Már az emberek is állatgyógyszereket kapnak, annyira megedzettük a baktériumokat

Egyre nehezebb a bakteriális fertőzésekkel szemben antibiotikumokkal küzdeni, mert a baktériumok hozzáedződtek az ellenük kitalált szerekhez, de van esély olyan gyógyszereket fejleszteni, amelyek legyűrik a baktériumok ellenálló és fertőzőképességét is, derült ki Pál Csaba Magyar Tudományos Akadémián tartott székfoglalójából.

A 20. század egyik orvosi mérföldkövének a penicillin felfedezését tartják, amely egy darabig szinte csodafegyverként működött a bakteriális fertőzésekkel szemben, de néhány évtized elteltével azt kell látni, hogy penicillin és más antibiotikumok is hatástalanokká váltak.

Pál Csaba, a Szegedi Biológiai Kutatóközpont Biokémiai Intézetének tudományos tanácsadója azt mondta március 14-ei székfoglaló előadásában, hogy olyannyira megnőtt egyes súlyos szövődményeket is okozó baktériumok ellenálló képessége, hogy már korábban csak kizárólag az állattenyésztésben alkalmazott szereket kezdtek el használni az embereknél is. Azzal együtt, hogy ezeknek a szereknek rendkívül káros mellékhatásaik vannak.

A probléma súlyosságát fokozza, hogy a baktériumok nem egy, hanem számos antibiotikummal szemben válnak ellenállóvá, vagyis multidrogrezisztens baktériumok alakulnak ki.

A baktériumok az antibiotikumok túlhasználata miatt váltak rezisztenssé, az állattenyésztésben a közelmúltig rutinszerűen adagolták állományszinten betegségmegelőzésre, vagy csak azért, hogy még jobb legyen az állatok növekedése. A baktériumok edzettségét a mindennapokban használt antibakteriális szerek is növelték, például a kozmetikai termékekben előforduló triklozán is.

Ma ott tartunk, hogy felszaporodtak az antibakteriális szereknek ellenálló baktériumok, amelyek gyors alkalmazkodóképességüknek és szaporodásuknak köszönhetően az antibiotikumokkal szemben is rezisztenssé válhatnak.

Egyelőre nagy kérdés, hogy mennyire lehetnek hatékonyak az új fejlesztésű antibiotikumok. Pál Csaba munkatársaival négy jelentős kórokozóként számon tartott baktériumfajon tesztel 20 újonnan bevezetett vagy még fejlesztés alatt álló antibiotikumot.

A kísérletek során arra a döbbenetes megállapításra jutottak, hogy a laboratóriumi evolúció során végbemenő mutációk révén a vizsgált baktériumfajok mindegyike ellenállóvá vált, gyakran nem is csak egy, hanem több antibiotikummal szemben is, és az összes vizsgált antibiotikum esetében nagy fokú rezisztencia alakult ki.

Számos baktériumpopuláció esetében 30 nap alatt 1000-szeresére nőtt a rezisztencia mértéke. Ami pedig még ijesztőbb: a baktériumok annyira ellenállóak, hogy a gyakorlati gyógyszeres kezelés a maximálisan alkalmazható antibiotikum-dózis esetén is hatástalan marad.

Pálék arra jöttek rá, hogy a rezisztens változatok kialakulását okozó mutációk egynegyede nemcsak laboratórium körülmények között alakul ki, hanem a természetben is. Rögtön felmerül a kérdés: hogyan lehetséges, hogy megtalálható köztük az a specifikus mutáció, amely a még forgalomba sem került antibiotikumokkal szemben is rezisztenssé teszi a baktériumokat? A kutatók feltételezése szerint ez részben azért lehetséges, mert az új fejlesztésű antibiotikumok bizonyos szempontból nem elég újak, ugyanis kémiailag és hatásmechanizmusuk szempontjából nagyon hasonlóak azokhoz, amelyeket már évek óta alkalmaznak a gyógyászatban. Ezeket az antibiotikumokat túl sokáig és túl intenzíven használtuk, ezért a laboratóriumban létrejött mutáns változatok már jelen vannak a természetben és a kórházakban is.

Az ellenálló képesség erősödése nem jelenti azt automatikusan, hogy a baktériumok fertőzőképessége csökkenne. Pál Csabáék megfigyelései szerint csak bizonyos ellenálló baktériumok jutottak be az emberi sejtek belsejébe. Azaz előfordul, hogy egyes, az új antibiotikumokkal szemben ellenálló baktériumok egyben fertőzőbbek is.
Ez arra figyelmeztet, hogy egyes új antibiotikumok klinikai alkalmazása kimondottan veszélyes is lehet, mert olyan szuperbaktériumok kialakulását segíti elő, amelyek nemcsak hogy ellenállóak az antibiotikumokkal szemben, de egyben fertőzőbbek is.

Az antibiotikumok számára a legnagyobb próbatételt az jelenti, hogy áthatoljanak a baktériumok sejtfalán. Pál Csaba az antibiotikum-fejlesztők dilemmáját az előadó Safranekéhoz hasonlította, akinek az volt a feladata a Macskafogóban, hogy egyetlen technológiával érje el azt a kettős célt, hogy bejusson az egérlyukba, és ott megölje az egereket. A kutatóknak is hasonlóképpen kellene két legyet ütniük egy csapásra: olyan gyógyszert kell kifejleszteniük, amely egyszerre képes áthatolni a baktérium sejtfalán, majd elpusztítani az adott sejtet. A jövő antibiotikumainak ezért olyan fehérjéket kell támadniuk, amelyek a sejtfalnak és a sejtmembránnak fontos alkotóelemei, és működésképtelenségük növeli a sejtfal áteresztőképességét. Ezek a fehérjék azért is kiváló célpontok, mert nagyon hasonlóak a különböző baktériumokban, ráadásul csak baktériumokban találhatók meg, emberi sejtekben nem.