A denevérbébik is szoktak úgy gagyogni, mint az emberi csecsemők

A gagyogás (vagy a köznyelvben meghonosodott kifejezéssel élve gügyögés) alighanem mindenki számára ismerős tevékenység, aki volt valaha gyerek, látott valaha gyereket, vagy rendelkezik háziállattal – utóbbi talán elsőre nem egyértelmű, de mint az köztudott, egy kutyához vagy egy macskához csak hülyén elváltoztatott hangon lehet beszélni. Egy friss kutatás alapján ugyanakkor nemcsak az emberi csecsemők szoktak gügyögni, hanem a nagy zsákszárnyú denevérek (Saccopteryx bilineata) kicsinyei is, amelyek az embergyerekekhez hasonlóan ezzel gyakorolják a meglehetősen összetett éneküket – írja a Nature.

A Science szaklapban megjelent tanulmányban a kutatók közép-amerikai esőerdőkben jártak keresztül-kasul, hogy megfigyeljék a denevércsemeték magas, ismétlődő csipogó-nyüszítő hangjait. Erről elsőre senkinek nem a gagyogás jutna eszébe, a kutatók azonban a Science összefoglalója szerint gyanították, hogy lehet összefüggés a két dolog között. Ennek bizonyításához a kutatócsoport az emberi csecsemők nyelvfejlődésével foglalkozó szakértőket is bevont a projektbe, akiknek segítségével fel tudtak állítani egy listát a gügyögés fontosabb tulajdonságairól. Ezek között olyan dolgok voltak, mint

az ismétlődő szótagok, a tevékenység kezdete, a gagyogás felépítése vagy éppen az, hogy a babák a tudomány jelenlegi állása szerint nem akarnak semmit sem kifejezni ezzel, egyedül is simán nekiállnak gagyogni.

A következő lépés az volt, hogy hetekig rögzítették húsz kis denevér hangját, majd a felvett hangminták elemzése után egyesével kategorizálták az 55 ezer rögzített szótagot, amelyből egy hatalmas adatbázis állt össze. Ez alapján a kutatók arra jutottak, hogy valóban lehengerlő a hasonlóság a két dolog között, az ifjú denevérek hangjai minden tulajdonságát osztják az emberi gügyögésnek. Ahogy nálunk, úgy náluk is az életük korai szakaszában megkezdődik a tevékenység, amely számos ismétlődő szótagot tartalmaz – nagyjából mint amikor egy csecsemő azt mondja, hogy bababababa. Az is kiderült, hogy az anyjukat hívó hangokkal ellentétben itt szó sincs problémáról, a denevérek pont úgy gagyognak, ahogy a csecsemők.

A tanulmány társszerzője, Ahana Fernandez szerint lenyűgöző látni, hogy bár a denevérek és az emberek között több millió évnyi teljesen eltérő evolúciós útvonal áll, mégis van egy ennyire hasonló tevékenység, melynek célja mindkét esetben az, hogy felnőve a hangok lehető legszélesebb skálájával rendelkezzen az élőlény. Az embereknél a rendelkezésre álló kutatások alapján ki lehet jelenteni, hogy a beszédhangok gyakorlásáról van szó, a mostan kutatás azonban az első olyan, ahol sikerült azonosítani a gagyogást egy emlősnél, amely nem tartozik a főemlősök közé.

A gyakorlásra egyébként az embereknek és a denevéreknek is szüksége van, a hangok ugyanis mindkét fajnál rendkívül fontosak. Az embereknél talán nem kell magyarázni, mennyire fontos a beszéd a mindennapokban, a denevéreknél pedig a hang alapú tájékozódás mellett az egymás közti kommunikációnál is elengedhetetlen a megfelelő hangképzés. A felnőtt példányok rendkívül összetett, huszonöt különböző szótagból álló énekekkel tartják távol a betolakodókat és édesgetik magukhoz a potenciális párokat, a mostani eredmények alapján pedig a bébidenevérek ezeket a szótagokat gyakorolják. A két dolog közé egyenlőségjelet persze így sem lehet tenni, de a kutatók szerint az ilyen fokú hasonlóság így is fontos fegyvertény.

A mostani kutatás során létrejött adatbázis a jövőben rendkívül hasznos lehet majd a gépi tanulásos megközelítésekhez. Emellett pedig általánosságban is segíthet abban, hogy megértsük, miként tanulnak meg hangokat az emlősök, denevéreket ugyanis jóval egyszerűbb megfigyelni, mint a főemlősöket.

Frissítés: A cikkben eredetileg gügyögés szerepelt, ám egy nyelvész olvasónk rámutatott, hogy a nyelvfejlődési stádium neve helyesen gagyogás. Ezt korrigáltuk a címben és a szövegben is.