Ausztráliában élnek a világ leghalálosabb állatai, mégis a méhek küldik a legtöbb embert kórházba

2021. március 03. – 15:43

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Egészen meghökkentő jelentést tett közzé szerdán az Ausztrál Egészségügyi és Jóléti Intézet (AIHW) az országban 2017 és 2018 között történt mérges csípésekkel és marásokkal kapcsolatban. A jelentésből az derült ki, hogy bár Ausztrália ad otthont a világ leghalálosabb állatainak – a legmérgezőbb huszonöt kígyófajtából például húsz itt él –, a legtöbben mégis méhcsípés miatt kerülnek kórházba az országban – írja az MTI.

A jelentés alapján a vizsgált két évben több mint 3500 ember került kórházba, miután mérges állattal vagy növénnyel találkozott. A kórházban kezeltek több mint negyedét, egészen pontosan 26 százalékát kellett méhcsípés miatt ellátni, a darazsakkal és lódarazsakkal kiegészülve pedig már 36 százalékos ez az arány. 19 százalékukat pókcsípés, azon belül is egy vöröshátú pók csípése juttatta be, a kígyók pedig a harmadik helyre jöttek fel 17 százalékkal. Ez alatt a két év alatt tizenkilenc ember vesztette életét mérgező csípés vagy harapás miatt – tizenketten méh- vagy darázscsípés, heten pedig kígyómarás miatt.

James Harrison, az AIHW szóvivője elmondta, hogy a kórházba kerülés aránya nagyjából konzisztensnek tűnik az évek során. A szakértő szerint sokan valószínűleg nem gondolnák, hogy a méhek ekkora szerepet játszanak ebben, de logikusnak tűnik az, hogy a méhek ennyi kórházi esetért felelősek, mert nagyjából ugyanott élnek, ahol a legtöb ausztrál. A jóval mérgesebb állatok kevés emberrel osztoznak az élőhelyükön, de aki mégis ilyen helyen lakik, annak ötször nagyobb az esélye arra, hogy kórházba kerüljön egy mérges állat vagy növény miatt.

A méhek esetében azt is érdemes kiemelni, hogy alapesetben nyilván nem hal meg a csípésüktől senki, akiből viszont allergiás reakciót váltanak ki, azoknak nagyon oda kell figyelniük. A képletben szerepet játszik az is, hogy

  • ugyan évtizedek óta elérhető már a mérget kis dózisokban adagoló immunoterápia, amivel az allergiások helyzetét jelentősen meg lehet könnyíteni, ezt nem igazán használják,
  • a kórházakban pedig az eseti kezeléshez nem mindig áll rendelkezésre adrenalin.

A kutatók szerint az sincs kizárva, hogy jóval többen halnak meg méhcsípésre való allergiás reakció miatt, mint amennyiről hivatalosan tudni lehet. A legtöbb ilyen eset középkorú férfiaknál történik, akiknek általában van alapbetegségük is, és simán elképzelhető, hogy egy elszigeteltebb helyszínen halnak meg, például mert nincs náluk kéznél EpiPen.

A jóval mérgesebb csípésé és marású állatok esetében ugyancsak lehetne segíteni az ellátást igénylő helyzetek arányán. Szakértők szerint ezek zöme megakadályozható lenne, ha az emberek nem kertészkednének védőkesztyű nélkül, nem járkálnának nyitott lábbeliben és nem próbálnák meg elkapni az állatokat. Az is fontos, hogy meg tudják különböztetni egymástól a különböző fajokat – a pókoknál például nagyon nem mindegy, hogy tölcsérhálós, vagy vöröshátú példány marta meg az embert.

Ez például egy tölcsérhálós pók védekezőállásban.
Forrás: Adam Fletcher / Biosphoto / Biosphoto via AFP

A csípések és harapások miatti kórházi kezelések aránya az Északi területen volt a legmagasabb és az ausztráliai fővárosi területen a legalacsonyabb. A férfiak kétszer olyan gyakran kerültek kórházba mint a nők, és leggyakrabban 45 és 64 év közötti férfiakat kellett ellátni emiatt.