Szerda délután érte el az országot az elmúlt napok csapadékhulláma, csütörtök reggelre rendesen megöntözte a déli országrészt, a 24 órás csapadékösszeg Szegednél meghaladta a 35 mm-t. A Charles névre keresztelt mediterrán ciklon csapadékzónája a HungaroMet tájékoztatása szerint hivatalosan csak csütörtök napközben érkezett. A ciklon középpontja péntekre virradó éjszaka érte el hazánkat délnyugati irányból, a csapadék ezúttal az északi országrészt locsolta meg jobban.
Országos átlagban péntek 10 óráig 30 mm körüli mennyiség esett (1 mm eső 1 liter víznek felel meg 1 négyzetméternyi területre). A déli országrészben általában 20, míg északnyugaton, északon több helyen 40 mm körül alakultak a csapadékösszegek, helyenként 50 mm feletti mennyiséget is mértek.
Péntek délelőttig a legtöbb csapadékot, 59,9 millimétert a Kékestetőn mérték, míg a Gerecsén és Balassagyarmaton az 56 milliméterhez közelített a lehullott csapadék mennyisége. De az ország több pontján is megvolt egyetlen nap alatt a teljes novemberi átlagos csapadékmennyiség, azaz 48,6 milliméter.
Az ötnapos csapadékösszeget mutató legfrissebb térképükön az látszik, hogy alig van olyan hely az országban, ahová 30 mm alatti csapadék jutott, a déli országrészben pedig a 70 mm feletti összegek is előfordulnak.
Mint a HungaroMet kérdésünkre írta, a ciklon középpontja péntek délelőtt távozott északkelet felé. „A csapadékzóna már gyengül, illetve északnyugat felől szűnik, így a csapadék nagyobb része már leesett. Az eső várhatóan estére szűnik meg mindenütt, addig még változhat a csapadékmennyiség.”
Előrejelzésük szerint szombat hajnalra mindenütt kiderül az ég, így szombaton döntően napos, száraz idő várható. Vasárnap aztán délnyugat felől ismét felhősödés kezdődik. A jövő hét első felében több hullámban várható újra csapadék, és ismét kiadós mennyiségre van kilátás.
Történelmi aszály volt
A héten leesett nagy mennyiségű csapadékra régóta vártak a szakemberek, ugyanis az év első tíz hónapja rendkívül száraz volt: a mérések kezdete, vagyis 1901 óta még soha nem esett ennyire kevés eső januártól októberig, mint az idén. Az első tíz hónap csapadékösszege mindössze 293,3 milliméter volt, ami 44 százalékkal maradt el az elmúlt harminc év 522 milliméteres átlagától.
A középső országrészben és az Alföldön több meteorológiai állomáson 200 milliméternél kevesebb csapadékot regisztráltak tíz hónap alatt, és 400 milliméter feletti értékeket csak nyugaton, délnyugaton mért a HungaroMet. A hegyvidékeken a 2026-os év csapadékhiánya tíz hónap alatt többfelé meghaladta a 300 millimétert, a Mátrában a 400 millimétert is.
Ennek október végére meg is lett a hatása, brutálisan kiszáradt a talaj, a növények által legjobban hasznosítható egyméteres mélységben egy kis nyugati területet leszámítva nem volt 100 milliméternél kisebb vízhiány az országban. A csapadékkal általában jobban ellátott nyugati országrészben is 136–167 liter víz hiányzott egynégyzetméternyi területről. Budapesten ez elérte a 165 litert, az Alföld egyes részein a 180 litert, Szeged környékén pedig a drámai 200 literhez közelített.
Az idei aszály tehát tovább szikkasztotta az elmúlt években egyre vízhiányosabbá váló talajt. A 2022-es súlyos aszály után (ami kisebb volt, mint az idei) 2023-ban csapadékosabb év következett, de 2024, 2025 és az idei év ismét nagyon száraz volt. A Szegedi Tudományegyetem TTIK Földrajz- és Földtudományi Intézet Természet- és Környezetföldrajz Tanszékének nemrégiben megjelent tanulmánya szerint a korábban történelminek nevezett 2022-es aszályos évnél is jól láthatóan alacsonyabbak 2026 azonos időszakának értékei.
Mint írták, 2023-hoz viszonyítva a talajaink vízkészlete közel negyedével esett vissza. Az általuk vizsgált talajrétegben 2022 azonos időszakához képest hozzávetőleg 0,7 köbkilométerrel, 2023-hoz képest pedig 4,1 köbkilométerrel kevesebb víz tárolódott a kutatók becslése alapján. Barta Károly egyetemi docens a hiány nagyságrendjét szemléletes példával illusztrálta: „A 2023-hoz viszonyított, nagyjából négy köbkilométeres különbség megközelítőleg a Balaton teljes vízmennyiségének kétszerese”.
A HungaroMet a Telex kérdésére közölte, hogy a most leesett csapadéknak köszönhetően az aszályos állapot már csütörtökön megszűnt. „Összességében a talaj felső, 0–20 cm-es rétege telítetté vált, a nedvesség pedig megkezdte a leszivárgást a mélyebb, korábban száraz talajrétegekbe” – írták. Ez jól látszik az általuk küldött csütörtöki agrometeorológiai térképen is, ami azt mutatja, hogy október végéhez képest jelentősen csökkent a vízhiány a talaj felső egyméteres rétegéből – azonban az ország nagy részén továbbra is még 100 mm csapadékra lenne szükség a teljes telítettséghez.
A Duna és a Tisza vízgyűjtő területén a legtöbb csapadék a magyarországi vízgyűjtőn esett – ez a korábbi alacsony vízállásokhoz képest jelentős vízszintemelkedést okozhat, azonban árvízre feltehetően nem kell számítani. Ezt támasztja alá az Országos Vízjelző Szolgálat péntek délelőtti tájékoztatása is, ami szerint a következő hat napban árvízvédelmi készültségi szintet meghaladó vízállás nem valószínű.
De mennyi vizet tudtunk elraktározni? Nem derül ki
Az elmúlt napokban mindenkit az foglalkoztatott, hogy mennyire tudjuk megfogni a Charles ciklonnal érkezett nagy mennyiségű vizet. Timár Gábor geofizikus, az ELTE egyetemi tanára legfrissebb Facebook-posztjában azt írta, hogy a ciklonból két módon érkezik hozzánk a víz, az egyik, hogy ránk hull az esővel, a másik, hogy folyóink felső vízgyűjtője kapja, és a határt már árhullámként éri el. „A talaj felső 30 centiméterének nedvességtartalma nyilván jelentősen növekszik, helyenként akár telítődhet is a talaj. Ez fontos, de úgy egyébként? Kevesebb víz folyik majd ki az országból, mint korábban? Én ebben egyelőre észrevehető változást nem várok.”
Timár szerint ennek főként az az oka, hogy egy koncepció elkészítése és a műszaki megoldások kivitelezése között több év telik el, ő ezért inkább arra fog koncentrálni, hogy egyáltalán eljutott-e vízvisszatartó gondolkodás a vízügyi ágazatba. „Mennyire látok olyan híreket, posztokat, beszámolókat, amelyekből kiderül, hogy a 12 vízügyi igazgatóságban hol és milyen kreatív ötletek születnek arra, hogyan lehetne minél több vizet visszatartani… bárhol. Legjobb nyilván a tájban, de ennek sokféle helyi megoldása van. Ha azt látom, hogy ezen pörögnek az agyak, akkor én már örülök” – írta.
Csütörtök délután végignéztem mind a 12 vízügyi igazgatóság Facebook-oldalát, de csak egy olyan posztot találtam, ami arról szólt, hogy megpróbálják megfogni a most érkezett vizet. A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság arról számolt be, hogy 20 helyszínen készítettek civilek és a Dunavölgyi Vízgazdálkodási Társulat segítségével vízmegtartásra alkalmas ideiglenes létesítményt, fenékküszöböket. Azt írták, hogy az igazgatóság hónapok óta végzi 8400 négyzetkilométeren a vízmegtartásra alkalmas helyszínek, területek kijelölését.
Mivel a többi 11 vízügyi igazgatóság nem számolt be hasonló kezdeményezésről, kérdéseket küldtem az Országos Vízügyi Főigazgatóságnak (OVF), hogy megtudjuk, az ország többi részén készülnek-e hasonló beavatkozások, hogy megfogják és megtartsák a most érkező vizet – és ha igen, hol, milyen beavatkozásokat végeznek pontosan. Szerettem volna megtudni, hogy máshol is folyik-e az országban a vízmegtartásra alkalmas helyszínek, területek kijelölése, és ha igen, hol tart ez a munka.
Az OVF mindössze annyit közölt általánosságban, hogy „természetesen a vízügyi igazgatóságok az ország teljes területén készülnek, készültek az érkező csapadék helyben tartására. A folyóinkban érkező, illetve a csapadékból helyben keletkező vízkészletek minél nagyobb arányú megtartásában kiemelt szerepet játszanak a vízszolgáltatási, vízpótló rendszereink. Ezeknek az öntözési időszakon túli, téli üzemeltetésével folyamatosan magas vízszinten tartjuk a csatornákat. A Tisza-tavon rendkívüli téli üzemrend lépett életbe, ami a korábbinál több víz megtartását teszi lehetővé a téli időszakban is. Ahol erre lehetőségünk van, ott táji elárasztásokat végzünk nemzeti parkokkal, civilekkel együttműködve, ezzel is segítve a beszivárgást, a talajvízszintek pótlását.”
Mint írták, a korábban a belvizek elvezetésére kialakított csatornahálózatokon – ahol ehhez a műszaki feltételek adottak – megtartják a helyben keletkező és lefolyásnak induló vizeket a meglévő zsilipek zárásával, ideiglenes mederelzárások építésével. „Annak érdekében, hogy az érintett csatornák számát, így a megtartható vízmennyiséget növelni tudjuk, az ezekhez szükséges rekonstrukciós munkálatokat a téli időszakban is folyamatosan végzik kollégáink. Meg kell jegyezzük, hogy a csatornáink egy része jelenleg is feltöltött állapotban van, így a többletvizek fogadása, betárazása vízkormányzási feladatokat állít a vízügyi igazgatóságok elé. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a vizet zsilipek nyitásával vagy szivattyúzással lehet tovább vezetni valamelyik tározóba.”
Az OVF tájékoztatása szerint egyes vízhiányos területeken a csatornák jelenleg üresen állnak, itt a vízügyi igazgatóságok készen állnak a víz fogadására és megtartására. „Felhívjuk azonban a figyelmet arra, hogy az elmúlt időszakban felhalmozódó csapadékhiány miatt a mostani csapadékosabb időszakban a vártnál kisebb mértékű felszíni lefolyás keletkezik. A kiszáradt területeken a csapadék jelentős része helyben beszivárog és a talajban hasznosul, tározódik.”
Nem sokat tudunk az országos vízmegtartási akciótervről
Megkerestük az Élő Környezetért Felelős Minisztériumot (ÉKFM), hogy megtudjuk, mikor hozzák nyilvánosságra azt a nemrégiben bejelentett Országos Vízmegtartási Koncepció és Akciótervet, ami Gajdos László miniszter szerint a következő évtizedek magyar vízgazdálkodásának meghatározó szakmai alapműve lehet. Szerettük volna megtudni, hogy kik vettek részt az akcióterv kidolgozásában, véleményeztették-e azt a szakmai civil szervezetekkel, ha igen, kik vettek részt ebben a munkában, és persze azt, hogy mikor és hogyan kezdődik meg az akcióterv végrehajtása. Cikkünk megjelenéséig mindössze annyi választ kaptunk a minisztériumtól, hogy a megkeresésünket megkapták, a válasz megküldéséig türelmet kérnek.
Magyar Péter miniszterelnök a 2027-es költségvetés ismertetésekor jelentette be, hogy átfogó vízmegtartási programot indít a kormány. Összekapcsolják a folyókból történő vízpótlást, a csatornahálózat helyreállítását és a termőföldeken történő vízmegtartást. A vízügyi és környezetvédelmi uniós fejlesztések keretét 49 milliárdról 221 milliárd forintra emelik 2027-ben. Több mint négyszer annyi jut így jövőre erre a célra, mint idén. Ebből az ivóvízellátás, a szennyvízkezelés, az árvízvédelem és a környezet védelme is erősödik.
A bejelentés után még októberben részletes kérdéssort küldtünk az ÉKFM-nek, hogy megtudjuk, pontosan mit jelent az, hogy többéves program indul, mekkora időtávban gondolkodnak. Mekkora összeget fognak költeni tízezer kilométernyi belvízcsatorna vízmegtartó képességének javítására, és az ország mely területein és hogyan kívánják elvégezni ezt a munkát? Megkérdeztük azt is, mekkora összegből tervezik helyreállítani a zsilipeket, szabályozhatóvá tenni a víz visszatartását. Érdeklődtünk arról, hogy mekkora összeggel, hol és hogyan fogják támogatni a vizes élőhelyek kialakítását, a részletes tervek kidolgozásához milyen szakmai szervezeteket kértek fel, és kikérték-e a civil szervezetek véleményét. A tárca válaszában mindössze annyit közölt, hogy „a vízmegtartást szolgáló akcióterv véglegesítése jelenleg folyamatban van. Az erről szóló kormányzati döntést követően tájékoztatjuk a nyilvánosságot.”
