Már megint nem derült ki az ivermectinről, hogy csodaszer lenne

Magyar kutatás jelent meg a GeroScience szaklapban az ivermectinről, arról a hatóanyagról, amit a koronavírus-járvány alatt mindenféle megalapozott kutatás nélkül egyes országokban hivatalosan, máshol fű alatt használtak Covid ellen. A metaanalízis arra a konklúzióra jutott, hogy az ivermectin szignifikánsan csökkentette a vírus kiürülésének idejét enyhe és közepesen súlyos koronavírusos esetekben, de a vizsgált kutatások olyan alacsony minőségűek, hogy a konklúzió nagyon alacsony bizonyosságú. Azaz ahhoz, hogy ilyesmit biztonsággal ki lehessen mondani, jobb kísérletekre van szükség, ezeket pedig a járvány ezen pontján, több más, bizonyítottan is hatékony gyógyszerrel a hátunk mögött már nem érdemes várni.

Általánosságban az ivermectint emberi felhasználásra elefantiázis és folyami vakság ellen szedik, feltalálója Nobel-díjat is kapott érte, Magyarországon viszont az engedélyezett 26 készítményből mindössze egyet szánnak csak emberi fogyasztásra, a maradék 25 állatgyógyszer. Az egyetlen, humán gyógyszerként forgalomban lévő terméket külsőleg kell alkalmazni, ugyanis az egy krém, amelyet a rozácea nevű bőrbetegséggel járó pattanások és foltok kezelésére használnak. A járvány alatt sokan az állatoknak szánt féreghajtót szedtek.

Az ivermectin laboratóriumi kísérletekben ígéretesnek mutatkozott egyébként a SARS-CoV-2 ellen, de humán kísérletekben nem lehetett egyértelműen bizonyítani, hogy lenne haszna a vírussal szemben. „Arra voltunk kíváncsiak, hogy mit lehet tudni azokból a tapasztalatokból, amikor a koronavírus-járvány elején ivermectinnel kezeltek betegeket egyes országokban” – mondta a Telexnek Csupor Dezső szakgyógyszerész, a PirulaKalauz.hu főszerkesztője, a magyar ivermectines tanulmány egyik szerzője. „Azok, akik az ivermectint pártolták, mindig azzal jöttek, hogy milyen hatásos a szer, és nagyon sok fogyasztói beszámoló is van róla – de a kutató mindig azt nézi, hogy mit mondanak a számok, és objektíven vizsgálja őket.”

A kutató elmondta: egy olyan végpontot választottak a metaanalízisnek, amit mérni lehet, és nem szubjektív. Nem az a lényeg, hogy egy adott orvos megítélése szerint milyen a beteg állapota, hanem az, hogy milyen gyorsan ürül ki a szervezetéből a vírus, ezt pedig kvantitatív módszerrel, szubjektivitás nélkül meg lehet határozni. „Ahhoz képest, hogy milyen sokat beszéltek erről az anyagról, nem sok vizsgálatot találtunk, amiben konkrétan ezt a végpontot elemezték volna. Végül összesen három kutatást találtunk alkalmasnak, amelyek kellően jól tervezettek voltak ahhoz, hogy komolyan vegyük őket.”

A metaanalízisek, ha megfelelő protokoll alapján készítik őket, a tudományos publikálás legmagasabb minőségű eredményeit tudják produkálni azzal, hogy a protokollnak megfelelő, szigorú szabályok alapján válogatják ki egy adott témában azokat a korábban elkészített tanulmányokat, amelyeket aztán végül elemeznek és összegeznek. A magyar kutatásban azokat a vizsgálatokat összegezték, amelyekben azt elemezték, hogy milyen gyorsan lesz vírusmentes egy koronavírusos beteg. „Azt találtuk, hogy ebben a három vizsgálatban a betegek vírusmentessé válása gyorsabb volt ivermectinnel. A hatás viszont nem különösebben drámai” – mondta Csupor Dezső.

Kevés a jól megtervezett kutatás

Az alapvető probléma az volt, hogy mivel tényleg szigorú protokoll alapján dolgoztak a kutatók, nagyon kevés olyan ivermectines kutatás volt, ami minőségben megfelelt volna a feltételeknek. Összesen három – egy nigériai és két bangladesi – maradt az elemzett kutatások között, így az összes betegszám is alacsony maradt. A 382 résztvevő ráadásul nem volt túl heterogén minta, az elfogultság kockázata pedig magas volt még ennél a három tanulmánynál is. „Összességében a végső kvantitatív elemzésünkben szereplő randomizált vizsgálatok minőségét inkább kétségeket keltőnek, mint elfogadhatónak tartottuk, többek között azért, mert mindegyik cikkben jelen volt a torzítás kockázata” – írják a szerzők a tanulmányban. Ez azt jelenti, hogy a vizsgálatok tervezése és leírása több ponton nem volt megfelelően precíz.

Az ivermectinnel kapcsolatban sokszor felmerül a biztonságosság kérdése is, ezzel kapcsolatban azonban a 382 beteg kapcsán nem találtak problémát. „Viszont olyan kevés volt a vizsgált alany, hogy ennyiből nem deríthető ki teljes biztonsággal a szer biztonságossága. Az ivermectin valóban neurotoxikus lehet, tehát idegmérgező hatása van, de ennek a problémának a gyakorisága nagyon alacsony. Az USA-ban 2020 októbere és 2021 decembere között összesen 40 ilyen esetet jelentettek” – mondta Csupor Dezső.

A Covid-19 idején felkapott ivermectin-divattal a probléma – azon túl, hogy a szer hatásossága nem volt bizonyítva – az volt, hogy a legtöbb fejlett országban, ahol ez a „gyógymód” elterjedt, az emberek állatgyógyszereket kezdtek szedni. A fejlett országokban nem jellemzőek az ivermectintablettával kezelhető betegségek, így nincsenek is embereknek szánt, ivermectin hatóanyagú gyógyszerek. Az állatoknak szánt termékek viszont sem dózisukban, sem a kísérőanyagok tekintetében nem emberi alkalmazásra vannak tervezve.

„A toxicitás dózisfüggő is, és azok, akik saját döntés alapján az internetről innen-onnan rendelnek szereket, és nagy dózisban szedik őket, nyilván magasabb kockázattal számolhatnak. Azok, akik a trópusi területeken, indokoltan, orvosi felügyelet alatt szedik a hatóanyagot, kisebb kockázattal számolhatnak” – mondta a szakértő. „Minden gyógyszernél meg kell nézni, hogy mekkora a haszon, és mekkora a kockázat. Ha a haszon nagyon nagy, és emellett még van egy jelentős kockázat, az még elfogadható is lehet. Azokban az országokban, ahol emberek halhatnak meg egy parazita miatt, de az ivermectin szedésének is van idegkárosodásra kockázata, azt lehet mondani, hogy a haszon-kockázat aránya elfogadható.”

„De itt, Európában, ahol már vannak hatékony gyógyszereink és védőoltásaink, az ivermectin szedésének kockázata felértékelődik, és nagyobb, mint a várható haszon. Innentől nem beszélhetünk pozitív szövegkörnyezetben az ivermectinről, legalábbis amíg a hatásosságát nem igazolják.”

A szakgyógyszerész is felhívja a figyelmet, hogy a metaanalízis eredménye nem túl magas bizonyosságú. Ezzel a problémával küzdött egyébként a többi komolyabb metaanalízis is: az ivermectin koronavírusra szedését olyan kevés jó minőségű kutatás vizsgálja, hogy minden bizonyíték alacsony bizonyosságú.

„Pontosan ez mutat rá, hogy azok a weboldalak, amelyek úgynevezett élő metaanalíziseket csináltak, mennyire pontatlanok” – mondja a szakértő. „Ezekbe tucatszám vonnak be vizsgálatokat, de mi, amikor a tudomány szigorú módszerével kezdtük őket vizsgálni, rájöttünk, hogy ezek nagy része nem használható. Nem mindegy például, hogy egy vizsgálat retrospektív, vagyis visszamenőleg nézik meg az adatokat, vagy egy szépen megtervezett duplavak kutatásban. Ez talán az egyik legfontosabb dolog: ha szigorúan kezdjük el vizsgálni a szakma szabályai szerint a témát, akkor az úgynevezett bizonyítékoknak a nagy része kiesik. Ez a három tanulmány, ami végül a kritériumoknak megfelelt, szintén nem volt túl erős.” A vizsgált végpont ráadásul – a vírus kiürülése a szervezetből – nem is függ össze feltétlenül a betegség lefolyásával: van, akinek tünetmentesen is van vírus a szervezetében, és van, akinek már kimutathatatlan a mennyiség, mégis szenved a hosszan tartó tünetektől.

„Az egész témát mindig komplexitásában kell nézni, mert ma, amikor a Covid már nem olyan súlyosságú betegség, mint a pandémia elején volt, és vannak sokkal hatékonyabb gyógyszerek, az eredmények alapján nem mondhatjuk azt, hogy az ivermectin jelentős gyógyszer a koronavírus ellen.”

„Amikor a járvány elején még nem volt a kezünkben semmi, és az ivermectin előkerült, számításba vették mint potenciálisan hatékony szert, ez teljesen normális dolog. Az persze túlkapás, amilyen módon Európában sokan elkezdték alkalmazni. A jelentősége viszont csökkent, ahogy a járvány alatt jelentek meg egyre hatékonyabb szerek, és elkészült a vakcina. Ez a kutatás azért fontos, hogy legalább utólag tanuljunk belőle: ha valamit hirtelen kikiáltanak csodaszernek, nem biztos, hogy az is, hiszen ha utólag, higgadtan megnézzük az adatokat, akkor azt látjuk, hogy még az a nagyon kevés adat sem mutatja, hogy az ivermectin csodaszer lenne a Covid ellen. Lesznek még hasonló szituációk, és ha ezeket a tapasztalatokat figyelembe vesszük, talán kicsit racionálisabban tudunk viselkedni.”

A szakértő azt is megjegyezte, hogy az egész ivermectinőrületnek van egy nagyon komoly negatív hatása is, amiről keveset beszélünk: diszkreditált egy olyan hatóanyagot, ami egyébként nagyon fontos. Sőt, bizonyos betegségek ellen valóban csodaszer, nem hiába kapott Nobel-díjat 2015-ben érte Ómura Szatosi és William C. Campbell. „Ezzel a hatóanyaggal az égvilágon semmi baj nincs. Eddig is milliókat, százmilliókat kezeltek vele. A Coviddal kapcsolatban azonban, úgy tűnik, nem hatásos, de ez nem a hatóanyag hibája.”