Megszólalt a kaktusz, de az is lehet, hogy csak böfögött egyet

Izraeli kutatók azt állítják, hogy a növények képesek hangokkal is kommunikálni. Nem levélsusogásra vagy nyikorgó ágakra kell gondolni, felvetésüket arra alapozzák, hogy egy emberi füllel nem érzékelhető, kattanó, klikkelő ultrahangot detektáltak.

Azt már eddig is lehetett tudni, hogy a növények képesek bizonyos mértékű kommunikációra, például vészhelyzetben vegyi anyagok kibocsátásával, a levelük színének megváltoztatásával, de hogy beszélnének is egymással, arról eddig nem szóltak tanulmányok.

A Tel-Aviv Egyetem kutatói a Cellben megjelent cikkükben viszont most nemcsak azt írták, hogy növényi „szavakat” azonosítottak, hanem azt is állítják, hogy különböző fajok különböző „nyelveken” is beszélnek, és ezeket a levegőben terjedő hangokat rögzíteni is tudták.

A kutatók azt állítják, hogy a növényeknek olyan beszédhangjuk van, mint amikor egy pattogatott kukorica kipattan. A hangereje hasonló az emberi beszédéhez, de olyan magas a frekvenciája, hogy az az emberi hallástartományon kívül esik.

A tanulmány egyik szerzője, Lilach Hadany professzor szerint egy nagyon régi tudományos vita végére tettek azzal pontot, hogy bebizonyították a növények hangkibocsátását.

„Eredményeink arra utalnak, hogy a körülöttünk lévő világ tele van növényi hangokkal, és ezek a hangok információkat tartalmaznak, például a vízhiányról vagy a sérülésekről. Feltételezzük, hogy a természetben a növények által kibocsátott hangokat a közelben élő lények érzékelik, mint például denevérek, rágcsálók, különféle rovarok, esetleg más növények is, amelyek hallják a magas frekvenciákat, és releváns információkat nyernek belőle” – idézte a tanulmány egyik társszerzőjét a Times of Israel.

Hadany egy elsőre merésznek tűnő kijelentést is tett. Szerinte szenzorokkal az emberek is képesek lehetnek lefordítani a hangokat, így megtudhatnák, hogy mikor van szükségük például vízre, öntözésre a növényeknek. Persze ez nem is biztos, hogy olyan egyszerű, ki tudja, milyen bábeli zűrzavar uralkodhat egy sok fajból álló virágmezőn vagy kertben.

A kutatók a kísérleteikhez paradicsomot és dohányt használtak, és akkor is megpróbálták rögzíteni a hangjukat, amikor vízhiányos állapotot idéztek elő náluk, vagy belevágtak a szárukba. A kísérletet egy akusztikai kamrában és egy zajos üvegházban is elvégezték.

Hadany azt mondta, a növények 40-80 kilohertzes frekvencián bocsátottak ki hangokat, a stresszmentesek óránként átlagosan egyszer, míg a sérültek és a kiszáradtak óránként több tucatszor.

A kutatók további növényeket is vizsgáltak, a búza, a kukorica, a Cabernet Sauvignon szőlőfajta, egy kaktusz- és egy árvacsalánfaj hangjait is rögzítették. Azt feltételezik, hogy a növények akkor adnak ki hangokat, amikor a szárukban lévő szállítószövetben, a xilémben légbuborékok képződnek. Ezek a buborékok pedig kitágulnak vagy összeesnek.

Ahogy említettük, ezeket a hangokat nem hallja az ember, de a kutatók azt sejtik, hogy több rovar- és emlősfaj, például molylepkék és egerek, néhány méteres távolságból képesek elérteni a növényi szót.

Mindez nagyon jól hangzik, de maguk a tanulmány szerzői is látják az elmélet gyengeségét. Hadany azt mondta, hogy a hangok lehetnek egy kommunikációs forma részei, de az is előfordulhat, hogy valamilyen fiziológiai folyamat mellékhatásai. Ha az emberből indulunk ki, az emésztőrendszerünkből megszülető hangokat sem neveznénk tudatos kommunikációnak. Könnyen lehet, hogy a növényeknél is hasonló a helyzet.

Hadany azért bízik abban, hogy hipotézisük megállja a helyét, hiszen valószínűleg a növény gyorsabban tud hangot kiadni, mint hogy kiválasszon magában valami szerves vegyületet az üzengetéshez.