Erdélyi szakember azonosította a pókokat, amelyek a világ talán legnagyobb hálójában élnek

Sepsiszentgyörgyi laboratóriumban határozták meg azokat a pókfajokat, amelyek a világ talán legnagyobb pókhálójában élnek a Görögország és Albánia határán található Kén-barlangban. A különleges élőhely megérdemelné, hogy világörökségi listára kerüljön, mondta a Transtelexnek Urák István arachnológus, a pókkolóniáról szóló tanulmány vezető szerzője, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi Élettudományi Tanszékének docense.

A hatalmas pókháló feltárásának híre a Subterranean Biology folyóiratban megjelent tanulmány nyomán bejárta a nemzetközi sajtót. A kutatók becslése szerint a kolóniában több mint 111 ezer pók él, ezekből 69 ezer Tegenaria domestica, azaz házi zugpók és több mint 42 ezer Prinerigone vagans, azaz tüskésfejű pók. A hálót a házi zugpókok szövik saját maguk számára, a kis vitorláspókok pedig csak beleköltöznek.

A pókbirodalom a Vromoneri kanyonban, a Sarandaporo folyó mellett, a görög–albán határon található Kén-barlangban alakult ki, egy mindig sötét, keskeny üreg fala mellett. A gigantikus szövedék több ezer tölcsér alakú hálóból áll, amelyek egy idő után összeolvadnak, nemezszerűvé válnak és függönyszerűen elválnak a barlang falától, majd saját tömegük miatt leszakadnak. Ez a folyamat játszódik le folyamatosan, így a háló egyes felületei különböző korúak és állandóan megújulnak, magyarázta Urák István.

A pókhálót a cseh barlangász társaság tagjai írták le először 2022-ben, de végül Urák István arachnológusnak sikerült pontosabban meghatározni az itt élő fajokat. A tanulmány szerint ez az első bizonyíték a két gyakori pókfaj, a Tegenaria domestica és a Prinerigone vagans koloniális viselkedésére.

„A pókháló hatalmas mérete a nagy egyedszámmal, a nagy egyedszám pedig a hatalmas táplálékbőséggel magyarázható. A barlangban felszínre törő 26 Celsius-fokos hőmérsékletű forrás, a rendelkezésre álló nagy mennyiségű hidrogén-szulfid ideális életkörülményeket biztosít a táplálkozási hálózat alapját képező kénbaktériumoknak. Ezek a baktériumok oxidálják a hidrogén-szulfidot és az így nyert energiával szén-dioxidot alakítanak szerves vegyületekké. Ez a szerves anyag halad végig a táplálkozási hálózatokon. Egy részét szúnyoglárvák fogyasztják el, a szúnyogok pedig a pókoknak jelentenek bőséges táplálékforrást” – írta le a biológus a kemoautotrófiának nevezett táplálkozási módot.

A Prinerigone vagans nem váltott ki ragadozó reakciót a Tegenaria domesticából, aminek a kutatók feltételezése szerint az az oka, hogy utóbbinak a fényhiány miatt megváltozott a látása. „A barlangi élőlény esetében a fény hiánya a pigmentek mennyiségének a csökkenését okozza, idővel akár a szemekben található pigmentek, sőt a szemek száma is csökken, vagy ezek teljesen el is tűnhetnek. Ez néha egyazon faj különböző mélységben élő egyedeinél is megfigyelhető jelenség. Például a rejtett takácspók (Kryptonesticus eremita) barlang bejáratához közel élő egyedei pigmentáltak, de ahogy haladunk befelé a barlangban, a pigment mennyisége fokozatosan csökken” – ismertette a körülmények hatását a kutató.

A látás hiányát a barlangban élő egyedek megnyúlt végtagokkal és érzékszőrökkel kompenzálják, de ilyen körülmények között csak megfelelő mennyiségű táplálék mellett tud kialakulni nagyobb egyedsűrűség. „A pókok jól ismertek kannibalizmusukról, ellenkező esetben egymást falják fel. A Kén-barlangban eddig sehol nem tapasztalt mennyiségben van rendelkezésre álló táplálék, így kialakulhatott egy eddig sehol sem tapasztalt méretű kolónia” – mondta Urák István.

A terepmunka során nagy figyelemmel kell mozogni a barlangban, hogy a hálók ne sérüljenek és minél kevesebb legyen az emberi hatás, jegyezte meg a kutató. „Amint az köztudott, a pókfonál nagyon erős és rugalmas anyag, melynek energiaelnyelő képessége felülmúlja az ugyanolyan vastagságú acélét. Számítások szerint egy ceruzavastagságú pókfonál képes lenne megállítani egy Boeing 747-est a levegőben. Meg kell jegyezni azért, hogy ez a számítás a fonal elméleti szilárdságán alapszik. A gyakorlatban komoly nehézségekbe ütközne egy ilyen vastagságú, töretlen pókfonalat előállítani. A töredezettség, szennyező anyagok és sok más egyéb hatás következtében a barlang falán található hálónak is egy-egy része időnként leszakad, de a pókok idővel újraszövik, »befoltozzák« a szövedékben képződő réseket, lyukakat” – magyarázta.

Urák István szerint a barlang megérdemelné, hogy a világörökség része legyen, és mielőbb védett státuszt kapjon. „Ezek a rendszerek rendkívül érzékenyek, ez a barlang különösen kitűnik gazdag élővilágával. Ezenkívül a világ azon kevés barlangjai közé tartozik, amely két ország között oszlik meg, a bejárata Görögországban található, míg a járatok nagy része Albániában – természetesen határellenőrzés nélkül. A barlang élővilága nem ismeri a határokat, és nem törődik azzal, milyen vonalakat húzunk mi, emberek, a térképekre. Ez még fontosabbá – és egyben kihívásosabbá – teszi e hely védelmét” – mondta a biológus.

A barlangot feltáró nemzetközi interdiszciplináris kutatócsapatot a Kaliforniában élő román kutató, Şerban Sârbu koordinálja. A világon először Romániában, a dobrudzsai Movile-barlangban fedeztek fel kemoautotrófián alapuló barlangi ökoszisztémát 1986-ban, ennek feltárását vezette a romániai származású bioszpeleológus, aki azóta is hasonló extrém élőhelyek tanulmányozásával foglalkozik. Az általa vezetett csapatban több romániai kutató is dolgozik, ami annak is köszönhető, hogy Romániában, Kolozsváron működik a világ első olyan kutatóintézete, amely kifejezetten a barlangi élet tanulmányozására jött létre, az Emil Racoviţă Barlangkutató Intézet.

„Şerban Sârbu a Movile-barlang feltárása közben már elkezdte kiépíteni a csapatot, amely folyamatosan változik és bővül, a terepi igényeknek megfelelően. Az eredeti csapatba bevontak egy pókszakértőt (arachnológust) is, Ingmar Weiss személyében, aki az ott gyűjtött tudományra új pókfajt leírta és továbbra is együttműködött a csapattal. Amikor az a cikk megjelent, egyetemista voltam, de már elkezdtem pókokkal foglalkozni éppen Ingmar Weiss segítségével, és találkoztam Şerban Sârbuval, mikor a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen tartott előadást az akkor nagyon híres és népszerű felfedezésről. Mikor Ingmar Weiss kora és egészségi állapota miatt kilépett a csapatból, engem ajánlott maga helyett. Így kaptam meg postán az első adag anyagot, amelyet meghatároztam” – mesélte Urák István, aki a Kén-barlangban élő pókok sikeres azonosítása után a csapat pókásza lett. Azóta több barlang feltárásában vett már részt, a begyűjtött anyagok feldolgozása pedig folyamatban van.