Kétmillió éves koponya enged betekintést a korai emberek evolúciójába

2020. november 10. – 10:30

frissítve

Kétmillió éves koponya enged betekintést a korai emberek evolúciójába
Forrás: La Trobe University

Másolás

Vágólapra másolva

A különféle előemberek fosszíliái kétségtelenül rengeteget segítenek annak megértésében, hogy az adott emberfaj mikor jelent meg, vagy tűnt el egy területen, a fajon belüli evolúciót azonban a hajszálnyi eltérések, illetve a hiányos leletek miatt ezeket elemezve is nehéz követni. Egy most felfedezett, kétmillió éves koponya ugyanakkor éppen ebbe enged betekintést, és arra utal, hogy a Paranthropus robustus fajhoz tartozó előemberek kétszázezer év alatt fontos változásokon mentek keresztül, hogy alkalmazkodjanak az időszak megváltozott körülményeihez – írja a Science Daily.

A koponya darabjait még 2018-ban találták meg a dél-afrikai Johannesburg közelében található Drimolen ásatási helyszínen, a kutatóknak pedig az azóta eltelt két évben sikerült összeállítani és elemezni a leletet, az eredményeket pedig a héten közölték a Nature Ecology & Evolution szaklapban. A kutatók korábban is tudták, hogy a Paranthropus robustus képviselőinek dél-afrikai felbukkanása nagyjából egybeesett az Australopithecus eltűnésével, illetve a ma élő ember nemzetségének első képviselőinek feltűnésével is. Az átmenet csupán pár tízezer évig tartott, az eddigi elmélet pedig az volt, hogy az Australopithecus kipusztulását a klímaváltozás okozta nyomás idézte elő, míg a másik két faj számára előnyösebb volt ez a környezet. A kutatásból ugyanakkor az látszik, hogy

a Paranthropus számára is sok stresszel járt a változás, ám ők képesek voltak alkalmazkodni az új helyzethez.

A most felfedezett koponya egyértelműen egy férfi koponyája, mégis jelentősen eltér a faj korábban felfedezett férfi egyedeitől, melyek maradványait a Drimolentől nem messze található Swartkrans nevű barlangban tárták fel. A kutatók szerint ezt a különbséget már nem magyarázza a férfiak és a nők közötti eltérés, inkább populációk közti különbségekről van szó, ami nem is lehetetlen, a mostani helyszín ugyanis a legutóbbi ismereteik szerint 200 ezer évvel korábbi leleteket rejt. Emiatt a szakértők feltételezése az, hogy ez idő alatt észrevehető változásokon ment keresztül a faj, hogy a hidegebb, szárazabb klímában is képes legyen fennmaradni.

A tanulmány alapján a fejlettebb egyedek koponyája, állkapcsa és fogai is módosultak, hogy alkalmazkodjanak a klímaváltozás következtében elérhető keményebb, rágósabb ételek fogyasztásához, míg az elődeik rágóizmai helyzetükből adódóan kevésbé voltak erre képesek. A kutatók szerint a kis aggyal és nagy fogakkal rendelkező Paranthropus elsősorban gumós gyökereket és kérgeket ettek, míg a velük nagyjából egyszerre megjelenő, nagyobb aggyal és kisebb fogakkal rendelkező Homo erectus növényeket és húst is fogyasztott. Ebből látszik, hogy két teljesen eltérő evolúciós megközelítés egyszerre volt jelen, és bár végül utóbbi maradt fenn, a leletek alapján a Paranthropus akkoriban jóval elterjedtebb volt a ma élő ember elődeinél.