Orbán évértékelőjén pózoltak az RMDSZ-es politikusok, dühös kommentek lepték el a posztjaikat

Nincs az a fideszes politikai dzsembori Budapesten, ahol előbb-utóbb ne tűnne fel néhány RMDSZ-es politikus, és ez az elmúlt években annyira kiszámíthatóvá vált, hogy szinte már a programfüzetbe is be lehetne írni: érkezés, kézfogások és hátbaveregetések, közös fotózkodások a fideszes kollégákkal, amihez majd jöhet a Facebookon a gondosan megkomponált poszt arról, hogy ami Budapesten történik, az rólunk, erdélyi magyarokról is szól, a nemzet nem ismer határokat, és természetesen egy finom, de félreérthetetlen lojalitási jelzés Orbán Viktor felé, mert a történetnek ez a kötelező dramaturgiai eleme.

Ez a koreográfia eddig kifejezetten jól működött, jöttek a lájkok, megosztások, a lelkes kommentek, a zászló-zászló-szív visszajelzések, és az RMDSZ ebből ügyesen csinált politikai tőkét, hiszen a budapesti fotó mögé oda lehetett tenni a bukaresti kompromisszumokat azzal a magyarázattal, hogy nagyobb stratégiai célokért néha kisebb engedményeket kell tenni.

Idén viszont mintha valaki kihúzta volna a dugót, mert miközben Budapesten ment az évértékelő-dömping és a Várkert Bazárban szólt a taps, Sepsiszentgyörgyön már a harmadik tüntetést tartották meg az adóemelések miatt. Hetek óta egész Székelyföldön forr a hangulat a növekvő illetékek és megszorítások miatt, és ezt a helyzetet valahogy az RMDSZ-es politikusok mindeddig nem tudták kezelni, ami már a budapesti posztok alatti kommentekben is meglátszik. nincs az a trikolór és nemzeti üzenet ugyanis, ami ezt az erős RMDSZ-ellenességet elfedje.

A kommentelők talán most először nem áhítattal reagáltak a Várkert Bazárban lőtt szelfikre, hanem számonkérő hangon, és az volt a vita tárgya, hogy fontos-e a magyarországi választás az erdélyiek számára, meg hogy miért fontosabb ott lenni egy budapesti politikai eseményen, mint az, hogy az RMDSZ-es politikusok Erdélyben oldják meg a problémákat.

A piros-fehér-zöld, trikolóros, orbános lojalitás-posztok amik évekig automatikusan hozták a támogatást, most mintha fordítva sültek volna el, mert az RMDSZ népszerűsége látványosan kopik. A nemzetpolitikai narratíván, ami eddig védőpajzsként működött, most először látszik a repedés, és ez dühös kommentekben mérhető. De lássunk néhány konkrét példát.

Csoma Botond, az RMDSZ szóvivője és képviselőházi frakcióvezetője már egy nappal Orbán Viktor évértékelője előtt Budapestről jelentkezett be. A posztja hozta a kötelező hangulatot: futás a Duna-parton, kivilágított Országház a háttérben, egy kis személyes tónus, hogy ne csak politika legyen, hanem életérzés is, mert így könnyebb rávezetni a követőket az igazi üzenetre, ami természetesen arról szólt, hogy Orbán évértékelője előtt nemcsak az elmúlt évről van szó, hanem a világ nagy dolgairól, és a geopolitika nem elmélet, hanem hús-vér valóság, és ami Budapesten történik, az erdélyi magyarok életét is meghatározza.

Lájkok helyett azonban kommentcunami kerekedett a bejegyzés alá: több mint háromszáz hozzászólás gyűlt össze, és ezeknek a java része nem a gyorsabban dobogó szívről szólt, hanem arról, hogy miközben Budapesten futkározunk a kivilágított Országház előtt, otthon adóemelések, megszorítások és tüntetések vannak. Szidták őt, az RMDSZ-t, szidták a Fideszt, árulóztak.

Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere és az RMDSZ stratégiai igazgatója jóval óvatosabban kommunikált arról, hogy merre járt és mit csinált. Nem csoda, az ő városa volt az első a fellázadt székelyföldi települések sorában. „Orbán Viktor évértékelője előtt kedves székelyföldi barátokkal találkoztam” – írta a városvezető, és a fotón feltűnt Bölöni László is, ami szinte mindig pozitív reakciót vált ki, ha meglátják bárhol, ezért is használja a focistát erősen a párt az utóbbi időben.

De most Bölöni varázsa sem működött. A nem túl hízelgő kommentek mellett egyesek Bölöni szerepét firtatták: miért kell neki ebben a díszletben megjelennie, miért rontja a saját megítélését. Akadt, aki identitászavarról írt, más azt kérdezte, mit keresnek ott, egy megszorításokkal terhelt város polgármestere milyen képet mutat magáról, amikor egy budapesti politikai eseményen jelenik meg, miközben otthon épp a helyi terhekről vitatkoznak az emberek.

Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere is ott volt Budapesten, és az ő bejegyzése már egyértelmű kampányszöveg volt. „Nekünk nem mindegy, hogy Magyarországnak továbbra is nemzeti kormánya lesz-e.” A kritikusok se voltak restek, azon nyomban nekiestek a városvezetőnek, és elmagyarázták, hogy az elsődleges feladata a helyi problémák kezelése, nem a magyarországi kampányban való állásfoglalás.

A Hargita megyei tanácselnök sem úszta meg, Bíró Barna Botond is sikeresen magára irányította a választók figyelmét azzal, hogy azt írta: „Otthonról haza! Évértékelő 2026.” A magyarországi zászlóval kísért mondat kiverte a biztosítékot: egyesek a szóhasználatot kérdőjelezték meg: ha Budapest az „otthon”, akkor mi Hargita megye? Volt, aki egyszerűen azt vetette fel, hogy a magyarországi kampány nem lehet fontosabb a helyi felelősségnél. Mások a Fidesz körüli vitákat hozták be a bejegyzés alá, és a budapesti szereplést egy tágabb politikai elégedetlenség részeként értelmezték.

Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere volt a legszűkszavúbb: „évértékelő 2026.” A lakonikus fogalmazás alatt azonban a reakciók sokkal kifejtősebbek voltak. A kritika első hulláma a közpénzekről szólt, a második a magyarországi politikai botrányokat hozta be, és az indulatos hangvétel sem maradt el. Korábban a budapesti jelenlét Szatmárnémetiben inkább identitáserősítő gesztus volt. Most viszont a kommentmező azt jelezte: a választók egy része nem szimbolikus politizálást vár, hanem helyi megoldásokat, válaszokat a problémákra.

Hasonló kérdés merült fel Marosvásárhelyen is, ahonnan a város RMDSZ-es alpolgármesterének, Kovács Mihály Leventének azt a kérdést szögezték: megvolt a búcsú, ezután már számíthatnak a helyiek arra, hogy a politikusuk elsősorban velük, a városlakókkal foglalkozik?