A hobbitok tényleg léteztek, és közelebbi rokonaink lehetnek, mint gondoltuk

2021. március 28. – 07:11

A hobbitok tényleg léteztek, és közelebbi rokonaink lehetnek, mint gondoltuk
A flores-szigeti Liang Bua-barlang, ahol a hobbitnak is nevezett emberfajt felfedezték – Fotó: Liang Bua Team

Másolás

Vágólapra másolva

Egy frissen bemutatott tanulmány eredménye egészen új megvilágításba helyezi a délkelet-ázsiai, kihalt emberfajok eredetét, legalábbis a tanulmány egyik társszerzője szerint. Az ausztráliai Adelaide-i Egyetem vezetésével végzett kutatás elsősorban az ősemberek és az antropológiai értelemben vett modern emberek közötti párosodás jeleit próbálta keresni genetikai vizsgálatokkal – eközben bukkantak olyan eredményekre, amik akár egy teljesen új elméletet támaszthatnak alá egyes fajok eredetéről.

A kutatás elsődlegesen azt próbálta feltárni, hogy történt-e párzás a modern emberek és az ősemberek között a délkelet-ázsiai térségben, ahova a modern emberek nagyjából 50-60 ezer évvel ezelőtt érkezhettek meg. Mivel az ősemberek genomja nem ismert, a vizsgálat alapját képező 400 ember genomjai között a várttól alaposan eltérő mintákat kerestek, amik más emberi fajok eredetére utalhatnak.

A térségben három fő, mára kihalt emberi faj maradványai különíthetők el, amelynek nyomaira megpróbáltak rábukkanni, ezek a Homo erectus, a Homo floresiensis (azaz floresi emberek, esetleg Flores-szigeti hobbitok), illetve a Homo luzonensis. A H. erectus az ismeretek szerint 108 ezer évvel ezelőtt halt ki, a két másik faj nagyjából 50-60 ezer évvel ezelőtt, vagyis akkor, amikor a modern emberi faj megjelent a térségben, így elviekben volt lehetőség a fajok közötti párosodásra.

Ami érdekessé teszi a vizsgálatot, az az, hogy a floresi emberek, illetve a H. luzonensis is arról ismertek, hogy mai szemmel nézve rendkívül alacsonyak, nagyjából 108 centiméteresek voltak. Az alacsony termet feltehetőleg izolált zsugorodás eredménye lehet, ezt pedig környezeti stressz, vagy a rendelkezésre álló táplálék szűkössége okozhatta.

A 400 fős vizsgálat során viszont egyáltalán nem találták a fajok közti párosodás nyomát, egyedül az úgynevezett gyenyiszovai ember nyomára bukkantak a genomok között, méghozzá meglepően nagy mértékben.

A gyenyiszovai emberrel talált kapcsolat azért érdekes, mert erről a fajról egyelőre meglehetősen keveset tudunk, azt is leginkább DNS-elemzések alapján. A fajt 2008-ban, az Oroszország szibériai részén található Gyenyiszova-barlangban végzett ásatás során fedezték fel, ám eddig rendkívül kevés maradványra bukkantak – jelenleg összesen egy ujjperc, pár fog és egy állkapocs-töredék ismert. A kutatók régóta gondolják úgy, hogy a faj délre vándorolva a délkelet-ázsiai szigeteken is megjelenhetett, egyelőre viszont semmi kézzel fogható nyomát nem találták ennek, azt leszámítva, hogy a genetika kétséget kizáróan igazolja, valóban éltek ezen a területen.

Itt jön a képbe a két, alacsony termetű faj eredetére vonatkozó új elmélet. A tanulmány egyik társszerzője, João Teixeira szerint a tény, miszerint a modern emberek bizonyítottan párosodtak Ázsiában, azon belül is Délkelet-Ázsiában a gyenyiszovai emberekkel – hiszen a DNS-minták ezt igazolják –, ugyanakkor semmilyen gyenyiszovai maradványra nem bukkantak a térségben, felveti a kérdést, hogy a floresi emberek és a H. luzonensis lehetnek a gyenyiszovai emberek leszármazottjai. Ez viszont azt mutatná, hogy ezek a fajok nem is annyira ősiek, mint eddig gondolták volna. A tanulmányt jegyző másik kutató, Chris Stringer ugyanakkor vitatja szerzőtársa hangzatos elméletét. Szerinte hiába voltak jó helyen, és látszólag jó időben a Homo floresiensis és a Homo luzonensis képviselői, azok ősei valójában 700 ezer éve jelenhettek meg itt, tehát valószínűbb, hogy az eddigi elméletek szerinti másik fajról, nem pedig a déli gyenyiszovai emberek utódairól van szó esetükben.

Az egyelőre még a szerzők között is vitatott új elmélet mellett így is volt eredménye a kutatásnak Teixeira szerint: „A kutatás megerősíti a korábbi tanulmányokat, miszerint a gyenyiszovai emberek jelen voltak a délkelet-ázsiai szigeteken, és hogy a modern emberek nem kereszteződtek a tőlük jelentősebb mértékben eltérő más emberi fajokkal a térségben. Ez két, egyaránt rettentő izgalmas lehetőséget vet fel: vagy egy óriási jelentőségű felfedezés küszöbén állunk, vagy mindent újra kell gondolnunk a térségben talált maradványokról. Bármelyik alapján nagyon izgalmas idők várhatnak a paleoantropológiára.”

Források: Gizmodo | Phys.org (pdf)

Lepj meg minket karácsonyra!

Legyél a rendszeres támogatónk!

A Telex csak tőled függ.

Támogatom