Minden, amit az irodai székekről tudni akart, de sosem merte megkérdezni

2021. július 16. – 11:51

Minden, amit az irodai székekről tudni akart, de sosem merte megkérdezni
Fotó: Bődey János / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Rengeteg ember tölti a napja nagy részét üléssel, az ülés annyira röhejesen egyszerű tevékenység, hogy részletezni is felesleges, hogy pontosan hogy kell csinálni, mert úgysem lehet elrontani. Nagyjából ilyen gondolatok jártak a fejemben, amikor elmentem megnézni egy erre specializált cég kiállítótermébe, hogy mi fán teremnek az igazán menő irodai székek, pár óra leforgása alatt viszont nagyot fordult velem a világ. Szembesültem ugyanis azzal, hogy

amilyen egyszerű dolognak tűnik az ülés, annyira összetett valójában, és persze az sem mindegy, hogy egy műanyag kerti székben vagy egy több százezres űrtrónuson pihenünk meg.

Ez talán mindenkinek egyértelmű, azt viszont sokkal nehezebb megmondani, hogy miért jobb egy rettenetesen drága Hermann Miller szék egy pár tízezer forintos IKEA-snál. Ahogy azt is, hogy az IKEA-s székek között van-e egyáltalán észrevehető különbség, hogy a gémerszékeknek van-e bármi értelmük, vagy hogy tényleg a főnöki bőrfotelek-e az irodai forgószékek császárai. Összeszedtünk pár hétre nyolc irodai széket, és egy csomót ültünk bennük, hogy megtudjuk, mi a különbség egy drága és egy olcsó példány között, és szakértőket is megkérdeztünk a székek ergonómiájáról.

Nem ülünk tétlenül! Igyekszünk az élet minden területéről cikkeket szállítani, még az olyan triviális témákban is, mint amilyennek az ülés tűnik. Ha te sem tudtad eddig, hogyan kell jól ülni, legyél a rendszeres támogatónk!

Ebben a cikkben szó lesz arról, hogy

  • jó-e egyáltalán a testünknek, hogy ennyit ülünk (spoiler: nem igazán),
  • mit tudunk tenni, hogy minimalizáljuk az ülésből eredő kockázatokat,
  • ha már annyit ülünk, pontosan milyen székben tegyük ezt,
  • és hogy mennyit kellene ideális esetben fizetnünk az egészségünkért.

Azt hitte, tud ülni? Dehogy tud!

Bár ez a cikk alapvetően az irodai székekről fog szólni, rögtön a legelején érdemes tenni pár lépést hátra, és visszapörgetni egy kicsit az idő kerekét. A székekben ülés (vagy maga az ülés, ha már itt tartunk) ugyanis egyáltalán nem olyan magától értetődő, ahogy azt a legtöbben gondolnánk. A ma élő ember, vagyis a Homo sapiens nagyjából háromszázezer éve jelent meg a Földön, durván hatvanötezer éve kezdett el komplexebb technológiákat kifejleszteni, tízezer éve telepedett le, és hatezer éve alapította meg az első civilizációkat. Abban, hogy ez idő alatt mikor mit csináltak az őseink, nem fogunk elmélyedni, de

az már ebből is látszik, hogy az emberiség nem túl régen jutott el oda, hogy egyáltalán felmerüljön a túl sok ülés és a túlzott inaktivitás problémája.

A vadászó-gyűjtögető életmód, de még a földművelés is komoly, folyamatos fizikai munkával járt, így garantálta, hogy az emberek az életük jelentős részét aktívan töltötték. Nem meglepő, hogy az emberi test nem tudott alkalmazkodni az iparosodás után bekövetkező változásokhoz, hiszen alapvetően arra lett tervezve, hogy álló testtartásban mozogjon, aztán fekve pihenjen. A belső szerveink is ennek megfelelően lettek megtervezve, a keringésünk, az emésztésünk és a vázrendszerünk is így tud optimálisan működni.

A statikus, vagyis fix pozícióban való ülés természetellenes, mind a fizikai, mind a szellemi teljesítőképességünket csökkenti – ilyenkor lelassul a metabolizmusunk, az agyi tevékenységünk, hosszú távon pedig nő a fáradtságérzetünk és a hibázási lehetőségeink száma is. Dr. Moravcsik Bence ortopédia-traumatológus, gerincgyógyász kérdésünkre elmondta, miért káros az, hogy keveset mozgunk és sokat ülünk: mert ilyenkor a csigolyákra és a gerincre ható erők nagyon egy irányba mutatnak. Ha a statikus helyzet hosszú órákon át fennáll, arra rosszul reagálnak a csigolyának a különböző alkatrészei. A gerincünkben túlterhelődnek a porckorongok, szalagok, kísízületek, ez pedig deréktáji vagy nyaki, gerinctáji panaszokhoz vezet.

Az utóbbi évtizedben elég forró témának számít a mozgásszegény életmód, és számos tanulmány íródott a témában. 2016-ban az American Heart Association adott ki közleményt, ami szerint kevesebbet kéne ülnünk és többet mozognunk, ha el akarjuk kerülni a szív- és érrendszeri betegségeket, illetve a cukorbetegséget, de a mozgásszegény életmódot okolták a metabolizmusunkkal összefüggő betegségekért is. Egy világsajtón is végigsöprő 2017-es kutatás ugyancsak arra jutott, hogy a sok, illetve a huzamosabb ideig tartó ülés komoly egészségügyi kockázatokkal jár, de pár éve még az is felmerült, hogy az ülés ugyanolyan káros, mint a dohányzás. Azt persze meg kell jegyezni, hogy ezzel a 2017-es tanulmánnyal voltak problémák, utóbbi kijelentés pedig erősen sarkos, és nem is közvetít túl jó üzenetet.

Az azonban biztos, hogy a rengeteg ülés mindenképpen fontos probléma, amivel érdemes foglalkozni.

Mindez persze nem azt jelenti, hogy régebben nem pihentek az emberek, sőt, még azt sem, hogy nem töltöttek volna annyi időt pihenéssel, mint a 21. századi modern társadalmak tagjai. A PNAS szakfolyóiratban tavaly márciusban megjelent tanulmány szerint egyáltalán nem arról van szó, hogy a testünk alkalmatlan a huzamosabb ideig tartó nyugalmi állapot fenntartására – sőt, a ma is élő vadászó-gyűjtögető törzsek nagyjából ugyanannyi időt töltenek így, mint egy városi ember. A különbség az, hogy ők nem székekben ülnek, hanem a földön, illetve sokszor térdelve vagy guggolva pihennek, ami jóval inkább igénybe veszi az izmaikat, és magasabb szintű aktivitást eredményez.

Moravcsik szerint arról sincs szó, hogy az ülés eredendően ördögtől való lenne, arról meg pláne nem, hogy ez lenne az új dohányzás – az emberek elég régóta ülnek már, és a székek is sok száz éve elterjedtek már széles körben. Az viszont, hogy egy irodai széken ülünk, pláne ha rossz széken, nem természetes, pláne az nem, ha hat-nyolc órán át tesszük ezt. A kérdés a gerincgyógyász szerint az, hogy hogyan tudjuk a statikus ülést dinamikussá változtatni, a változatos testhelyzetek ugyanis mindenképpen jobbak a testünknek, mint ha tartósan ülnénk, vagy egyáltalán tartósan ugyanabban a testhelyzetben lennénk.

Fontos, hogy ne merüljünk bele annyira semmibe, hogy ez fennállhasson – kb. 45 percenként álljunk fel, mozgassuk meg magunkat, változtassunk testhelyzetet. Emellett érdemes rendszeresen mozogni is, Moravcsik szerint már egy sima YouTube-videó alapján elvégzett gerinctorna is sokat segíthet, de ha sportolni akarunk, érdemes olyat választani, ahol a gerincnek kitüntetett szerepe van. Ilyen például a hát- vagy a gyorsúszás.

Hogy jutottunk el az ergonomikus irodai székig?

A fentiek alapján leginkább arra lehet következtetni, hogy az emberi test alapban bírja a nyugalmi állapotot, a székekhez viszont még nem volt elég ideje alkalmazkodni evolúciósan. Ez persze annak fényében nem is meglepő, hogy a székek az emberiség történetében viszonylag későn jelentek meg, Witold Rybczynski 2016-ban megjelent, Now I Sit Me Down című könyvében egy durván ötezer éves szoborábrázolásban találta meg a legkorábbi ismert széket.

Az ókori Egyiptomban már nagy divatja volt a mai szemmel nézve is figyelemre méltó székeknek, ám ezek akkor még az elit kiváltságának számítottak. Az egyiptomi fáraók gyönyörűen díszített székeken pihentek meg, mindenki másnak viszont maradt a föld, a zsámolyok, vagy az éppen innen eredő összehajthatós székek, ha le akartak ülni. Nem meglepő módon a széken ülést az ókori görögöknek sikerült valamelyest demokratizálni a klizmosz nevű székkel, ami egy rakás korabeli ábrázoláson is feltűnik, ám amilyen váratlanul megjelent, olyan váratlanul el is tűnt, és csak évezredekkel később tűnt fel ismét.

A köztes időben a székek, különösen a jobb minőségű ülőalkalmatosságok megint csak az elit kiváltságának számítottak, Európában egészen a reneszánsz korig kellett várni arra, hogy szélesebb körben is elkezdjék őket használni az emberek. Az irodai székek megjelenésére pedig egészen a 19. századig kellett várni, az 1840-es években maga Charles Darwin alkotta meg az egyik első prototípust, amikor kerekeket szerelt egy karosszékre, hogy könnyebben tudjon közlekedni az irodájában.

Nem sokkal később megjelent az első tömeggyártott irodai szék is, bő száz évvel később pedig a külcsín mellett az ergonómiát is elkezdték figyelembe venni a gyártók.

Feuertag Ottó, az irodák és közületi terek berendezésével is foglalkozó bútorforgalmazó Europa Design alapítójának és vezetőjének elmondása szerint az ergonomikus irodai székeknek a statikus ülésből fakadó problémák minimalizálása a feladata, ennek pedig két fokozata van. Az első a klasszikus ergonómiai komfort, amelynek célja a betegségek megakadályozása, a második, korszerűbb megközelítés pedig ezt már alapul veszi, és a hatékonyságnövelés eszközét látja a székekben. Sok tevékenységet csak ülve lehet megfelelően fókuszálva elvégezni, ezek a székek azonban gondoskodnak arról, hogy eközben a lehető legtöbbet tudjunk mozogni, ezzel is serkentve a szellemi aktivitásunkat.

Ezt a mozgást különleges mechanikájú székek tudják biztosítani, itt pedig több iskola is létezik. Az amerikai, melynek legnagyobb presztízsű képviselője a Hermann Miller, azzal éri ezt el, hogy a szinkronmechanika mellett az ülőfelületet és a háttámlát is olyan membránból alakítja ki, amely mikromozgásra készteti a testünket. Míg a másik nagy iskola képviselői, a németek, azon belül is a Wilkhahn egy egyedi, háromdimenziós mozgást lehetővé tevő mechanikát alkalmaz, ahol az ülőlap intenzív mozgást végez előre-hátra és oldalirányban is. Ez gyakorlatilag olyan, mintha egy fitneszlabdán ülnénk, csak közben a derekunkat és a medencénket is támasztja egy háttámla. Hasonló elven működnek egyébként a SpinaliS székek is, később ezekről is lesz majd szó.

Amit az irodai székekről tudni érdemes

Ha az átlagembertől megkérdezik, hogy szerinte melyik irodai széknek van a legnagyobb presztízse (és árcédulája), valószínűleg gondolkodás nélkül rávágja majd, hogy a főnöki bőrfotelnek. A bőrborítású, masszív forgószékek úgy épültek be a köztudatba, mint az irodai luxus mintapéldányai, pedig valójában ergonómiai szempontból kevés rosszabb dolgot tudna venni az ember, mint egy főnöki forgószék:

  • Az első pont, ahol ezek – illetve az olcsóbb, pár tízezres székek – rendre elvéreznek, az, hogy hintamechanika van bennük szinkronmechanika helyett. A két dolog első ránézésre ugyanolyannak tűnik, ám míg előbbinél az ülőlap és a háttámla a mindig ugyanolyan szöget zár be, utóbbinál egymáshoz képest eltérő szögben mozdulnak el. Ez azért jó, mert helyes ülésnél a lábunk legfeljebb 95 fokos szöget zár be, így pedig garantáljuk, hogy a talpunk hátradőlve is a padlón nyugszik.
  • Apropó, hátradőlés: bár elsőre talán nem egyértelmű – legalábbis nekem, aki tizeniksz éve mindig a rögzített háttámlát preferálta, nem volt az –, sosem szabad rögzíteni a székek háttámláját. Helyette a rugóerőt kell úgy beállítani, hogy ne lökjön ki minket a szék, de ne is dőljünk túl könnyen hátra. A rugóerő akkor van jól beállítva, ha a fejünket előre, illetve hátra biccentve ennek megfelelően már dőlünk is a székben.
  • A következő fontos probléma, hogy ezek a székek nem követik dinamikusan a hátunkat, pedig nagyon fontos lenne, hogy a szék megfelelően támassza a medencénket, illetve a derekunkat is. Moravcsik szerint a legfontosabb az, hogy a medencénk ne billenjen előre, de a fejtartásra is oda kell figyelni. Feuertag azt is kiemelte, hogy rengeteg megbetegedést okoz a lumbális csigolyák beállása, sérve, idegbecsípődése és egyéb problémái, vagyis a megfelelő deréktámasz is fontos.
  • Emellett azt is ki kell emelni, hogy a csúcsszékek fontos ismérve, hogy az ülőfelületek és a háttámlák is szellőznek. A bőr kétségtelenül luxushatást kölcsönöz egy széknek, azt azonban nehezen lehetne róla elmondani, hogy jól (vagy egyáltalán bárhogy) szellőzne.

Moravcsik Bence röviden úgy foglalta össze, hogy mire van szükség egy ergonomikus széknél: nagyon fontos, hogy állítható legyen – akár az ülés magasságáról, az ülőfelület dőlésszögéről, a háttámláról vagy a kartámaszokról van szó –, illetve legyen szinkronmechanikás. Feuertag Ottó emellett a deréktámasz magasságának, mélységének és intenzitásának állíthatóságát is kiemelte (ezt amúgy a harmadik és a negyedik csigolya közé kell beállítani, ha mozgatható), a kartámaszokhoz pedig hozzáfűzte, hogy ez igazából csak marketingfogás, a legjobb az, ha semmilyen kartámasz nincs. Szerinte ez valójában csak a ki-beszállásnál számít, illetve relaxált állapotban pihentetjük a kezünket rajta, munka közben viszont nem is lenne szabad rátámaszkodni, olyan alacsonyra kell állítani, hogy ne akadjon bele a kezünk.

A gerincgyógyász azt is hozzátette, hogy mielőtt ergonomikus széket veszünk, mindenképpen kérjük ki szakember tanácsát. Ez lehet reumatológus, gerincgyógyász vagy akár gyógytornász is, ők akár még az izomstátuszt, az erőnlétet is fel tudják mérni. Ha valaki rendszeresen mozog, a teste jobban bírja a terhelést, így az ülést is, ha viszont valaki nem sportol, annál nyilván előbb bekövetkezhetnek a sok ülés és a rossz szék kombójából adódó problémák. Szerinte az is fontos, hogy vásárlás előtt próbáljuk ki a székeket, ha már több százezer forintot költünk egyre, de azt hozzátette, hogy

bármelyiket választjuk is, ezekkel biztosan meg lehet akadályozni olyan betegségeket, mint például a porckorongsérv.

Ezen a ponton érdemes kiemelni azt is, hogy ha valaki vesz egy ergonomikus széket, könnyen érezheti úgy, hogy a korábban megszokott, általa kényelmesnek gondolt székekhez képest megerőltető rajta ülni. Ennek oka röviden összefoglalva az, hogy a kényelem nem mindig egyenlő az egészséggel és ergonómiával, ezek a székek pedig rákényszerítik az embert arra, hogy helyesen üljenek. Éppen emiatt kell figyelni a tartásunkra ülés közben, mert ahogy fáradnak az izmok, felvehetünk egy kényszertartást, ami nemcsak extrán kényelmetlen, de problémákhoz is vezethet.

Moravcsik szerint ebben a helyzetben új izomegyensúlyt kell kialakítani az ülés közben, amit meg kell tanítani a szervezetünknek, ez pedig fáradsággal, a komfortzónánkból való kiugrással jár. Feuertag ezzel kapcsolatban elmondta, hogy vannak olyan munkahelyek, ahol ergonómusok szólnak rá azokra, akik nem ülnek helyesen, ami elég röhejesnek tűnhet, de tényleg fontos megtanulni, hogy hogyan üljünk mindig rendesen egy székben. Ha például valaki hozzám hasonlóan egyre lejjebb és lejjebb csúszik a székben, az valószínűleg mindig kényelmetlen székekben ült, a teste pedig hozzá van szokva ahhoz, hogy keresse azt a pozíciót, ahol kiegyenesedhet. Ha viszont valaki így ül egy székben, akkor a helyes, két S-es forma helyett C alakba görbül a gerince, ami hosszú távon semmi jót nem jelent.

Arra a kérdésre, hogy mi az a minimum összeg, amiből már egy valamirevaló munkaállomást össze tudunk állítani, mindkét szakértőnk hasonlóan válaszolt. Moravcsik 150 ezer forint környékére saccolt, és elmondta, hogy a három fontos paraméter, hogy a szék, az asztal, illetve a monitor magasságát tudjuk állítani. Feuertag szerint 250 ezernél van a határvonal, ezért a pénzért már lehet venni egy széket, egy asztalt, illetve egy olyan monitorkart, amivel akár állva is lehet dolgozni, ha érintőképernyőt használunk. Felmerültek még a lábtartók is, azt pedig mindketten kiemelték, hogy notebookon dolgozni nem túl jó – itt érdemes lehet legalább egy dönthető, állítható magasságú laptopállványban gondolkodni, de a segédmonitor és a külön billentyűzet sem túlzás.

Hát én immár mit válasszak?

Ezek után alighanem önnek is van már némi elképzelése arról, hogy milyen széket lenne érdemes vásárolnia, de nem hibáztatjuk, ha fogalma sincs arról, hogy a kézenfekvő bútorboltokon túl merre kellene nézelődnie. Vásárlási útmutatóval mi sem tudunk szolgálni, az általunk tesztelt székeket viszont most kicsit részletesebben is bemutatjuk, és azt is eláruljuk, hogy a szerkesztőségnek mi volt a tapasztalata velük.

Rövid disclaimerként még annyit emelnék ki, hogy én otthon egy IKEA-s Markus székben ülök, amit jellemzően eléggé szeretnek ajánlani az interneten. Nem is véletlenül, mert tényleg tök kényelmes szék, pláne annyiért, amennyiért árulják. A Markus szinkronmechanikás, a háttámla hálós, és a rugóerejét is elég jól lehet szabályozni, a deréktámasz pedig pont elegendő az én ízlésemnek. Az egyetlen igazán nagy problémám vele az, hogy a kartámaszok statikusak, és érzésre túl magasan is vannak, egy év után pedig nyikorogni is elkezdett. Most, hogy ezen túl vagyunk, nézzük meg a tesztszékeket!

Aeron Remastered

  • Gyártó: Hermann Miller
  • Ár: 1071–2261 euró (az ár a felszereltségtől függ, és azért euróban adtuk meg, mert az árfolyammozgás miatt a forgalmazó sem tudja, hogy forintban éppen mennyi)

A Hermann Miller a drága ergonomikus székek kedvelőinek bezzegmárkája, az 1994-ben debütált Aeron pedig az a szék, ami megalapozta az amerikai gyártó renoméját ebben a szegmensben. Az Aeront eredetileg időseknek tervezték, de aztán a Szilícium-völgyben lett státuszszimbólum, az azóta eltelt időben azonban az is felmerült, hogy ez lehet az egyik okozója annak, hogy az emberek nem állnak fel a székükből az irodában.

Valahol amúgy logikus is, hogy az emberek nem akartak felállni az Aeronból annak ellenére sem, hogy ez még a legjobb ergonomikus székeknél is ajánlott, mert tényleg nagyon kényelmes. Ebből a székből három modell létezik, nálunk a középső járt, ami átlagos magasságú emberekre lett tervezve. Én 195 centivel jócskán kívül esem ezen a kategórián, de miután mindent beállítottam a széken, remekül éreztem magam benne.

Ezen a széken a deréktámasz magasságán kívül gyakorlatilag mindent lehet állítani, ami elsőre eléggé letaglózó lehet. Őszintén szólva nekem a kis piktogramok sem mindig segítettek a különféle karokon, szóval eleinte nemcsak a dizájn és a kényelem miatt éreztem magam úgy, mintha egy űrhajó pilótafülkéjébe kerültem volna. Szerencsére a székhez jár leírás, sőt, videón is meg lehet nézni a beállítást, ha nem tudja az ember, mit tekergessen.

Fotó: Bődey János / Telex

Mirra 2

  • Gyártó: Hermann Miller
  • Ár: 707–1338 euró

Bár eredetileg az Aeront tervezték időseknek, ránézésre inkább a Mirra 2-re mondanám azt, hogy ez nem irodai szék, hanem egy furcsa gyógyászati segédeszköz. Ebben a székben jóval több a műanyag, mint a másik Hermann Millerben, és elsőre nem is néz ki annyira impozánsan, de én több dolog miatt is jobban megszerettem a Mirrát az Aeronnál a tesztidőszak hetei alatt.

A legfontosabb különbség az volt, hogy itt valahogy sokkal kézenfekvőbb volt, hogy mit mivel kell állítani, nem is kínlódtam sokat, míg megtaláltam a nekem tökéletes beállításokat. A másik szembetűnő dolog számomra az volt, hogy ennél a széknél az ülőfelület hosszát is nagyon egyszerűen lehet állítani, az elején van egy kis kallantyú, amivel fel-le lehet görbíteni a szék ülőlapjának elejét. Én ebben a székben ültem a legtöbbet, és végig remekül éreztem magam benne, még a műanyag hátlap sem volt kényelmetlen, pedig elsőre azt hinné az ember, hogy egy idő után elkezdi majd nyomni a hátát.

Egy otthon ugyancsak Markust gyűrő kollégám egyenesen azt írta, hogy ebben a székben álom az ülés, és azt is hozzátette, hogy tökéletesen beállítva biztos még jobb lett volna az élmény. Az egyetlen probléma, ami a szerkesztőségben felmerült vele kapcsolatban: volt, aki kicsit megalázónak érezte, hogy intenzíven fel-le kellett ugrálnia a széken ahhoz, hogy lejjebb tudja engedni, mert simán attól nem kezdett el ereszkedni az ülőlap, hogy rajta ült.

Fotó: Bődey János / Telex

AT

  • Gyártó: Wilkhahn
  • Ár: 539–1337 euró

A német Wilkhahn nem akkora név, mint a Hermann Miller, de az európai mezőnyben azért eléggé előkelő helyen állnak, és egészen egyedi megoldásaik vannak, amire az AT tökéletes példa. Ennek a széknek nem más a célja, mint hogy az utóbbi években rettentően népszerű – ám ergonómiailag nem túl előnyös – fitneszlabdák hatásmechanizmusát dolgozza bele egy irodai székbe.

Az AT ezt egy háromdimenziós mozgást lehetővé tevő mechanikával éri el, az ülőfelület és a hátlap gyakorlatilag fel van függesztve, és így minden irányba képes mozgást végezni, ezzel szimulálva a fitneszlabda instabilitását. Ez remekül hangzik ugyan, ahogy az is, hogy a szék a testsúlyunkhoz igazítja a rugóerőt, de az én tapasztalatom szerint ülni pont annyira nem jó benne. Túl könnyen billentem hátra ebben a székben, a háromdimenziós mozgásból pedig szinte semmit nem vettem észre – bár azt hozzá kell tenni, hogy ez valószínűleg jó, az lenne a baj, ha észrevenném –, cserébe kicsit kényelmetlennek éreztem az ülőfelületet.

Mivel német székről van szó, ez utóbbi nem feltétlenül hiba a dizájnban, és nincs kizárva, hogy ha többet ülnék ebben a székben, hozzá tudnék szokni, de összességében sosem éreztem úgy, hogy tényleg szeretnék visszaülni az AT-be. Más is írt hasonlót, egy kollégám beszámolója szerint miután ebben ült, másnapra becsípődött a háta, és bár lehet, hogy nincs összefüggés a kettő között, így is kedve támadt kivágni a széket az ablakon.

Fotó: Bődey János / Telex

Skate

  • Gyártó: Sitland
  • Ár: 422–604 euró

Az olasz Sitland által gyártott Skate-et az AT szerényebb képességű kistestvéreként is lehetne jellemezni, az olaszok ugyanis nagyjából ugyanazt a hatást próbálták meg reprodukálni, mint a Wilkhahn, a végeredmény azonban annyira nem lett impozáns. Már ha az AT-t lehet impozánsnak nevezni egyáltalán.

Az egyértelmű, hogy ránézésre visszafogottabb a Skate, olyannyira, hogy igazából a 40 ezer fölött IKEA-s székek már extravagánsabbnak tűnnek nála. Kényelem szempontjából sem igazán nyújt semmi extrát ez a szék, a több százezres Hermann Millerekhez képest tényleg ég és föld a különbség, pedig ez még mindig egy ergonómiailag átgondoltabb modellnek számít.

Arról, hogy milyen ebben a székben ülni, tényleg nem lehet sokat értekezni, egyáltalán nem nyújt semmi olyat, ami szemet szúrna az embernek. Bár a Skate a maga egyszerűségében hosszú távon biztos jobb egy rakás széknél a háromdimenziós mozgás miatt, a tesztidőszak után nem hinném, hogy bármikor eszembe jutna ilyet venni, ha szeretnék nagyon sok pénzt elkölteni egy irodai székre.

Fotó: Bődey János / Telex

Hacker

  • Gyártó: SpinaliS
  • Ár: 299 100 forint

Akinek voltak már derékfájdalmai vagy gerincproblémái a rengeteg ülés miatt, az garantáltan hallott már a SpinaliS székekről, amelyeket a gyártó nem is székként, hanem egészségmegőrző termékekként árusít. Ennek pedig van is alapja, ezek a székek ugyanis rendelkeznek egészségpénztári támogatással, az Országos Gerincgyógyászati Központ szakvéleménye szerint tényleg azokat az előnyöket nyújtják, amiket ígérnek.

Nálunk a legnépszerűbb modell, a Hacker járt, a beharangozó fényében pedig elég kíváncsi voltam arra, hogy tényleg azt nyújtja-e a szék, amit ígér – vagyis, hogy a munkanap végén frissen állok fel az asztaltól, és nem érzek tompa nyomást a derekamban, valamint a vállaim sem fájnak. Végül nem toltam végig egy teljes munkanapot a Hackerben, a derékfájás pedig szerencsére enélkül is elkerült (eddig), de azt így is éreztem, hogy ez a szék egészen bizarr.

Mióta ezzel a projekttel foglalkozom, elég sokat megtudtam a megfelelő ülésről, így érzésre sikerült helyesen beleülnöm, de az összevissza billegő ülőlap egészen más élmény volt, mint egy sima irodai szék, és ha tényleg sokat ültem volna benne, biztosan azt éreztem volna, hogy itt most rendesen megdolgozzák az izmaimat. Mivel egy ránézésre is elég formabontó székről van szó, nem meglepő, hogy a szerkesztőségben is többen kipróbálták.

Volt, aki azt írta, hogy a szék úgy vette rá, hogy a szokásosnál gyakrabban üljön normális pozícióban, hogy nem is figyelt erre külön, más azt emelte ki, hogy rövid idő alatt is érezte, hogy jó hatása van. Az viszont kiütközött, hogy (eleinte legalábbis) elég melós feladat rajta ülni, nagyjából mindenki egyetértett abban, hogy kezdetben komoly odafigyelést igényel a használata, és ha feláll belőle az ember, legközelebb alaposan meg tudja lepni a billegés. Ezzel nem mindenki tudott megbékélni, többen írták, hogy egy alkalom bőven elég volt nekik.

Fotó: Bődey János / Telex

Långfjäll

  • Gyártó: IKEA
  • Ár: 44 990 forint

Korábban már szó esett a Markusról, egy ilyen tesztből pedig természetesen vétek lett volna kihagyni az IKEA-t, ha már egyszer az emberek jelentős része valószínűleg onnan vette az irodai székét. A teszthez viszont nem a kommersz Markust vagy a nagytesóját, a Järvfjälletet szereztük be, hanem két érdekesebb széket, ebből volt az egyik a Långfjäll.

Ez a szék ránézésre olyan, mintha a tervezője azt tűzte volna ki célul, hogy egy esztétikus széket csináljon, ennek eredménye pedig egy szép, ám ergonómiailag ránézésre is megkérdőjelezhető ülőalkalmatosság lett. A Långfjäll tényleg jól néz ki, főleg, ha valaki kedveli a minimalista bútorokat, de nem ez a legkényelmesebb szék, amiben valaha ültem.

Persze nem arról van szó, hogy olyan, mint egy hokedli, nem rossz benne ülni, a kartámasz hiánya pedig a fentebb leírtak fényében még előnyös is lehet. Az azonban, hogy a szék egy egy elemből álló héj, azt jelenti, hogy semmilyen mozgást nem tud benne végezni az ember, és a háttámlán betüremkedő deréktámasz is eléggé lutri attól függően, hogy milyen magas valaki. Annyi előnye viszont talán lehet, hogy ebből tutira előbb fogok felállni 45 percenként, mint, mondjuk, az Aeronból.

Fotó: Bődey János / Telex

Renberget

  • Gyártó: IKEA
  • Ár: 13 990 forint

Fentebb már nagyjából kiderült, hogy mit gondolnak az általunk megkérdezett szakértők az olcsó székekről, a Renberget pedig tökéletesen megtestesíti azt, hogy mi lehet a baja a hozzáértőknek ezekkel. Ez a szék az árához képest első ránézésre meglepően jónak tűnik, az pedig tényleg figyelemre méltó, hogy a kreatív pakolási módszerekről híres svéd bolt úgy oldotta meg a lapra szerelést, hogy az alkatrészek nagy részét a szétcipzározható háttámlából kell kivenni.

Ez persze csak az összeszerelésnél lesz érdekes, utána el is felejti az ember, hogy micsoda remek megoldással suvasztották bele a széket a dobozba, hosszú távon pedig arra is rájön, hogy az emiatt üreges háttámla igazából nem a legjobb dolog, ami egy székkel történhet. Szellőzés tekintetében még nem is tűnik hülyeségnek, de annyira nem feszül az anyag, hogy rendesen támassza az ember hátát, pláne nem deréktájon. A háttámlától induló, fix műanyag kartámaszok sem túl kényelmesek, kicsit korlátozzák is az embert a mozgásban.

A szék maga egyáltalán nem masszív, főleg nem alul, és bár felborulni talán nem fog vele senki, a hirtelen mozdulatokkal azért érdemes csínján bánni, pláne, ha valaki magasabb vagy nagyobb darab. Emellett érdemes megemlíteni az olcsó székek halálát, a hintamechanikát, ami már az IKEA saját bemutatóvideójában is látványosan elemeli a delikvens talpát a földtől. Annak ellenére, hogy elég magas vagyok, én elsőre nem éreztem kirívóan kényelmetlennek a széket, ennyi pénzért pedig kár is lenne mást várni, de már a saját IKEA-s székemmel összehasonlítva is érződött, hogy érdemes rászánni egy kicsivel több pénzt egy székvásárlós projektre.

Fotó: Bődey János / Telex

Icon

  • Gyártó: noblechairs
  • Ár: ~144 000 forint

Az IKEA-s székek után zárásképp visszaeveztünk kicsit a drágább székek világába, és azt is megnéztük, hogy mit nyújtanak a gémerszékek. A versenyautó-ülésre emlékeztető székek ránézésre elég megmagyarázhatatlanul lettek őrülten népszerűek, magára valamit is adó Twitch-streamer vagy e-sportoló nem is ül másban, mint valamelyik népszerűbb márka gémerszékében. Azt, hogy ez ordító marketingfogás, vagy valódi rajongás, mindenki döntse el maga, de az biztos, hogy manapság nem igazán lehet megkerülni ezeket a székeket.

Bevallom, elsőre kicsit féltem az Icontól, mert nem egy helyen lehet arról olvasni, hogy a gémerszéknél nincs nagyobb átverés a világon, nyilván az sem véletlen, hogy sokszor lesznek vicc tárgyai ezek a székek. Pusztán ergonómiai szempontból sem ez a robusztus, masszív szék tűnik a legátgondoltabb modellnek, de miután ültem benne, el kell mondanom, hogy kellemesen csalódtam. Az Icon egy tök kényelmes szék, simán hajlandó voltam benne huzamosabb időt is eltölteni, de az azért érződött, hogy ez akkor igazán jó, ha az embernek nincs semmi baja, és amúgy tudatosan képes jól ülni.

A gémerszékek sajátossága, hogy majdnem vízszintbe lehet állítani őket (aminek szerintem még mindig semmi értelme), ez itt is megvan, az viszont nagy fájdalom, hogy az Icon is hintamechanikás. Az árazást az ergonómia helyett láthatóan inkább a prémium anyaghasználat és az impozáns dizájn indokolja. Az egész hasznos fejpárna melletti, vélhetően deréktámasznak szánt párna viszont oltári nagy hülyeség, és elképzelésem sincs, hogy ki akarná használni.

Az egészségemnek aligha ez a szék a legjobb, de amennyire fáztam tőle előzetesen, annyira megszerettem a teszt alatt. Azt viszont mindenképpen ki kell emelni, hogy bár ma már sima bútoráruházakban is lehet gémerszékeket kapni, ezek jellemzően csak kinézetükben hasonlítanak a drágább modellekre, úgyhogy ha valaki komolyan gondolja ezt a bizniszt, inkább nyissa ki szélesebbre a pénztárcáját. Jobban megéri, mint hogy a középkategóriában még mindig súlyos pénzeket fizetve olyan széket vegyen, amit a gémerdizájnnal adnak el, de semmiben nem hasonlít a megbízhatóbb márkák 100 ezer forint fölötti modelljeire.

Fotó: Bődey János / Telex

+1 A szék, amin amúgy a szerkesztőségben ülünk

Az Iconnal elérkeztünk a tesztünk végére, de nem hagyhattuk ki, hogy zárszóként azt is idetegyük, hogy amikor éppen nem nyolc irodai széket tesztelünk a szerkesztőségben, milyen székeken ülünk egyébként. Sajnos fogalmam sincs, hogy ezek a fehér székek honnan vannak, és az árukat sem tudom, de az biztos, hogy ezekhez képest akármelyik általunk tesztelt szék igazi felüdülésnek hat.

Egy kollégám úgy írta le a helyzetet, hogy a fehér székekről átülni 20 percre egy hokedlira is felemelő érzés, emiatt kicsit olyan ez a teszt, mintha egy disznóólban szagolgatná a pápa avantgarde parfümjét – túl nagy ahhoz a kontraszt, hogy a nüanszok feltűnjenek. Ha valaki otthon egy ehhez hasonló széken kénytelen dolgozni (mert, mondjuk csak egy íróasztal van a lakásban, de a home office miatt két ember dolgozik), annak a teszt után tényleg csak ajánlani tudjuk, hogy minél előbb próbáljon meg változtatni a helyzeten.

Azzal garantáltan senki sem tesz jót a testének, ha egy ilyen székben, statikusan ülve dolgozik végig egy teljes napot. Noha a fentiek alapján könnyen azt szűrheti le az olvasó, hogy 100 ezer forint alatt semmilyen széket nem érdemes megvenni, ha odafigyelünk arra, hogy hogyan ülünk a székben, rendszeresen változtatjuk a testhelyzetünket, és néha még fel is állunk mozogni, a saját tapasztalataim alapján azért olcsóbban is ki lehet fogni olyanokat, amiből nyolc óra után sem élőhalottként állunk fel a nap végén.

Fotó: Bődey János / Telex

(A teszthez a székeket az Irodabutik, az IKEA, az Europa Design és az iPon biztosította)

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!