Lézerrel sem találták a római őrtornyot, egy 150 éves kézirat vezette nyomra az erdélyi régészeket

Mátyás József régész, a Szamosújvári Történelmi Múzeum igazgatója, aki Torma Károly munkásságáról írta a doktori disszertációját és Radu Zăgreanu limeskutató, a Beszterce-Naszód Megyei Múzeum régésze már 2023 óta közösen dolgozik a Beszterce-Naszód megyei Friss (Lunca) római burgusának feltárásán. Közben Mátyás József kezdeményezésére több kisebb, de annál látványosabb eredménnyel járó ásatáson működtek közre. A 2026 folyamán feltárt II-III. századi civil településrésznek köszönhetően például sikerült régészeti védelem alá helyezni Szamosújvárnak azt a mintegy két hektáros területét, ahol még van esély ép ókori leleteket találni, az ókori település nagy részét ugyanis már beépítették.

„A környéken sok az építkezés, és ahogy sétáltam, a felszínen sok kerámiadarabot találtam. Elindultam, hogy vagy nem találok semmit, vagy lesz valami” – mesélte Mátyás József. Végül egy tervezett építkezés adott ürügyet az ásatásra. „Nehéz volt elkezdeni” – mondta, hozzátéve, hogy kihívás volt „behozni szokásba”, hogy az építkezések során valóban indokolt a régészeti felügyelet vagy a leletmentő ásatás. Azt remélte, hogy megtalálja a római fürdőt, amiről tudta, hogy Torma Károly is kutatta vagy sikerül azonosítania a civil település eddig ismeretlen nevét. Bár ez nem sikerült, mégis sok új információ gyűlt össze a castrumtól délre húzódó vicus II-III századi életéről.

Épen maradt ókori hordót őrzött a kút

„Három méter mélyen találtunk egy kutat, és a fala nem kővel volt kirakva, hanem egy fahordót használtak fel: kivették az alját és a tetejét. A 25 darabból álló oldala megmaradt épségben” – mesélte Mátyás József. A fahordót most Suceaván restaurálják, és az ottani szakembereket is meglepte, hogy ennyire épen megmaradt az ókori faanyag, általában ugyanis a sós víz, illetve a nedves vagy mocsaras talaj őrzi meg, mint ahogy a mikházi római katonai tábor ciszternájával történt, a szamosújvári lelőhely viszont sosem volt mocsaras, itt agyagos a föld.

A feltárás legfontosabb eredménye, hogy két építési időszak, a faépítkezés és a kőépítkezés nyomait is feltárták. A leletanyag arra utalt, hogy az első építési fázisban a vicus területén volt egy katonafelszereléseket készítő műhely: nagyon sok egyforma rézveretet, katonafelszerelést, lándzsahegyet találtak. Ebben a korábbi időszakban a kút egy épület fala mellett állt, később azonban feladták a használatát, és befedték egy kb. 2x2 méteres kőlappal. A második építési fázisban a kutat már kerámia járófelület vette körül – valószínűleg egy épület udvara. Azonosítottak ebből az időszakból egy kb. 30x40 méteres, valószínűleg közcélokat szolgáló épületet is.

Bár nem tartozik a legkutatottabbak közé, a szamosújvári római castrum és a szomszédos település fontos lehetett. Az itt állomásozó Ala II Pannoniorum katonai egységben szolgált az a Tiberius Claudius Maximus, aki a görögországi Filippiben fennmaradt síremlékén álló felirat szerint elfogta és lefejezte Decebalt, az utolsó dák királyt (a történet másik változata szerint Decebal öngyilkos lett, mielőtt a rómaiak elfoghatták volna). Emellett innen került elő az a bronzból készült, i. sz. 123. augusztus 10-én kelt katonai oklevél, amelyről a Hadrianus császár uralkodása alatt létrehozott Dacia Porolissensis tartomány első hivatalos említése ismert. Szintén itt került elő az egykori Római Birodalom területén a nocturni, vagyis az éjszakai tűzoltói szolgálatot teljesítő tisztségviselők első említése.

Az ókori Szamosújvár környékének stratégiai fontosságát igazolhatja az települést érintő második római út, amelyet nemrég talált meg Mátyás József a Hétkereszt hegyen túli Sóvölgyben. Az 5 m 70 cm széles út a régész feltételezése szerint a mai Szék ókori sóbányái felé vezethetett. Bár az olyan források, mint a Tabula Peutingeriana vagy Anonymus „földabrosza” nem említik, valószínűleg azért, mert azok inkább a katonai útvonalakat jelenítették meg, fontos út lehetett, mert szélesebb, mint a Napocáról Szamosújvárra, onnan pedig a samumi (Dés) castrumhoz vezető, jól ismert római út.

A Sóvölgyben további értékes régészeti lelőhelyeket sikerült kijelölni, a Székhez tartozó területen a bronzkori sókitermelés és a római kori bányák történetéről lehet majd többet megtudni, mondta Mátyás József.

A római őrtorony, ahová 19. századi kollégájuk vezette el a régészeket

Az 1829 – 1897 között élt Torma Károly hagyatékának feldolgozása során Mátyás József több olyan feljegyzésre bukkant, amelyek máig feltáratlan régészeti lelőhelyekhez vezettek. Eddig csak Beszterce-Naszód megyében hat új lelőhelyet sikerült beazonosítani és iktatni a hivatalos adattárba, de Mátyás József szerint még nagyon sok hasonló lehet.

„Torma Károly édesapja, Torma József történész az 1820-as években már ásatott az alsóilosvai castrumban, és Károly, meg a testvére, Zsófia is úgy nőttek fel, hogy római leletekkel játszottak. Amikor híres amatőr régészek, akik inkább epigráfiával foglalkoztak, meglátogatták a család csicsókeresztúri kúriáját, ő vezette őket a biztos lelőhelyekre. A magyar régészet atyja, Rómer Flóris is ott ásatott, ahol a fiatal Torma mutatta. Később szisztematikus régészeti ásatást vezetett tíz éven keresztül Alsóilosván, és akkor még Rómer Flóris sem ásatott ennyire komolyan” – magyarázta Mátyás József. Bár jogászként kezdte a pályáját, és a politikai életbe is bekapcsolódott, Torma Károly végül a pesti egyetem régésztanáraként vonult nyugdíjba, és az itt eltöltött évek alatt feltárta Aquincum romjait.

Amellett, hogy jelentős epigráfiai gyűjtőmunkát végzett Erdélyben és azon túl is, feltárta az alsóilosvai római emlékeket és Porolissum mellett azonosított egy 50 kilométer hosszú római vallumot (védősáncot), felfedezte a dáciai limes délnyugati részét, és többek között az erre vonatkozó leírásait dolgozta fel és teszi közzé Mátyás József. „Szerbiától jött felfelé Temesvárig, és minden településen, ahol megállt, leírt minden római kori leletet. Itt nagyon fontos, amit a vallumokról írt, mert ez a Dunától Debrecenig húzódó négy vonal mára már 80 százalékban eltűnt, ő pedig leírta a szélességüket, magasságukat, a sáncok számát, minden információt” – magyarázta.

Torma feljegyzései további értékes útmutatásokat is rejtenek a kortárs régészet számára, neki köszönhetően sikerült megtalálni nemrég egy olyan római őrtornyot Beszterce-Naszód megyében, amely eddig sem a terepbejárások során, sem pedig az Országos Limes Programban használt legkorszerűbb LiDAR (Light Detection and Ranging) technológiával nem került elő. 1876-ban, útépítés alkalmával előkerült leletek miatt hívták az akkor már közismert Tormát a helyszínre, ahol megállapította, hogy egy kisebb római erődítményre, ún. burgusra bukkantak, de a helyiek elmondása alapján két további romot is azonosított.

Mátyás József a leírásban használt bécsi mértékegységet átszámolva jelölte ki azt a helyet Négerfalván (Negrilești), ahol nemrég valóban megtalálták azt római őrtornyot, amely korábban nem is szerepelt az Országos Régészeti Adattárban (RAN).

„Miközben már ástuk, rájöttünk, hogy a torony nem négyzet alakú, ahogy Torma mondta, bár először nekünk is úgy tűnt, hanem kerek. Ez azt bizonyítja, hogy a Traianus idejéből való, tehát rögtön a terület elfoglalása után építették” – mondta. „Sajnos nem került elő olyan lelet, ami bármit elárulhat arról, hogy milyen csapat állomásozott itt, de nagyon valószínű, hogy az alsóilosvai. Ezüstérmék, fibulák, nagyon sok kerámia, a katonai felszereléshez tartozó bronzveret került elő” – részletezte. Emellett azonosítottak egy pincét és egy kemencét is. A régész szerint a leletanyag is azt igazolja, hogy az őrtorony már Traianus idejében, az első században épült, de találtak itt III. századi fibulát is, ami azt mutatja, hogy sokáig működött, valószínűleg a közelben lévő, újabb építésű őrtoronnyal párhuzamosan.

A dáciai határvédelmi rendszert ismertető honlap szerint Románia területén jelenleg több mint 70 castrum, 50 kisebb erődítmény és több mint 150 őrtorony ismert, bár utóbbiakból biztosan több volt. Emellett néhány helyen a határtöltés is látható. A limes Mojgrádtól (Porolissum) Marosvécsig tartó szakaszán 800 méterenként vagy kilométerenként sorakoztak az őrtornyok, ezeknél 8-10 katona táborozott. Beljebb, legtöbb 10 kilométerre az őrtornyoktól álltak a burgusok, mintegy 30 kilométerre egymástól. A nagyobb castrumok között kb. 100 kilométer volt a távolság, amit a római hadsereg erőltetett menetben három nap alatt tett meg.

A Négerfalván feltárt, 5,20 méter átmérőjű őrtorony azért is különleges, mert ez az eddigi legépebb ilyen típusú római emlék Románia területén, 5-6 sornyi kő maradt meg belőle. Mátyás József szerint a romokat konzerválják, befedik, és az érdeklődők számára is látható lesz, ráadásul viszonylag könnyen megközelíthető, gyalogos ösvény vezet oda. Románia első római őrtornyot mintázó rekonstrukciója egyébként szintén Beszterce-Naszód megyében, Csicsóújfalu (Ciceu-Corabia) határában, az eredeti torony maradványai mellett épült fel Radu Zagreanu kezdeményezésére.

Dacia római provincia határvédelmi rendszere 2024 óta az UNESCO világörökség része, a listán szereplő lelőhelyeket várhatóan kiegészítik az új felfedezésekkel.