Bebizonyosodott, hogy az orgazmus közben a nőkből kilövellő folyadék a húgyhólyagból jön

Ugyan a tizenpár éve tabunak számító női orgazmus mára egyértelműen beépült a köztudatba – ahogy azt a szexről szóló Komplexünkben írtuk, talán túlságosan is, manapság sokszor el is várják ezt tőlük –, de vannak olyan kérdések, amiket még mindig nehéz megválaszolni. Például, hogy miért spriccel ki folyadék néhány nőből orgazmus közben, ez honnan származik és pontosan milyen az összetétele. A tudományos konszenzus eddig is az volt, hogy a folyadék a húgyhólyagból jöhet, egy nemrég megjelent japán kutatás azonban egyértelműen be is bizonyította ezt – írja a New Scientist.

Ahogy a férfiak esetében, úgy a nőknél is többféle folyadék képződik szexuális együttlét közben – a vagina izgatás hatására síkosító folyadékot termel, orgazmus közben pedig bizonyos esetekben két másik folyadék hagyhatja el a húgycsövet. Az egyik kis mennyiségben távozik, sűrű és tejszerű, a másik pedig áttetsző és sok van belőle, esetenként akár több száz milliliter is távozhat így. A téma szempontjából ez utóbbi a fontos, az angol nyelvterületen csak squirtingként ismert jelenséget ugyanis hagyományosan nagy érdeklődés övezi, és ahogy az ebből a cikkből is látszik, komoly irodalma van a témának. Ami egyébként elég zűrzavaros, többek közt az sem mindig egyértelmű, hogy pontosan mit hívnak női ejakulációnak:

• ebben a 2013-as kutatásban például egyértelműen a spriccelésre, vagyis a squirtingre hivatkoznak így,
• egy 2011-es kutatásban viszont leszögezték, hogy a női ejakuláció és a squirting közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, és egy idén júniusban megjelent tanulmány is különbséget tett a két jelenség között.

Ebben már azt is leírták, hogy míg a tejszerű váladék a „női prosztataként” is emlegetett parauretrális, más néven Skene-mirigyekben választódik ki, addig az áttetsző, spriccelő folyadék a húgyhólyagból származik. Ez utóbbit egy 2014-es tanulmány is megerősítette, itt a kutatók ultrahanggal vizsgálták meg hét nő húgyhólyagját ebből pedig az látszott, hogy az üres húgyhólyag szexuális izgatás hatására megtelt, orgazmus után pedig ismét kiürült. Samuel Salama nőgyógyász és kollégái ennek nyomán azt állapították meg, hogy a squirting tulajdonképpen nem más, mint akaratlan vizeletürítés, noha a folyadékban olykor kis mennyiségben más váladékok is fellelhetőek.

Inoue Mijabi (Miyabi Inoue) japán urológus és kollégái ezt az elméletet akarták minden kétséget kizáróan bebizonyítani, ezt pedig egy meglehetősen furcsa kísérlettel sikerült véghez vinniük. A kísérletben olyan nők vettek részt, akiknél jelentkezett orgazmus közben a spriccelés, annak érdekében pedig, hogy megtalálják ennek a forrását, a kutatók előbb kiürítették a húgyhólyagjukat, majd egy kék folyadékot fecskendeztek bele. Ezt szexuális stimuláció követte, egészen addig, amíg a nők el nem élveztek, a kispriccelő folyadékot pedig steril üvegcsékbe gyűjtötték össze. A folyadék mind az öt esetben kék volt, ami egyértelműen bizonyította, hogy az a húgyhólyagból származik. A kutatók az egészet videóra is vették, ami furcsán hangzik, de az augusztus végén közzétett tanulmány szövege és címe alapján igazából ez a lényege az egésznek.

Külön kiemelték például, hogy tudományos kutatásban elsőként ábrázolták vizuálisan is a spriccelést, a videó pedig külön le is tölthető, ha valaki kíváncsi rá.

A tanulmányban részt vevő nők nem küzdöttek vizelettartási problémákkal, ami Inoue szerint azt bizonyítja, hogy nem inkontinencia állt a folyadékürítésük hátterében. A tanulmányból az is kiderült, hogy a folyadék túlnyomórészt vizelet, de miután négy alany az orgazmus közben ejakulált is, nem meglepő módon a Skene-mirigyek által termelt váladék is lehet benne. Ahogy azt Jessica Påfs, a Göteborgi Egyetem kutatója is kiemelte, az kiderült, hogy a spriccelés forrása a húgyhólyag, de azt például még mindig nem tudni, hogy miért képesek erre egyes nők, és mások miért nem.

Påfs egy korábbi tanulmányában részletesen foglalkozott már a jelenséggel, ebből többek közt az derült ki, hogy azoknál sem egyértelmű a dolog megítélése, akiknél rendszeresen jelentkezik – a svéd nőkkel készített interjúi során kiderült, hogy egyesek kifejezetten élvezik, mások viszont túlértékeltnek tartják, sőt, szégyellik. Ruandában és Ghánában viszont például a női gyönyör legmagasabb szintjének tekintik, és generációról generációra adják tovább az ezzel kapcsolatos tudást.