„A szív olyan hangosan dobog, hogy kifullad / áprilisi záporban élek / Lezuhansz, bébi. Megfulladok / Olyan vagy, mint egy folyó / Örökké mész.” (Miley Cyrus új dalának magyar fordítása a joy.hu-n – részlet)
Őszintén érdekelné egy energetikai szakértő véleménye. Tényleg megérte úgy beállítani a társasházi liftet, hogy az minden egyes elhívás után a földszintre érkezzen vissza? Egyáltalán: szívesen meghallgatná egy szakértő véleményét arról, tényleg liftbeállítás kérdése-e az egész. Van-e egyáltalán olyan, a liftszakértők által értelmezhető fogalom, hogy liftbeállítás, vagy ez is csak egy olyan szóösszetétel, amit valójában ő maga talált ki, de az új lift átadása óta eltelt öt és fél év egy valaki mástól hallani vélt kifejezéssé torzította benne?
Ha kilép a bejárati ajtón, azonnal a liftajtóval találja szemben magát. Miközben benyomja a hívót, amitől számítva még tizenhat másodperc, amíg felér a földszintről a negyedikre a lift, pont be tudja zárni a bejárati ajtót, és a rácsával már nem is kell bíbelődnie, csak behajtania azt. Leejti, és így majdnem lerúgja a földszintre a kulcscsomót a lift melletti kovácsoltvas rács két kovácsoltvas rózsaindája között. A negyedik emeleten egy sima munkahelyi meeting miatt induláskor teljesen felesleges a bejárati ajtaja kulcsra zárható rácsával bíbelődnie. Egy átlagos munkahelyi meeting lifttel, trolizással, tokkal-vonóval nem tart tovább három-négy óránál. Jó, ha hazautazik hétvégére az anyjához, akkor kulcsra zárja a rácsot is, de amúgy szerinte nincs az az isten, hogy egy rabló egy negyedik emeleti lakást akarjon kirabolni, pláne, ha a lift a negyedik emeletre érkezés után szinte azonnal lemegy magától a földszintre. A ház száztíz, ez az új lift viszont mindössze öt és fél éves. Adódnak bajok abból, hogy az új liftet nem az eredeti lift helyére tervezték.
Ez hivatalosan ugyan beltéri lift, de hát nézze meg, Klára, mégiscsak a szabad eget látja innen, ha felnéz, mutatja neki egyszer a negyedik emeleten a közös képviselő sokatmondóan, akinek a bajsza pénteken alma-, de többnyire inkább dohányillatú, légzése szaggatott, kásás, hangja hallatára pedig minden tűzveszélyesnek tartott tereptárgy – áttelelő muskátli és műanyag kismotor – egyszerre tűnik el a függőfolyosókról. Tekintélye van. Be fogunk ázni, Klára, figyelje meg. Be fogunk ázni. Itt valami suskus van. A fogunk-ot és a suskust is úgy tudja mondani, mintha állandó lakcíme nem a szembeház második emelete, hanem ez a ház, azon belül is ez az új építésű lift lenne.
Hány suskus fér meg négy emeleten összesen, plusz magasföldszint, beleértve egy kültéri liftként beépített, de alapvető funkcióját tekintve valójában mégiscsak beltéri liftet, gondolja Klára, miközben szelfit készít a lifttükörben frissen turkált szőrmekabátja rafinált nyakmegoldásáról nemrég vidékre költözött barátnője számára.
Péntek van, pár perccel múlt három, hazafelé a menzás nővel megy fel, a ház lakói számára fenntartott parkolóhelyek előtt futottak össze. A nő két darab kötélfüles műanyag szatyrában munkahelyi alma, lába között papírzacskóban olcsó saját márkás tisztítószerek. Mindig leteszi a lift padlójára, aztán amint leteszi, már veheti is föl megint. Az asszony az elsőn lakik, hétközben reggel nyolc előtt és hétvégén egész nap minden gond nélkül le- és felgyalogol, de hétköznapokon pár perccel három után, amikor hazaér az iskolából, mindig használja a liftet. Nagyon finom a menü, ahol mosogat, többnyire friss alapanyagokkal dolgoznak, sokszor három szatyrot is megtölt a maradékkal. Klára mostanra teljes bizonyossággal tudja, hogy a hétfő tésztanap, a kedd a finom krémleveseké, pénteken pedig alma, narancs vagy banán jár a főzelék mellé. Vidékre költözött barátnőjének írja meg először a szőrmegalléros fotóval együtt, hogy legyen holnap a menü mondjuk főzelék, mellé pedig valamilyen megfizethető idénygyümölcs. Az asszony pénteki szatyrában a fasírtnak émelyítő olajszaga van. Nemrég vidékre költözött barátnőjének Klára azt most nem javasolja.
Estére kiderül, hogy nem energetikai szakértőnek hívják azt, akit keres. Bár volt egy olyan sejtése, hogy nem ez a megfelelő kifejezés, sötétedéskor újra lesújt rá az a nem mindig grammatikával kapcsolatos érzés, hogy nincs meg a pontos szava valamire, ami amúgy akár evidens is lehetne.
Barátnője szombaton reggel küld egy fotót a jól sikerült zöldbabfőzelékről. Klára szombaton reggel bevásárolni a troli végállomásához jár. A háttérben a beépített konyhabútor homályos, Klára a liftben nézi meg alaposabban. Gyűlik a szájában a nyál, gyerekkora óta ez a hirtelen jövő reggeli sírás egyik legbiztosabb előjele nála. Klára a férjet bal hátulról levágja, úgy menti el a fotót a mobiltelefonjába. Miley Cyrus olyan izmos bosszútestet villantott, hogy eldobod az agyad, állítja ellentmondást nem tűrően egy fiataloknak szóló zenei portál. Túl sok a megnyitott alkalmazás, Klára mobiltelefonjának galériájában túl sok az újraméretezett és nem szabványos arányokkal rendelkező fotó, így történhetik meg olykor, hogy az alkalmazás megnyitása során a szombat reggeli első ajtós bérletfelmutatáskor egy könyök, egy kigombolt szőrmegallér, esetleg egy izmos bosszútest látható a bérletalkalmazás animációja mellett.
A negyedik emeleten lakni kihívás – liftenergetikailag és emberileg egyaránt. Bár a zárt liftajtó mögött megszűnik a wifi, a súlyokkal telepakolt hátizsák négyemeletnyi le- és felutazáskor pedig nehezebbnek tűnik, mint kétemeletnyi le- és felutazáskor, az is kétségtelen, hogy az előnyös megvilágítású lifttükörben hét másodperccel több idő áll rendelkezésre kinek-kinek önmagát szőrmegallérral vagy anélkül lefotóznia, majd a zárt térben egyedül összerendeznie a nyitott függőfolyosókon korábban elkallódott és a liftbe sebtében visszaterelt érzéseit. Egy társasház legfelső emeletén lakni a protokollt is felülíró életforma. Legyen szó akármilyen idős liftutastársról, szinte mindig Klára az első, aki beszáll a liftbe, és legyen bár Klára a legidősebb a liftben, szinte mindig ő az utolsó, aki kiszáll.
A Telex tárcarovatának célja közelebb vinni az olvasóhoz a kortárs szépirodalmat, hogy az ne csak kisebb példányszámú irodalmi folyóiratokban jelenhessen meg, hanem olvashassa mindenki, aki napi sajtót olvas, ahogyan az 1900-as évek első felében ez még természetes volt. A sorozatban eddig megjelent írások itt találhatók .
