Bemutatta első teljes képét a mérföldkőhöz érkező James Webb űrteleszkóp

Február közepén történelmi képet küldött a NASA decemberben fellőtt új, óriási űrtávcsöve, a James Webb, amely most újabb képpel szárnyalta túl az akkori, fekete-fehér, kicsit elmosódott felvételt. Azon még nem volt pontosan összehangolva az összesen 18 tükörszegmens, mostanra viszont már megtörtént ez a mérföldkőnek is nevezhető lépés, így tényleg lenyűgöző képet adott ki a NASA.

A kép bemutatása lényegében csak kísérője, pontosabban következménye volt egy fontosabb lépésnek. A NASA szerdán ugyanis arról számolhatott be, hogy sikeresen befejeződött a James Webb űrtávcső (JWST) főtükrének finom fázis-beállítása, és mindez annyira jól sikerült, hogy a távcső optikai teljesítménye eléri, de akár meg is haladhatja azokat a célokat, amelyek elérésére tervezték és építették. A finomhangolás érdemi része viszont még így is hónapokig tart majd, vagyis sokat kell még várni, mire a JWST valós tudásához mérhetően a legjobb minőségű képeket szállítani kezdi. A mostani lépés arról szólt, hogy a NASA tudósai megbizonyosodjanak róla, a távcső képes sikeresen összegyűjteni a távoli objektumok fényét, és gond nélkül eljuttatni azt a műszereihez.

A Föld legnagyobb teleszkópjai közül több is használ a Webbéhez hasonló szegmentált főtükröt, a Webb az első olyan űrtávcső, amely ilyen kialakítást alkalmaz. A 6,5 méter átmérőjű főtükör – amely túl nagy ahhoz, hogy elférjen egy rakéta burkolatában – 18 hatszögletű, berilliumból készült tükörszegmensből áll. Az indításhoz össze kellett hajtogatni, majd az űrben kibontani, mielőtt minden egyes tükröt – nanométeres pontossággal – egyetlen tükörfelületté állítottak volna össze.

A teleszkóp beállításának finom fázisú szakasza befejeződött, így a kutatócsoport mostanra teljesen összehangolta a Webb elsődleges képalkotóját, a NIRCamet az obszervatórium tükreivel.

Így született meg a világűrből készített valaha volt legnagyobb felbontású infravörös kép,

amely egy tőlünk nagyjából 2000 fényévre található olyan csillagot ábrázol, amely 100-szor halványabb annál, mint amit még képes érzékelni az emberi szem. A képen a csillag mellett sok száz galaxis is felbukkan.

A következő hat hétben további finomhangolások következnek, mielőtt a tudományos műszerek végső előkészítése megkezdődne. A folyamatnak ebben a fázisában egy algoritmus értékeli az egyes műszerek teljesítményét, majd kiszámítja a végső korrekciókat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a teleszkóp minden tudományos műszerrel jól igazított legyen. Ezután megkezdődik a Webb végső igazítási lépése, és a csapat korrigálja a tükörszegmensek apró, fennmaradó pozícionálási hibáit.

A 14 év csúszással fellőtt, végül közel 11 milliárd dollárba kerülő James Webb űrtávcső – amelynek jelentőségét, működését, eszközeit ebben a cikkünkben ismertettünk részletesen – a Hubble kvázi utódjaként felbecsülhetetlen tudományos munkát végez majd a Földtől 1,5 millió km-re található úgynevezett L2 Lagrange-pontban. A Hubble-től eltérő módon infravörös tartományban kutató JWST a világegyetem legkorábbi korszakait, a galaxis születését, a friss csillagok létrejöttét és az exobolygókat kutatja majd.