Több mint száz évvel a csíkos pampamacska után megint felfedeztek egy teljesen új macskafajt

2016-ban egy Bolíviában dolgozó biológus váratlan hívást kapott egy helyi, vadállatokkal foglalkozó menhelytől egy „furcsa macskáról”. A vadon élő állatot egy ott élő fickó vitte be hozzájuk, durván egy évvel azután, hogy hazaivtte egy erdő mellől, miután elsőre azt hitte, egy házimacskáról van szó. A macska valóban elég furcsa volt, de ekkor még a biológus sem gondolta, hogy egy tíz évvel később megjelenő tanulmányban már Leopardus tilcayo néven ez lesz az első teljesen új macskaféle, amit felfedeztek az elmúlt bő száz évben – írja a National Geographic.

A szóban forgó biológus, Paola Nogales-Ascarrunz azt már 2016-ban is látta, hogy egy érdekes állattal van dolga. Rögtön látszott, hogy kisebb, mint egy házimacska, az arcberendezése is más volt, a fülei kicsik és kerekek voltak, a bundáján pedig leopárdokat idéző foltokat lehetett látni. Nogales-Ascarrunzot annyira lenyűgözte az egész, hogy durván száz képet csinált az állatról, de akkoriban még azt hitte, hogy a Leopardus tigrinus, vagyis tigrismacska nevű faj egyik alfajáról van szó, de mikor két évvel később egy útmutatót állított össze a bolíviai macskafajokról,

egyértelművé vált számára, hogy ez a macska láthatóan máshogy néz ki, mint az 1775 óta ismert tigrismacskák.

A biológus ezután évekig dolgozott azon, hogy olyan szintre fejlessze a képességeit, hogy meg tudja vizsgálni az állat genomját, ennek lett az eredménye a csütörtökön publikált tanulmány. Ebben már a Leopardus tilcayo nevet kapta a macska, méghozzá azért, mert a helyiek tilcayo néven ismerik – dacára annak, hogy ez sem spanyolul, sem a Bolíviában beszélt kecsua nyelven nem jelent semmit. Az állatról jelenleg azt lehet tudni, hogy a Yungas nevű keskeny erdősávban élhet az Andok-hegység keleti lejtőjénél, de ezen kívül gyakorlatilag semmit nem tudnak róla a kutatók.

Ennek ellenére viszont egy hatalmas horderejű felfedezésről van szó. A csíkos pampamacska 1923-as felfedezése óta ez az első olyan macskaféle, ami nem egy már leírt faj létezésének megerősítése, vagy egy ismert alfaj fajjá avanzsálása, hanem egy teljesen új, a tudomány számára eddig ismeretlen faj bemutatása. Emellett azért is fontos, mert a felfedezés átformálhatja azt, ahogy a kutatók a macskafélék családjára tekintenek, hiszen ismét kiderült, hogy a genom elemzésével olyasmik is felszínre kerülhetnek, amik egyébként nem, és ez még több új faj felfedezéséhez vezethet.

A mostani felfedezéssel egyébként már öt különféle tigrismacskafajt tart számon a tudomány, pedig annak idején az volt a kiindulópont, hogy ezekből csak egy van. Később kiderült, hogy valójában két fajt is el lehet különíteni ezen belül, majd két éve ehhez csaptak hozzá még egyet, és a mostani tanulmány már ötről ír. Emellett a Leopardus tigrinus fajon belül is bemutattak egy új alfajt. Annak, hogy az ilyen, kisebb vadmacskáknál ekkora a fluktuáció, számos oka van. A nagyobb macskafélékkel ellentétben ezeket a fajokat jóval nehezebb megfigyelni, így tanulmányozni is. Ez a felfedezés viszont reményt ad arra, hogy a közeljövőben egyre több ilyen macskafélét lehet majd azonosítani, és így megóvni.