteket és a hosszú távú, megfigyelésen alapuló kutatásokat is belevették az elemzésbe. Míg az első csoport javarészt pozitívumokról számolt be, többek között a fogyás és a kalóriabevitel terén, a megfigyelésen alapuló kutatások esetében ez már nem mondható el: itt még a fogyás sem volt tartós, a legtöbb kutatás azt mutatta, hogy a kísérleti alanyok híztak, sőt, megnőtt a szív- és érrendszeri betegségek, a diabétesz, a húgyhólyagrák, sőt összességében a halálozás esélye is.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy az, aki édesítőszereket fogyaszt, meg fog halni, húgyhólyagrákja lesz, szívrohamot kap, és biztosan el fog hízni. Először is: a tudományos kutatások legmegbízhatóbb fajtái ezek a fent említett dupla vak, randomizált kísérletek, a hosszú távú, megfigyelésen alapuló kutatások viszont jellemzően kevésbé erős eredményeket hoznak, mivel nem zárnak ki rengeteg zavaró tényezőt. Ebben az esetben például elmondható, hogy ha valaki sikeresen lefogy rövid távon az édesítőszerek használatával, könnyen lehet, hogy hosszú távon visszahízik, vagy nem tart egészséges étrendet, és az édesítőszereken kívül eső okokból lesz beteg. Ezt a megfigyelésen alapuló kutatások nem tudják hatékonyan kiszűrni.

„Nehéz megmondani, hogy melyik kutatástípus a megbízhatóbb, és ennek több oka is van” – mondta a Telexnek Jason Montez, a WHO Táplálkozási és Élelmiszerbiztonsági Osztályának kutatója. „Először is, a bizonyítékok bizonyossága összességében többnyire egyenértékű a vizsgálattípusok között, azaz a legtöbb vizsgálat alacsony bizonyosságú. Másodszor, a különböző kutatások különböző célokkal dolgoztak, a rövid távú kontrollált kutatások például gyakran a betegségekre utaló markereket figyelték meg néhány hónapos időtartamban, a hosszú távúak pedig magukat a betegségeket. A randomizált kontrollált vizsgálatok pedig csak rövid távon követték az eredményeket, jellemzően maximum 3 hónapon keresztül, míg a prospektív kohorsz tanulmányok akár évekig is eltartottak. Ráadásul a legújabb randomizált kutatások nem is vizsgálták az édesítőszerek cukorhoz viszonyított hatásait, így nehéz ezek eredményeit felmérni. Azt elmondhatjuk, hogy amikor az édesítőszerek közvetlenül a cukrot helyettesítik, és a résztvevők kevesebb kalóriát visznek be, rövid távon egy kisebb fogyás elérhető, vagy legalábbis nem jelentkezik hízás. Úgy tűnik, nem ez a helyzet a hosszabb időtávokon, a résztvevők ugyanis vagy visszahíznak, vagy nem fogynak, és az édesítőszerek hosszú távú használata összeköthető a betegségek és a korai halálozás nagyobb kockázatával.”

Az alapvető probléma valójában nem is az édesítőszerek fogyasztása, hanem az, hogy mit várunk tőlük: ha csodát, könnyű fogyást, egyszerűen megkapható egészséget, akkor csalódni fogunk. Egy alapvetően egészségtelen, nyugati típusú diétánál például nagyon keveset nyom a latban hosszú távon az, ha valaki kicseréli a cukros kólát diétásra, az viszont segíthet, ha már egy eleve kiegyensúlyozott, egészséget támogató étrendből von ki egy kis mennyiségű cukrot édesítőszerek használatával.

A kutatás egyébként vizsgálta az ilyen szerek használatát gyerekeknél is, de érdemes tudni, hogy ezek néhány betegségtől – például az 1-es típusú cukorbetegségtől – eltekintve hatéves kor alatt egyáltalán nem ajánlottak.

Nem szabad egy kalap alá venni mindet

„Elég szélsőséges lenne azt mondani, hogy az összes édesítőszer egy kalap alá véve borzasztó káros lenne” – mondta a Telexnek Soltész Erzsébet dietetikus. Az ilyen cukorpótlók azonban nem jelenthetnek hosszú távon megoldást, és nem is szabad rájuk támaszkodni akkor sem, ha kiegyensúlyozott táplálkozással, rendszeres testmozgással, egészséges tempóban akar valaki fogyni. „Ha valaki egy adott étrendet folytat, és egyszerűen csak az ételek vagy italok egy részét helyettesíti az édesítőszeres változatukkal, az semmiképpen sem jó irány. Az én tanácsom az, hogy az édesítőszeres termékek legfeljebb választékbővítő szereppel, alkalmanként szerepeljenek az étrendben, és elsősorban károsodott szénhidrát-anyagcsere, azaz inzulinrezisztencia, cukorbetegség esetén jöhetnek szóba.

A WHO ajánlásának alapját adó eredmények jelentős része alacsony bizonyosságú, azaz nem általános érvényű mindenkire az ott leírt hosszú távú kedvezőtlen hatás. A nem részletezett körülmények – például a vizsgálati alanyok betegségekre való örökölt hajlama, életmódja, kiinduló testösszetétele, fizikai aktivitása, táplálkozási mintája, élelmirost-bevitele és mikrobiomjuk állapota alapvetően befolyásolja a testtömeg alakulását, és a krónikus betegségek kialakulásának rizikóját.

Ez egy összefoglaló arra vonatkozóan, hogy nem jó stratégia, ha édesítőszeres termékeket fogyasztunk annak érdekében, hogy fogyjunk, vagy elkerüljük a krónikus betegségeket.” Azt is fontos megjegyezni, hogy a WHO metaanalízise nem talált ok-okozati összefüggést az édesítőszerek és a betegségek vagy a halálozás között, így azt erős túlzás kimondani, hogy ezek a cukorpótlók önmagukban bármilyen betegség okozói lennének.

Az sem mindegy természetesen, hogy milyen típusú édesítőszerekről beszélünk: a WHO egy kalap alá vette például az aszpartámot és a steviát, amiknek számos szempontból nagyon különböző hatásaik vannak a szervezetre. A stevianövényből készülő (és nem a szintetikusan előállított) steviát jellemzően nem tartják rossz édesítőszernek, az aszpartámról viszont már régóta tudjuk, hogy nincs jó hatással a szervezetre.

„Bár a kémiai szerkezetük, az édesintenzitásuk és az érzékszervekre hatásuk eltérő, az összes édesítőszer és a cukor is ugyanazokkal az édesíz-receptorokkal lép kölcsönhatásba – nemcsak a szájüregben, hanem más glükózérzékelő sejtekkel az emberi szövetekben, beleértve a beleket és a hasnyálmirigyet is – mondta Jason Montez arra a kérdésre, hogy miért tartotta jó ötletnek a WHO együtt vizsgálni ezeket a cukorpótlókat. – Annak ellenére, hogy a legutóbbi kutatások azt mutatják, hogy az egyes édesítőszerek emberekre gyakorolt egyes fiziológiai hatásaikban is különbözhetnek, a jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok szerint vannak olyan általános egészségi hatások, amelyek mindegyik cukorpótlóra vonatkoznak. Lehet, hogy ennek az az oka, hogy egy közös receptoron osztoznak, egyelőre nem tudjuk biztosan.”

„Én úgy gondolom, hogy a stevia – ami a valódi stevianövényből készül, nem a mesterséges szteviol-glikozid – máshogyan kezelendő, mint a szukralóz, az aszpartám, vagy a nátrium-ciklamát – mondta Soltész Erzsébet. – Érdekes, hogy a WHO a cukoralkoholokkal miért nem foglalkozik, bár igaz, hogy ezeket (például a maltitot) jellemzően intenzív mesterséges édesítőszerekkel kombinálva találjuk a cukormentes termékekben. A cukoralkoholok jellemzően kevésbé édesek, van bennük kalória, és nagyobb mennyiségben emésztőrendszeri panaszokat okoznak. Az eritrit talán az egyetlen kivétel, ami nagyon minimális mennyiségben tud csak az emésztőcsatornánk baktériumközössége fermentálni. Ezért az emésztőrendszeri panaszok is kevésbé jelentkeznek, jelenlegi tudásunk szerint szinte változatlan formában választja ki a vese, és a vizelettel kiürül a szervezetből. Én talán ezt tartom a legjobbnak az édesítőszerek közül, akár önmagában, akár steviával kombinálva.”

Nem tiszták a mögöttes mechanizmusok

De hogyan okozhat szívproblémákat, cukorbetegséget vagy korai halálozást egy édesítőszer? Egyelőre nem tiszta, ezért nem is lehet ok-okozati összefüggést felírni, ötletek azonban már vannak. „Nem tudjuk, mik a pontos mechanizmusok, de az ajánlásban néhány lehetséges megoldást felsoroltunk – mondta Jason Montez. – Idetartoznak az ízérzékelésre gyakorolt hatások (például édes íz preferenciája, az édes íz érzékenységének változása), az étkezési jelzések (például éhség, étvágy) és egyéb idegi válaszok (például a hedonikus válasz az édes ízre, a memória- és jutalomútvonalak az agyban). Ezen kívül felszabadulhatnak metabolikus hormonok és más biológiai molekulák, az inzulinérzékenység szabályozása megváltozhat, valamint a vékony- és vastagbelekben élő baktériumok is megváltozhatnak.”

„Friss kutatások szerint ezek az édesítőszerek hatnak a mikrobiomra – mondta Soltész Erzsébet. – A minden emberre egyedileg jellemző mikrobiom-összetételt számos tényező befolyásolja, az étrend összetétele és élelmirost-tartalma mellett például a gyógyszerszedés, a testmozgás és a stressz. Csak az utóbbi évek kutatásai tárták fel, hogy a mikrobiomnak van egyfajta belső kommunikációs hálózata, amelyen az azt alkotó mikroorganizmusok »beszélgetnek« egymással. Ennek a dinamikus önszabályozó rendszernek még nincs magyar neve, angolul a quorum sensing kifejezéssel írják le, és pontos működését, jelentőségét még csak most térképezik fel. Azt már tudjuk, hogy jelentős szerepe van a mikrobiomot (köznapi nevén bélflórát) alkotó mikroorganizmus-közösség egyensúlyának fenntartásában. Ebbe a kommunikációs hálózatba szólhatnak bele az édesítőszerek.” Ez a kutatási terület még nagyon új, de az már biztos, hogy a mikrobiom-egyensúly megőrzésének fontos szerepe van a szervezet megfelelő működésében.

Az is számít, hogy mit helyettesítünk ezekkel a szerekkel: vannak kutatások a WHO metaanalízisében, amelyek a cukorfogyasztáshoz, és vannak, amelyek a víziváshoz hasonlítják az édesítőszereket, nyilván egyiknek más eredményei lesznek, mint a másiknak. Persze a metaanalízis pontos és fontos is, azt azért muszáj megjegyezni, hogy nem mindegy, egy adott kutatásban milyen körülmények között, kik és milyen gyakorisággal fogyasztották az édesítőszereket.

„Pár éve arról jött ki kutatás, hogy a vegán étrend mennyire jó, mert azoknál, akik ezt követik, rengeteg krónikus betegség alacsonyabb előfordulású – mondta Soltész Erzsébet. – Ebben nyilvánvalóan van igazság, hiszen az egészséget támogató, kiegyensúlyozott étrend alapvetően növényi élelmiszerekből áll. Nem mindegy azonban, hogy a minden állati eredetű terméket kizáró vegán táplálkozást egy kedvezőtlen összetételű, »nyugati« típusú diétával hasonlítjuk össze, vagy egy olyan változatos, mértékletes étrenddel, amely nagyjából ugyanazokat a növényi alapú fogásokat tartalmazza, mint egy vegán étrend, kiegészítve némi tojással, tejtermékkel, sovány hússal, hallal. Így már egészen más a helyzet.”

Montez is megjegyzi, hogy a való világban az édesítőszereket komplex módon használják, azaz kevésbé a cukor közvetlen helyettesítésére, inkább cukortartalmú ételekkel és italokkal együtt fogyasztják. „Az is gyakori lehet, hogy az emberek kiegészítésként eszik és isszák a cukortartalmú termékeket, hogy egy másik, jellemzően energiagazdagabb ételt is megehessenek. Néhányan abban a tudatban adhatnak hozzá édesítőszeres termékeket az étrendjükhöz, hogy az ilyen ételek és italok egészségesebbek. Ahelyett, hogy kevesebb kalóriát fogyasztanának, néhány bizonyíték arra utal, hogy az édesítőszereket használó populáció több kalóriát eszik és iszik, mint mások.”

Vannak arra is kutatások, hogy az édesítőszerek hasonló inzulinválaszt válthatnak ki a szervezetben, mint a cukor, annak ellenére, hogy nem tartalmaznak kalóriát. Az inzulin cukor híján fölöslegesen van jelen a vérben, idővel a májba kerül, ahol hozzájárulhat a zsírfelhalmozódáshoz és a vérzsírszint emelkedéséhez. Bár egyértelműen még nem sikerült bizonyítani, van rá esély, hogy az ilyen édesítőszerek rendszeres és túlzott fogyasztása miatt szénhidrátanyagcsere-zavarok alakulhatnak ki, nő az elhízás, az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség rizikója.

Az édesfogyasztásunkat kéne csökkenteni

Lehet vitatkozni azon, hogy mennyire egészségesek a különböző édesítőszerek, de abban nagyjából minden, a témával foglalkozó szakember egyetért, hogy valójában az összcukorbevitelünket és az édes ízt kellene csökkentenünk az étrendünkben. „Az édes íz szeretete evolúciós okok miatt velünk születik – az ősidőkben a túlélés záloga volt, hogy könnyen hasznosítható energiaforráshoz jussunk. Első táplálékunk, az anyatej is édes.”

Egy egészséges étrendben egyébként a megfelelő mennyiségű cukorbevitellel sincs gond – ha valaki egyébként elegendő zöldséget, gyümölcsöt, rostot, fehérjét fogyaszt, és rendszeresen mozog, a normális mennyiségű cukor is belefér. „A WHO-nak egyértelmű útmutatása van a cukorbevitelre: azt tanácsolja, hogy a napi energiabevitel tíz, de inkább öt százalékára csökkentsük a cukor mennyiségét – mondta Jason Montez. – Az ajánlásaink megengednek egy kis cukorfogyasztást. De azt érdemes leszögezni, hogy a WHO nem mondja azt, hogy a cukrok jobbak, mint az édesítőszerek, és hogy aki az édesítőszereket fogyasztja, az váltson inkább vissza a cukrokra. Az álláspontunk inkább az, hogy a cukorbevitel csökkenthető az édesítőszerek fogyasztása nélkül is. Mindkettő hathat az egészségre közvetlenül, de hozzájárulhat a rossz étrendhez is, mert jellemzően a feldolgozott élelmiszerekben találhatók meg.”

„Valószínűnek tartom, hogy sokan, akik ilyen édesítőszeres termékeket fogyasztanak, nem feltétlenül növényi élelmiszerekben és rostban gazdag, sok természetes alapanyagot tartalmazó étrendet követnek – mondta Soltész Erzsébet. – Inkább úgy gondolják, hogy ezzel ki tudják cselezni a rendszert. Ha viszont valakinek nincs egészségi problémája, annak semmi oka nincs rá, hogy ne férjen bele néha a cukor. Alapvetően nem a bevitt cukor forrása a fontos, hanem az, hogy mivel esszük együtt – természetes része-e a gyümölcsnek, zöldségnek, tejterméknek vagy pluszban adjuk hozzá az ételhez, italhoz.”

Ehhez a cikkhez fizetett együttműködés keretében az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást használtuk.