Világraszóló siker a romániai palackvisszaváltás, de nem a zöld öntudat, hanem a pénz miatt

Románia a betétdíjas rendszer első két éve alatt sokakat ámulatba ejtő növekedést ért el az italcsomagolások visszaváltásában és újrahasznosításában, annyira, hogy a sikerről beszámolt a Guardian, és kerekasztalt szerveztek róla az Európai Parlamentben. Noha távolról a rendszer nagyon sikeres, közelről mégsem tökéletes. A lakosságot megmozgatja az 50 banis garancia visszaszerzése, sőt egyesek egyenesen bevételi forrást látnak benne, vidéken viszont még mindig akadozik a rendszer, mert a kisboltoknak nem éri meg a visszaváltással bíbelődni.

A rendszert működtető RetuRO szerint 2025-ben a piacra dobott betétdíjas italcsomagolások közül a fém 83 százalékát, az üveg 86 százalékát és a műanyag 82 százalékát visszaváltották, ami meghaladta az eredeti célkitűzést. Az átlagos visszaváltási arány 2024-ben még csak 54 százalékos volt, tavaly azonban már több olyan kiugró hónap is volt, amikor a csomagolások 94 százalékát visszaváltották, októberben pedig még többet is, mint amennyit abban a hónapban piacra dobtak.

Miközben a 2023 óta működő romániai betétdíjas rendszer az egyik legfiatalabb Európában az ausztriai, a szlovákiai, a magyarországi vagy az írországi mellett, a Bucharest Center for Economy & Society elemzésében azt írta, hogy a kezelt csomagolásmennyiség és a piac mérete tekintetében a harmadik legnagyobb Európában, Németország és Lengyelország után. 2025 folyamán 387 ezer tonna alapanyag került az újrahasznosító központokba a rendszerből.

Nem arról van szó, hogy a romániai társadalom egy csapásra környezettudatossá vált volna. A betétdíjas csomagolások az újrahasznosítható hulladék töredékét teszik ki, a teljes kép pedig jóval kedvezőtlenebb: az Eurostat adatai szerint Románia a műanyaghulladék 32 százalékát reciklálja, a városi hulladéknak pedig csupán 13 százaléka hasznosul újra. Sokkal valószínűbb az, hogy a csomagolások 50 banis betétdíja elég jelentős anyagi motiváció a romániaiak jelentős részének.

A Kovászna megyei Vargyason egyelőre nincs visszaváltó pont, a község mégis sokkal tisztább, mióta bevezették a betétdíjas rendszert, mert a lakók az eldobott palackokat is összegyűjtik, és beviszik a 9 kilométerre lévő Barótra – mesélte egy itteni lakos. „Akkor szoktuk vinni, amikor nagyobb bevásárlást csinálunk, és akkor beszámítják a flakonok árát. Valamikor a nyáron vittünk vagy két zsákkal, és az elég sok pénz volt, 120 lej körül” – mondta. (Ez kb. 24 euró vagy 9000 forint.) „Nem sokan dobják el, csak az, akinek otthon nem nézik jó szemmel, hogy megint ivott… De azokat mi összeszedjük. És ha lenne itthon a faluban visszaváltó, akkor még az ivók sem dobnák el, mert a sörből 50 bani már esne” – tette hozzá.

A hátrányos helyzetűeknek sok esetben jelent rendszeres jövedelmet a talált palackok visszaváltása, nem véletlen, hogy Bukarestben már olyan kukákra szerelhető rekeszekkel kísérleteznek, amelyekbe bárki beteheti az üres üvegeket, PET palackokat vagy dobozokat, amelyeket később mások – akik szeretnék visszaváltani, és így megkapni az 50 banis betétdíjat – tisztán és könnyen összegyűjthetnek. Azok, akiknek ez kereseti lehetőség, átlag havi 518 lejt (kb. 100 eurót vagy 38 720 forintot) gyűjtenek össze visszaváltásból, derült ki abból a felmérésből, amit a Bukaresti Gazdaságtudományi Akadémia (ASE) készített, és a RetuRO-val közösen mutatott be decemberben. Egyébként a megkérdezett fiatalok 94 százaléka válaszolta azt, hogy pénz visszaszerzése miatt váltja vissza a csomagolásokat, noha legalább ennyien említették a környezettudatosságot is. A felmérés eredményei szerint emellett a rendszeres visszaváltás a felelős magatartás, a közösséghez tartozás, a környezetvédelemhez való hozzájárulás pozitív érzését kelti a lakosságban.

A kisboltoknak inkább teher a visszaváltási rendszer

A boltoknak a törvény szerint kötelező akár automatával, akár egyenként, kézzel visszaváltani a betétdíjas csomagolásokat, ha ezt nem teszik lehetővé, legalább 20 ezer lejes (kb. 4000 eurós vagy 1,5 millió forintos) bírságot kockáztatnak. Ennek ellenére még mindig sok az olyan kisbolt, ahol automata sincs, és nem is veszik át a palackokat.

Persze a nagy áruházláncok voltak az elsők, akik beszerezték az automatákat, és különböző kampányokkal próbálták rávenni a vásárlókat, hogy ne csak a visszakapott összeget költsék el az adott üzletben, hanem annál többet is. A Kaufland például öt csomagolás után 10 százalék kedvezményt ad bizonyos termékeire, de olyan kampánya is volt, hogy a kártyával rendelkező törzsvásárlóinak megduplázta a betétdíj értékét, az extra pénzt pedig egy következő vásárlásnál használhatták el. Hasonló akciója volt a Lidlnek is, november egyik hetén vásárlási utalvánnyal jutalmazták a csomagolást visszaváltó törzsvásárlóikat. A Carrefour január 11-ig 25 visszaváltott csomagolás után 12,5 lejes utalványt tett elérhetővé a törzsvásárlói applikációban, de olyan kampánya is van, amelyben a visszaváltásért járó pontokat jótékony célra lehet adományozni.

A visszatérő vásárlók miatt a vidéki, kisebb boltok is jól járhatnak az automatával, ha van lehetőségük azt beszerezni és ha nincs a közelben más visszaváltó pont. A költségek azonban jelentősek. Egy Aradtól 40 kilométerre lévő községben működő, kb. 200 négyzetméteres, tíz alkalmazottat foglalkoztató bolt tulajdonosai 25 ezer euróért (kb. 9.5 millió forintért), lízinggel vásároltak visszaváltó automatát egy évvel ezelőtt. A részleteket még két évig kell fizetniük, az egy éves garancia lejárta után a karbantartásra kötött biztosítással és a rongálás elleni biztosítással együtt ez háromhavonta nagyjából 18 ezer lej (kb. 3500 euró vagy 1,3 millió forint) költséget jelent. Ezen felül biztosítják a gép áram- és internetellátását, és szemeteskukákat is vásároltak a begyűjtött palackok tárolására. „A zsák, ha megtelik, ki kell cserélni, ha beakad valami, ki kell venni, meg kell pucolni, karban kell tartani, tehát nem épp olyan, hogy semmi dolgunk nincs vele” – mondta az egyik tulajdonos. Azt is hozzátette, hogy kézzel nem is próbálták begyűjteni az üvegeket, mert annyi munka lett volna vele, hogy alkalmazniuk kellett volna valakit csak erre.

A befektetés megtérülése attól függ, hogy hányan váltanak vissza italcsomagolást. „Nem vettük észre, hogy nagyobb lenne a forgalom. Eleinte jöttek a szomszéd faluból is, mert ott nem volt ilyen gép, de most már nyílt ott is egy Profi, ahol van, ezért már nem jönnek. A mi falunkban is van egy Profi, miután mi megvettük a gépet, azután ők is szereltek be. Néha olyan csomagolást is váltanak be, amit a nagyobb boltokban szereztek be, mert a nagyobb boltoknál sorba kellene állni” – mesélte a boltos.

„Reméljük, hogy amit kifizettünk érte, azt vissza is kapjuk három év alatt. De ez attól is függ, hogy mennyire viszik le azt az összeget, amit a flakonokért adnak. Eleinte több pénzt kaptunk, most meg mind kevesebbet. Minket, kisebb, hazai kereskedőket nem segítenek semmivel. Nagyon nehéz fennmaradni a nagyobb üzletláncok mellett. Nekünk, hogy 40 kilométerre vagyunk Aradtól, és hogy nagyobb az üzlet, még valahogy elmegy, de a városokban nagyon nehéz a hasonló boltoknak” – mondta.

A RetuRO a csomagolások típusa és a visszaváltás módja szerint fizet kezelési költséget, 2025-ben az automatával visszaváltott csomagolásokért 16 és 20 bani közötti összeg, a kézzel visszaváltott csomagolásokért 7 és 16 bani közötti összeg járt, a vendéglátóipari egységek pedig ennél picit kevesebbet kaptak. 2024-ben valóban valamivel magasabbak voltak a tarifák, a csökkentést többek között azzal indokolták, hogy a boltoknak 2025-től ingyen szállítják ki a szemeteszsákokat és a lezárásukra használt műanyag eszközt.

Vidéken kevés a visszaváltási lehetőség, de Hargita megye élen jár ebben

Az ECOTECA alapítvány a RetuRO adatai alapján rendszeresen közzéteszi a visszaváltó automatákra és a begyűjtött csomagolások mennyiségére vonatkozó statisztikákat a cumstam.ro oldalon. A 2025. szeptemberi adatokból jól látszik, hogy a gazdaságilag erősebb, nagyobb vásárlóerővel bíró megyékben több az automata. Bukarest és a fővárost övező Ilfov megye után erdélyi megyék következnek a visszaváltó automatákkal leginkább ellátott megyék sorában: Arad, Temes, Brassó és Kolozs megyében négynél több gép esik 10 ezer lakosra. A székelyföldi megyék közül Hargita átlagon felüli lefedettséggel rendelkezik, itt 3,42 automata jut 10 ezer lakosra, Kovászna már gyengébben áll, 2,95 automata jut 10 ezer lakosra, Maros megye pedig országos sereghajtó, 1,94 automata jut 10 ezer lakosra.

A begyűjtött csomagolások mennyisége azonban, úgy tűnik, nem feltétlenül a visszaváltó automaták sűrűségétől függ. Bár a sok automatával rendelkező megyék közül Brassó, Kolozs és Temes is élen járt a gyűjtésben, lakosonként több mint 20 kg csomagolást váltottak vissza itt egy év alatt, az is látszik, hogy az automatákban szegény déli megyékben, mint például Giurgiu és Călărași megyékben, átlag feletti mennyiséget gyűjtöttek össze. Feltűnő Maros megye példája is, ahol az összesítés szerint 10 ezer lakosra a legkevesebb automata esik az országban, ennek ellenére 2025-ben lakosonként 18,57 kg visszaváltható csomagolás gyűlt itt össze, ami nagyon közel áll a 18,81 kg-os országos átlaghoz. Kovászna és Hargita megyében az adatok szerint lakosonként 15,38 kg, illetve 14,04 kg visszaváltható csomagolás gyűlt össze tavaly, ami elmarad az országos átlagtól, igaz, azt nem tudjuk, hogy hány csomagolást dobnak piacra az egyes megyékben, így a visszaváltási arányt nem tudjuk összehasonlítani.

Az viszont látszik, hogy vidéken nem sikerült még mindenhol visszaváltó pontokat kialakítani. Kovászna megye 40 községéből csak 28 szerepel a decemberi nyilvántartásban mint olyan település, ahol összegyűjtött csomagolásokat regisztráltak. Maros megye 91 községéből 61 szerepel a listán, Hargita megye 58 községéből 50.

Székelyföldön 2024-ben három községben, Csíkszentdomokoson, Csíkszentkirályon és Gyimesbükkön az Eco-Csík hulladékgazdálkodó közreműködésével kísérletként elindították a közös visszaváltó automaták bérlését, a 200 négyzetméternél kisebb boltoknak ugyanis lehetőségük van arra, hogy szövetkezzenek egymással, és közös visszaváltó pontokat alakítsanak ki. Jelenleg már összesen tíz környékbeli településen működik ez a modell: a polgármesteri hivatal kialakítja a visszaváltó pontot, és szerződést köt az Eco-Csíkkal a működtetésre. Az önkormányzat biztosítja az árammal és internetkapcsolattal ellátott helyet, ahol legalább 5 Celsius fokos hőmérsékletnek kell lennie télen is, hogy a gép működni tudjon, a hulladékgazdálkodó pedig béreli az automatát, fizet mellé karbantartó alkalmazottat, és nyilvántartja a visszaváltott betétdíjakat a RetuRO, illetve az automatához csatlakozott boltok felé, cserébe pedig megkapja a kezelési díjat a RetuRO-tól a visszaváltott csomagolások után.

Azért döntöttek a bérlés miatt, mert a technológia olyan gyorsan fejlődik, hogy a gépek hamar elavulttá válhatnak, mondta el a Transtelexnek Pál Tamás, az Eco-Csík ügyvezető igazgatója. Egy automata bérlése most havi 2500 lejbe kerül, és akkor éri meg részt venni a hulladékgazdálkodónak a visszaváltásban, ha egy automatához naponta legalább 4000 csomagolást visznek vissza. „Jelen pillanatban pozitív számokat tudunk felmutatni, naponta olyan 5-6000 csomagolóanyagot gyűjtünk össze automatánként” – mondta Pál Tamás.

A RetuRO 2025-ös adatai szerint nagyon változó mennyiségű csomagolás gyűlt össze a különböző településeken, ahol az Eco-Csík automatát működtet, ami nyilván a boltok mennyiségétől és a lakosság vásárlási szokásaitól is függ. Míg Csíkszentdomokoson egy év alatt 19 960 csomagolást váltottak vissza, addig Csíkszentsimonban 1 222 725-öt, de még ez utóbbi, a Hargita megyei községek szintjén kiemelkedő mennyiség is csak napi 3349 csomagolást jelent.

A betétdíjas rendszer bevezetésével a hulladékgazdálkodó vállalatok elestek az újrahasznosítható szemét eladásából származó bevétel jó részétől. A háromszéki köztisztasági vállalatokat összefogó Kovászna Megyei Hulladékgazdálkodási Egyesület (ADI SIMD) igazgatója, Ambrus József a Székelyhonnak novemberben arról beszélt, hogy Kovászna megye élen járt a szelektív hulladékgyűjtésben, a gyűjtés és a válogatás költségeit is sikerült fedezni az eladott hulladékból, a betétdíjas rendszerrel azonban a bevételük 60 százalékától elestek, a költségeik pedig csak kb. 20 százalékkal csökkentek. A többletkiadás meg fog jelenni a szemételszállítási díjakban, figyelmeztetett.

Pál Tamás szerint ez nem probléma az Eco-Csík esetében, tapasztalatai szerint a gyűjtés-elszállítás költségei ugyanakkorák voltak, mint a bevétel. „Bevételkiesés mindenképpen van, ugyanakkor a költségeim is lecsökkentek. Én ezt nem tartom problémának a mi esetünkben, sőt, környezetvédelmileg azt látom, hogy Csíkszeredában és a környéken lassan a hulladékban nem lehet műanyagpalackot találni. Ez azt jelenti, hogy beindult egy mechanizmus, ami mindenkinek jó, jó környezetvédelmileg is, és jó az embereknek is, mert a pénzüket, az 50 banit visszakapják” – mondta.