Cuki ugyan a kacsacsalád, ahogy a parthoz úszik a kenyércsücsökre, a hattyú is hálásan kanalazza fel a kenyeret, de ha úgy gondolja, hogy ezzel segíti is őket, akkor téved – derül ki a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) felhívásából.
Valójában ez a gyakorlat kizárólag kárt okoz, ezért a szervezet arra kérte a víz mellett sétálókat, strandolókat, kirándulókat és nyaralókat, hogy sehol és semmivel ne etessék a vízimadarakat.
„A vízimadarak etetése felesleges, különösen nyáron, amikor korlátlanul találnak maguknak táplálékot; etetésük ráadásul tömegesen sodorja veszélybe és betegíti meg az állatokat, ami ellen világszerte küzdenek a hatóságok és a természetvédelmi szervezetek” – idézte a szervezetet az MTI.
Madáretetés és madáretetés között van különbség
A téli etetőket látogató énekesmadaraknak valóban segítséget nyújtunk, ha az ínséges időszakban táplálékhoz juttatjuk őket. A vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai azonban mások, ezért a vízimadarak etetése „nem hasznos, mert megbetegíti a madarakat, szennyezi a környezetet, rontja a víz minőségét.
Ezeken túl a mesterségesen fenntartott táplálékbőség kikapcsolja a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést, később ezek a madarak fagynak jégbe télen.”
Hogy miért? Hát, azért, mert a nyáron etetett madarak ősszel nem vonulnak el, így az emberek, látva a „sok szegény, éhes”, valójában elkényelmesedett vagy már beteg, röpképtelen madarat, tovább etetik őket.
Tegyünk egy rövid Fekete István-kitérőt! A gólya nem azért repül el ősszel délre, mert fázik, hanem azért, mert nem lenne elég tápláléka, elvégre a békászás télen lehetetlen vállalkozás lenne. Akkor meg minek jön egyáltalán vissza Afrikából nyáron?! Azért, mert ott meg túl nagy lenne a táplálékért folyó verseny, így jobban jár, ha a költési időben a versennyel kevésbé terhelt, de nyáron ételben bővelkedő Európába repül. Ebből következően Afrikában nincsenek gólyafészkek. Egyébként az örök gólyaszerelem sem úgy van ám: a pár nincsen együtt, amikor nincsenek fiókák, csak a fészeknél találkoznak.
A vízimadarak felesleges etetése aztán egy öngerjesztő folyamatot indít el:
„A fagyok beköszöntével a madárlétszám a vonulásukat az etetőhelyeknél nyüzsgő madarak látványa miatt megszakítókkal folyamatosan nő, ami tovább erősíti az emberek etetési hajlamát, aktivitását. Az etetőhelyek mesterségesen fenntartott táplálékbázisa közelében évről évre több madár költhet, így nő a nyári kéregetők száma és immáron több madárral kezdődik újra a folyamat” – mutat rá a helyzet tarthatatlanságára az MME. Így azzal segítünk a legtöbbet, ha nem etetjük a vízimadarakat.