Európai jó példává vált egy székely falu klímaadaptációs projektje, már csak országos szinten kellene elismerni
Kis, székelyföldi falu vízmegtartó és klímaadaptációs kezdeményezését említi követendő jó gyakorlatként az Európai Unió hivatalos agrár- és vidékfejlesztési platformja, az EU CAP Network. Az alig több mint 250 lakosú Hargita megyei Székelydályában 2025-ben kezdték el a fenékküszöbök építését a kiszáradt patakmederben, azóta itt és a szomszédos falvakban összesen több mint harminc hasonló, helyben megtalálható alapanyagokból készült vízmegtartó konstrukció épült, és újabbakat is terveznek. Ahhoz azonban, hogy látványos eredményeket lehessen elérni, a régi vízvezetékek javítására és országos szabályozásra is szükség lenne, figyelmeztet a dályai projekt kezdeményezője, Bencze Szilvia vidékfejlesztési szakember.
A Székelyudvarhelytől délre, az Ége-patak völgyében fekvő Székelydálya és környéke mindig is bővizű volt, de az utóbbi években itt is érezhető az aszály, míg korábban úsztak és halásztak is a helyiek a patak bizonyos szakaszain, az most az év nagyobbik részében száraz.
„Drasztikus hatása van az életvitelre” – válaszolta Bencze Szilvia a kérdésemre, hogy a mindennapokat mennyiben befolyásolja a víz hiánya. „Háztartást nehéz vezetni, a mosást úgy kell időzíteni, hogy éppen legyen víz, egyébként nem csak Dályában. A szomszédos Bágy mindig is nagyon bővizű falu volt, de idén nagyon súlyos vízhiány volt ott is, már 4-5 hónapja a falu felső része csak napi 1-2 órán keresztül jut vízhez a vezetékből. Dályában az emberek, hogy itassák az állatokat, kénytelenek voltak 10-15 kilométerre elmenni és tartályokban hordani a vizet, miközben a szarvasmarha-tartás amúgy sem profitábilis, önköltségi áron termelnek, sokan mellette még dolgoznak, tehát üzemanyaggal még elmenni ilyen messzire vizet hordani naponta-kétnaponta óriási teher. Különösen a nyári száraz időszakban még a legelőre is ki kellett hordják a vizet. Több gazda inkább eladta az állatát” – mondta.
Bencze Szilvia Székelyudvarhelyen született, Magyarországon nőtt fel, a magyar Agrárminisztériumban, majd uniós szinten dolgozott agrárfinanszírozási szakértőként, és 2023-ban költözött vissza Székelyföldre. Azóta két sikeres uniós projektet koordinált Székelydályában, és az Európai Klímapaktum nagykövete lett. „A legelején nyilván azt hitték, hogy ez csak egy ilyen felvetés, de amikor beszéltem a közbirtokosság vezetőjével, a polgármesterrel, meg a helyi LEADER akciócsoport vezetőjével, az nagyon pozitív fordulat volt. Különösen a Homoród-Küküllő LEADER Egyesület igazgatója, Lázár László, aki egyben az udvarhelyi egyetemi központ vidékfejlesztési intézetének is a vezetője, teljes mellszélességgel beállt a kezdeményezés mögé. Ez nagyon sokat jelentett abban, hogy mobilizáljuk a helyieket, hogy eljöjjenek a kalákára, amit szerveztünk, meg hogy egyáltalán foglalkozzunk ezzel a módszerrel” – mesélte.
Először a marosvásárhelyi Focus Eco Központ vezetője, dr. Hajdu Zoltán osztotta meg velük a Nyárád-mentén szerzett vízmegtartási tapasztalatait, és rajta keresztül jutottak el Michal Kravčíkhoz, aki Szlovákiában elérte, hogy egy helyi kezdeményezés országos vízmegtartási programmá bővüljön. Itt ma már kb. 500 településen történtek ilyen beavatkozások és településenként 30-100 ezer eurós pályázati forrás volt elérhető erre a célra. „Nagyon tetszett, hogy Szlovákiában uniós forrásokat a szociális alappal kombináltak, és ezáltal munkanélkülieket tudtak bevonni a megvalósításba” – mondta Bencze Szilvia.
A Homoród-Küküllő LEADER Egyesülettel támogatást nyertek az Európai Bizottság C4C – Klímatudatos Közösségek programjában, így sikerült bevonni egy holland szakértőt, elkészült egy tanulmány, és sikerült eljutni egy szlovákiai tanulmányi kirándulásra is. „El tudtunk vinni jó pár helyi gazdát, térségi polgármestereket, vízügyi szakértőket Szlovákiába, és amikor látták, hogy mennyire egyszerűek ezek a megoldások, hiszen ők nap mint nap dolgoznak földdel, fával, kővel, és látták a helyi polgármesterek lelkesedését, az lelket öntött a csapatba. Úgy mentünk ki, hogy hát, nagyon jó ez a kirándulás, de ez a módszer úgysem lesz nálunk használható, hazafelé meg már az volt, hogy na, hol építjük meg, menjünk, fogjuk az ásót” – idézte fel a projektkoordinátor.
A megvalósításban segített az a 10 ezer euró, amit az EU Munkatársi Alap az Igazságos és Fenntartható Jövőért pályázatán nyertek, ebből építették meg az első tíz fenékküszöböt a falu ivóvízforrása alá. A Kányád községhez tartozó más falvak közössége is megmozdult, Égében 11, Székelypetken 10 fenékküszöb épült meg, továbbá öt rönkgát is elkészült az Olt Vízgyűjtő Igazgatóság közreműködésével. A hatóságok részvétele azért jelentős lépés, mert az 5 kilométernél hosszabb, kataszterezett vízfolyásokon bármilyen beavatkozáshoz szükséges a vízügy engedélye, és ennek megszerzésével kapcsolatban eleinte nagyon szkeptikusak voltak a helyiek.
De miben segít a fenékküszöb? „A fenékküszöbök lényege, hogy minél természetközelibb konstrukció épüljön, azt kellene lemásolni, amit a természet maga is megcsinál – leginkább a hódok –, hogy gallyakból, földből, kőből, a helyi anyagokból kis akadályt képez a patakban. Kis léptékűeket szabad csak csinálni, általában 20-40 centi magasakat, de abból sokat, hogy ha valamelyik esetleg átszakad, akkor ne történjen nagy kár. A sok kicsi fenékküszöbbel lelassítjuk a vizet, ami ott helyben le tud szivárogni a talajba” – magyarázta Bencze Szilvia, hozzátéve, hogy az állandó vízfolyásoknál figyelni kell arra is, hogy a halak mozgását ne akadályozzák az építmények. A LEADER egyesület egyébként már tájékoztató kiadványt is megjelentetett a Székelyföldön alkalmazható vízmegtartási megoldásokról.
A lényeg tehát a víz lassítása, és ezáltal a talajvíz dúsítása, ami nem csak a forrásokat, kutakat táplálja, hanem a villámárvizek megelőzésében is segít. „Azt is mondják, hogy a talaj szivacsképességét kell fokoznunk, mert ha csontszáraz, akkor lefut rajta a víz, viszont ha nedves, akkor azzal növeljük a további visszatartó képességét” – mondta Bencze Szilvia.
A projektkoordinátor szerint azonban időjárástól függően akár 5-8 évbe is telhet, amíg az ilyen természetalapú módszereknek szabad szemmel látható hatása lesz. Van, ahol gyorsabban érezhető a hatás, Petken például az első megépített fenékküszöb napok alatt feltelt vízzel és itattak is belőle a gazdák, és azt is észrevették, hogy a nagy esőzés már nem okozott olyan kárt, mint korábban, Égében pedig a kutak vízszintjének emelkedéséről számoltak be.
A hatást késleltetheti az is, ha rendszerszinten nem változtatnak a vízgazdálkodáson. Székelydálya különösen érzékeny a vízkészletek csökkenésére, mert nem kapcsolódik nagy regionális vízvezetékrendszerhez, a háztartások saját kútból és a helyi, megcsappant vízforrásokra támaszkodó vezetékrendszerből jutnak vízhez, akárcsak a szomszédos Petken, ahol a Transtelex korábbi riportja szerint a vízhiány feszültséget szült a helyi közösségben. „Sajnos ezek a vízvezetékek jelentős felújításra szorulnának, a rendszerben nagyon sok a pazarlás. Eredetileg szerencsés helyzetben volt ez a régió, aki akart vizet, az kutat fúratott, tehát mindenki megoldotta magának. De most, hogy ez ennyire nagy probléma, a talajvízszint annyira leesett, hogy a kutak is sokszor kiszáradnak, meg ezek a források is, felmerül a kérdés, hogy kinek a kötelessége az ivóvíz biztosítása. Nyilván az önkormányzatok próbálnak tenni valamit a saját lehetőségeikhez mérten, de néhol ez sok idő, szóval nincs nagyon kihez fordulni” – mondta Bencze Szilvia. A szakember tart attól, hogy hiába dúsítják a források vizét, ha az utána elvész a vezetékrendszerben. „A helyiek elégedetlensége megmarad, sőt, még esetleg dühösek is lehetnek, hogy a sok munkát beleteszik, mégsincs eredménye” – jegyezte meg.
A másik probléma az, hogy az egyébként egész Európára jellemző, ma már tévesnek tartott vízgazdálkodási szemlélet a Hargita megyei dombvidéken is érezteti a hatását: ma is ott vannak a talajban azok a dréncsövek, amelyekkel a 80-as években elvezették a vizet a gépesített mezőgazdaság elősegítésére, és sok helyen azt sem lehet tudni, hogy pontosan hol húzódnak. „Emellett az alapvető vízügyi mandátum az az, hogy az árvizek ellen védekezzünk, és sajnos ezt nagyon-nagyon hatékonyan megoldották. A folyamatos medertakarítás, illetve medermélyítés gyakorlatilag még jobban fokozta a lecsapolást, mert minél mélyebbre ment a meder, annál jobban ment a víz is a tájból lefelé” – magyarázta a vidékfejlesztési szakértő. „Ez egy nagyon komplex kérdés, tényleg komoly árvizek voltak, és biztos, hogy szükség volt sok ilyen beavatkozásra, de az is lehet, hogy el volt méretezve egy kicsit ez a lecsapolás. Lehet, hogy gyors eredményt akartak” – mondta, hozzátéve, hogy míg Magyarországon „már ki merik állítani szakértők, hogy ez elhibázott döntés volt”, Romániában még nincs sok szó erről.
Van esély rá, hogy országos szintre terjesszék a dályai kezdeményezést? „Az első akadály talán az, hogy még nincs egy működő példa, ami bizonyítja, szemmel láthatóan, hogy működnek ezek a módszerek” – véli Bencze Szilvia, aki ugyanakkor még érzékel egyfajta szkepticizmust a helyi vezetők részéről. „Van ez a félelem az engedélyeztetéstől, nincs hit abban, hogy érdemes a hatóságokhoz fordulni, pedig én azt tapasztaltam, hogy megyei szinten a hatóságok mind támogatólag álltak hozzá. Az is tény, hogy eléggé meg van kötve a kezük, és amíg nincs a központi szabályozásokban definiálva ezeknek a beavatkozásoknak a jellege, a különböző paraméterek, meg hogy ezt egyáltalán lehet, addig ők is nagyon óvatosak. Tehát nagyon sokat lendítene ezen az egész kezdeményezésen, hogyha ezt országos szinten, jogszabályok és eljárásrendek terén is elismernék” – mondta.
Az országos döntéshozók részéről egyelőre nem látszanak a konkrét lépések ebbe az irányba. Románia például az egyik olyan uniós ország, amelyik elmulasztotta benyújtani a természet-helyreállítási akciótervét az Európai Bizottságnak a szeptember 1-i határidőig. Bencze Szilvia abban reménykedik, hogy a dályai megmozdulás híre előbb-utóbb eljut a megfelelő szintre. Biztató jel, hogy az Európai Bizottság bukaresti képviseletén szervezett novemberi workshopon, ahol a természetalapú és közösségi vízmegtartási megoldásokat bemutatták, a kormány és a vízügy képviselői is jelen voltak. Székelydálya esetére pedig felfigyelt a Pepsi Románia, és október közepén a társadalmi felelősségvállalási programja keretében fenékküszöb-építő kaláka és szakmai konferencia szervezését támogatja a faluban. „Az a reményünk, hogy ha egy ilyen szintű piaci szereplő megjelenik, és úgy látja, hogy ez fontos, akkor előbb-utóbb talán az állam is elgondolkodik azon, hogy ezt hogy lehetne támogatni” – mondta Bencze Szilvia.
