A klímaváltozással akkor tudunk megbirkózni, ha nem számoljuk fel a természetet
A klímaváltozás korában a fajgazdagság, a genetikai változatosság és a különböző élőhelyek megőrzése is kulcsszerepet játszhat az alkalmazkodásban. Erdős László, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének tudományos tanácsadója a Másfélfokon megjelent cikkében mutatta be, hogyan segítheti a természet sokfélesége a klímaváltozás mérséklését és az elkerülhetetlen hatásokhoz való alkalmazkodást.
Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának 2026-os jelentése szerint lényegében kizárt, hogy a bolygó átlaghőmérsékletének emelkedését sikerülne az iparosodás előtti időszakhoz mért 1,5 °C-on belül tartani. Ahhoz, hogy legalább a 2 °C-os határt tartani tudjuk, fokozott erőfeszítésekre – mindenekelőtt kibocsátáscsökkentésre – van szükség, másrészt fel kell készülnünk arra is, hogy az elkerülhetetlen változásokhoz alkalmazkodjunk. Mindkettőben megkerülhetetlen szerepet kap a biológiai sokféleség, vagyis a biodiverzitás.
Egy 2026 októberében megjelent átfogó elemzés 423 tanulmány alapján 23 ökoszisztéma-funkció és -szolgáltatás esetében vizsgálta a biodiverzitás szerepét, és a legtöbbnél kedvező hatást talált. A vizsgálat szerint a vízminőség és a beporzás a fajgazdagság növekedésével gyakran közel egyenes arányban javul, a tengeri szénmegkötés pedig különösen érzékeny a biodiverzitás változására. Az is bizonyított, hogy a fajgazdag erdőkben a kártevők jóval kevésbé tudnak elszaporodni, mint a fajszegény erdőkben és faültetvényekben. Számos kutatási eredmény utal arra is, hogy a fajgazdag erdők több szenet kötnek meg, így hatékonyabbak a klímaváltozás ellen, mint fajszegény társaik.
Arra is vannak adatok, hogy a mezőgazdasági monokultúrákkal szemben előnyösebb, ha sokféle növényt termelnek, mert azok jobb talaj és vízgazdálkodási mutatókat hoznak, és gyakran kevesebb növényvédő szerre és műtrágyára is van szükség
A klímaváltozás mérséklése és az alkalmazkodás szempontjából is létfontosságú tehát, hogy a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban a monokultúrákat olyan rendszerekkel váltsuk fel, amelyek nagyobb fajgazdagsággal dolgoznak. Emellett törekednünk kell a természetes és természetközeli élőhelyeken a diverzitás megőrzésére (vagy helyreállítására).
Az ellenálló-képesség egyik alapja, hogy egy adott fajnak is nagy legyen a genetikai változatossága. A számunkra egyformának tűnő állatok vagy növények is eltérő tűrőképességgel rendelkezhetnek többek között a magasabb hőmérséklettel vagy a vízhiánnyal szemben. Ha viszont a populációk létszámát az emberi tevékenység lecsökkenti, akkor azzal a genetikai változatosság is sérül, ami nehezebbé vagy teljesen lehetetlenné teheti az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást.
A klímaváltozás nem minden életközösséget érint egyformán. Egy, a Kiskunság hat természetes életközösségét vizsgáló kutatás szerint a szárazodás egyes növénytársulásokban csökkentette a fajszámot, másokban egyelőre nem. A változatos táj lehetővé teszi, hogy az élőlények kedvezőbb körülmények közé húzódjanak: a forró déli lejtőkről a hűvösebb északi oldalra, az alföldi gyepekről erdőszegélyekbe, vagy a karsztvidékek párás, hűvös mélyedéseibe, az úgynevezett töbrökbe. A rövid távolságokat még a növények is képesek áthidalni. A Szegedi Tudományegyetem kutatóinak 2026-os vizsgálata szerint a töbrök ritka, magashegységi fajoknak is menedéket nyújthatnak.
Ha a változatos élőhelyek helyét egyhangú faültetvények veszik át, beépítik a hegyoldalakat vagy letarolják a töbrök erdeit, a táj sérülékenyebbé válik. A sokféleség az embereknek is számít: a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont szakemberei magyarországi és romániai falvakban azt találták, hogy a változatosabb tájak településein magasabbak az életminőségi mutatók, mint a monokultúrák uralta környezetben. Ebben szerepe lehet annak is, hogy a mezőgazdasági területek közötti erdőfoltok mérséklik a légszennyezettséget.
A biodiverzitás nem csodaszer a klímaváltozással szemben, de megőrzése és helyreállítása mérsékelheti a károkat. Ehhez a mezőgazdaságban és az erdészetben a fajgazdagabb rendszereknek kellene nagyobb teret adni, a táj- és településtervezésben, valamint a természetvédelemben pedig meg kell őrizni és szükség esetén helyreállítani az eltérő élőhelyeket és a természetes klímamenedékeket.