„A kiterjedt, senkit sem kímélő erőszak egyaránt sújtott férfit, nőt, akár négyéves gyereket is” – a leírás nem egy mai konfliktus leírása a világ valamely forró pontjáról, hanem Bordeaux-i Egyetem paleoantropológusának összegzése a világ egyik legrégibb temezkezési helyéről – írta az MTI.
Isabelle Crevecoeur a tudományos csoport tagjaival újra megvizstálta az Egyiptom és Szudán határán fekvő, 13 400 éves Dzsebel Szahaba-i temetkezési helyet, amely 61 holttestet rejtett, nőket, férfiakat, gyerekeket egyaránt.
A tudósok korábban azt feltételezték, hogy egy a Nílus keleti partján fekvő helyszín egyetlen összecsapás nyomait rejtette, a csontok újbóli vizsgálata azonban arra utal, hogy rendszeres erőszakos ütközetek olvashatók ki belőlük.
Az első, 1960-as években készített elemzés csak 20 embert talált, akinek sebei voltak, gyógyult sérülést egyet sem. Ezúttal 41 ember csontmaradványain találtak legalább egy sérülést. A sebek leginkább dobófegyverektől, köztük dárdáktól és nyilaktól származtak. Némelyik be is gyógyult, ami arra utal, hogy az ember túlélte a harcot. Tizenhat ember maradványain gyógyult és be nem forrt sebek is voltak, ami arra utal, hogy egy összecsapást túléltek, hogy aztán a következőbe belehaljanak.
A mikroszkópos vizsgálat olyan sebeket is azonosított, ahol kőfegyverek maradványai ágyazódtak a csontba. Dárdát és nyilat távolról is célba lehet juttatni, de közelharcra utaló törések is láthatók, a fejet védve magasba emelt alkarra mért ütés is ilyen sérülést okoz.
A Nílus völgyében vadászó-gyűjtögető csoportok éltek a mezőgazdaság és az állattenyésztés elterjedése előtt. Emlősökre, köztük antilopra vadásztak, halat fogtak, növényeket és gyökereket gyűjtöttek. Kicsi, talán száz tagnál kevesebb lélekszámú csoportokban éltek.
Noha a harcok okát nem könnyű megállapítani – Crevecoeur szerint ismeretlen kulturális különbségek is szerepet játszhattak a vadásztársadalmak közötti folytonos erőszakban-, annyi azonban tudható, hogy a korszakban a száraz klíma esősebbre fordult, ami a Nílus gyakori, súlyos áradásához vezetett, és talán ez váltotta ki a klánok közötti harcokat a területért.