Egyre jobban szenvednek a hazai fehérborszőlők, miközben egyre melegebb van, a fagykár is több lehet

A hazai borvidékeken 1971 óta 25–30 százalékkal nőtt a szőlő fejlődését meghatározó hőösszeg, ezért korábban pattannak ki a rügyek, hamarabb következik be a virágzás és az érés, a szüret pedig akár hetekkel előrébb tolódik. A melegedés azonban nemcsak gyorsabb fejlődést hoz: fokozza a nyári hő- és vízstresszt, növeli a tavaszi fagykár kockázatát, és a legtöbb hazai fehérborszőlő-fajta számára már nem biztosít ideális klímát, írta Szabó Péter, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza a Másfélfokon.

A szőlő melegigényes növény, ezért könnyű lenne azt hinni, hogy a melegedés inkább kedvez neki, a helyzet azonban ennél jóval összetettebb. A gyorsabb fejlődés nem feltétlenül előny, hiszen a bogyók cukortartalma nő ugyan, de kedvezőtlenül hathat a bor minőségére és érzékszervi jellemzőire.

A hazai borvidékeken 1971 óta 25–30 százalékkal nőtt a szőlő fejlődését befolyásoló hőösszeg – az általunk vizsgált ún. Huglin-index szerint. Ez azt fejezi ki, hogy a vegetációs időszak során mennyi, a szőlő fejlődéséhez hasznos meleg halmozódik fel: minél gyorsabban gyűlik össze, annál hamarabb jut el a szőlő a rügyfakadástól az érésig.

A változás azonban nemcsak a szüret időpontját tolja el. A fajták meghatározott éghajlati feltételek között tudják a legjobban kihasználni a teljes vegetációs időszakot, miközben fokozatosan és megfelelő arányban alakul ki a szőlő cukor-, sav- és aromatartalma. Ha a szükséges hőösszeg már jóval a nyár vége előtt összegyűlik, a szőlő ugyan hamar beérhet, de a fajta és a termőhely korábbi összhangja megbomlik.

Hazánk borvidékeinek legalább kétharmadán fehérborfajtákat termesztenek: Tokajban, valamint Móri és Nagy-Somlói borvidékeken arányuk a 90 százalékot is meghaladja. A növekvő hőösszeg azonban több helyen már nem azoknak a fajtáknak kedvez, amelyekhez az adott borvidék termelése igazodott.

A vizsgált fajta–borvidék párosítások közül a furmint és a szürkebarát Badacsonyban, a hárslevelű pedig Móron maradt még közel az ideális éghajlati tartományhoz: ezeken a termőhelyeken a fajták még viszonylag jól ki tudják használni a teljes vegetációs időszakot. Az Irsai Olivér, a juhfark és az olaszrizling viszont több térségben már jóval korábban eléri a teljes éréshez szükséges hőösszeget, így a vegetációs időszak jelentős része kihasználatlan marad.

Az Alföldön közepes üvegházgáz-kibocsátási forgatókönyv szerint a század végére olyan magas hőösszegek is kialakulhatnak, amelyek ma Dél-Spanyolország egyes szőlőfajtáinak kedveznek. Ez hosszabb távon a fajtaszerkezet átalakulását vetíti előre: nagyobb hőigényű, leginkább vörösborszőlő-fajták kerülhetnek előtérbe, és gyengülhet a jelenlegi fehérbor-dominancia.

A 35 °C feletti, úgynevezett forró napok száma is nő, ami a szakirodalom szerint újabb stresszt jelent a szőlőnek. Az ilyen hőmérséklet megperzseli a leveleket és a szőlőszemeket, fokozza a savvesztést és rontja a szőlő beltartalmát, továbbá bizonytalanná teszi a terméshozamot. A homokos területeken ez különösen erős hatású, mert az ilyen talajok gyorsan melegszenek és gyorsan ki is száradnak. Ráadásul az extrém talajhőmérséklet – egy videoriportban megszólaló egyik gazda közel 60 fokot is mért – kiégeti a szőlőt.

Elsőre paradoxnak tűnhet, de a melegedő klíma a fagykár kockázatát is növeli. A fagyos napok éves száma jelentősen csökkent, és a szőlőt károsító, mínusz 17 Celsius-fok körüli napok már csak nagyjából évtizedenként egyszer fordulnak elő. Ugyanakkor a tavaszi elfagyás veszélye a legtöbb hazai borvidéken kimutathatóan erősödik. Ennek oka, hogy a tavasz jóval korábban kezdődik, így hamarabb indul meg a vegetáció és a rügyfakadás, ugyanakkor továbbra is előfordulhatnak hidegbetörések (összességében a tavasz hossza nőtt az 50 évvel ezelőttihez képest). A korán kifakadt rügyek és fiatal hajtások különösen sérülékenyek, ezért egy késői fagy ma nagyobb veszteséget okoz, mint korábban.

Az utóbbi években (2020 óta) a gyümölcsösökben, főként a csonthéjasoknál, több jelentős fagykáros időszak is volt. Idén az alföldi borvidékeken már a szőlő is hatalmas területen elfagyott. A közepes forgatókönyv szerint tovább nő a vegetációs időszak kezdetétől a -1 °C-nál hidegebb napok száma, ami a század végére jelentős, 25 év alatt 5–30 napos extra kockázatot is jelentene a szőlőnek. Ez elsősorban az alföldi régiókat érintheti.