A Samsung új hajtogatható mobilja után nagyon nehéz visszatérni a sima telefonokhoz

Engem alapvetően nem nehéz telefonnal lenyűgözni. A mindennapokban egy alsó középkategóriás Xiaomit használok, aminek egész jó az üzemideje, és nem hányás a kamerája, ezen kívül annyi az elvárásom, hogy ne legyen lassú, legyen könnyű, és hatékonyan tudjak róla dolgozni is. Meg persze legyen szép a színe, amit aztán nyilván azonnal el is tüntetek egy sima fekete tokkal. Ebben az alapfelállásban nem volt nehéz dolga a Samsung Galaxy Z Fold8 Ultrának, hogy elrabolja a szívemet – de így is voltak olyan funkciói, amik még egy ilyen alacsony lécet sem tudtak megugrani.

A Z Fold8 Ultrát a Samsung július végén mutatta be Londonban. Bár tulajdonképpen a Z Fold7 nagy testvére, megkapta az Ultra utótagot – és nem érdemes összekeverni a sima Z Fold8-cal, ami szintén új modell, de teljesen más, mint amilyen a 7-es volt, vagy amilyen a Fold8 Ultra. A sima 8-as ugyanis, bár szintén összehajtható, kisebb és kevesebbet tud, mint az Ultra, ami tényleg nagyjából a 7-es frissítése, igazán nagy változtatások nélkül.

Külsőre a Fold7 és a Fold8 Ultra szinte teljesen megegyeznek, és a Samsung faragott ugyan 0,1 millimétert az új modell vastagságából, ezt a mindennapi használat során aligha lehet igazán érezni. Ez azért nem baj, mert már a 7-es is szép, vékony és aránylag könnyű telefon volt, a Z Fold8 Ultra pedig a 4,1 milliméteres vastagságával és a 215 grammos tömegével hozza ugyanezt. A széria modelljei már rég nem hasonlítanak azokra a bunkofonokra, amik az első hajtogathatós telefonokként érkeztek, és bár kicsit nehezebbek, mint egy átlagos, nem hajtogatható megoldás, ez egyáltalán nem zavaró. A Z Fold8 Ultra krémfehér, grafit, ködös lila, illetve ködös zöld színekben érkezik, utóbbi kizárólag online rendelhető.

Ami igazán szép újítás a Fold7-hez képest, az a telefon akkumulátora: 4400 helyett 5000 milliamperórásat kapott, amiről más tesztelők azt mondták, hogy akár két napot is bírt normál használat mellett. Nem tudom, hogy én mit csináltam rosszul, de emailezés, fotózgatás és tiktokozás mellett általában minden éjszaka töltenem kellett, és nem azért, mert szeretem a 70 helyett a 100 százalékot látni a jobb felső sarokban. Ha nem figyeltem, másnap reggelre a telefon simán lemerült, de legalábbis nem láttam akkora javulást a szerencsétlen kis Xiaomimhoz képest.

Persze ez részben érthető is, hiszen a Fold8 Ultrába rengeteg mindent belepakoltak, a nagyobb képernyő miatt értelemszerűen több energiát is eszik, és egyébként a töltés tényleg gyors. Valid, amit a Samsung ígér: fél óra alatt több mint 60 százalékra felmegy az aksi. A fedlapi kijelző 6,5 colos, kinyitva pedig 8, ami már tényleg kicsit olyan, mintha tableten olvasgatna az ember. A hajtásnál a vonal alig látszik, egyáltalán nem zavaró, és videót nézni, újságot lapozgatni kifejezetten kényelmes a nagy képernyőn.

Nagy előrelépés még, hogy a gyártó megnövelte a képernyő fényerősségét, most már 3000 nites a korábbi 2600 helyett – ez azért sokat számít egy olyan telefonnál, ami a képernyőjével akarja eladni magát. Ez a 3000 nit pedig bőven elég is, például még tűző napon is nagyon jól látszik rajta futás közben a térkép. Bár a Samsung azt ígérte, hogy megnövelt grafit hűtőszerkezet segít hatékonyabban elvezetni a hőt, ami miatt a telefon kevésbé melegszik, nekem ez annyira nem tűnt fel. Sokszor éreztem azt, hogy már-már kellemetlenül meleg a ház, még akkor is, ha éppen látszólag nem terheltem túl a processzort.

Ha már processzor: a legújabb Qualcomm Snapdragon 8 Elite Gen 5 csip elég bika. Párhuzamos és erőforrás-igényes műveletekhez is tökéletes, villámgyorsan nyit meg és tölt be dolgokat, és az appok közötti váltás is nagyon könnyen megy. Mindennapi használat közben talán nem is a hajtogatható kijelzője, hanem ez volt az, amivel a leginkább kitűnt a saját telefonomhoz képest. Éppen ezért munkára is tökéletes: írtam rajta cikket, kihajtva az emailezés és a hírolvasás sokkal kellemesebb, mint egy sima telefonon, és videókat nézni is sokkal jobb rajta.

Az Ultra egyébként is csodálatos multitaskinghoz: egyszerre akár három alkalmazást is képes megjeleníteni osztott képernyős nézetben, emellett további alkalmazásokat lebegő ablakokban is meg lehet nyitni, és a nagyobb kijelző miatt ezek jobban el is férnek. A flex módban pedig minilaptopként is használható a telefon, ilyenkor a felső képernyőre helyezi az alkalmazást vagy a videót, alulra pedig a billentyűzetet.

Sokaknak kifejezetten tetszett, engem végtelenül idegesített a Now Bar, ami egyszerre rakja ki a zenevezérlést és az éppen futó feladatokat a telefon aljára – ahelyett, hogy számot váltottam volna villámgyorsan, pörgetnem kellett a kártyákat, mire elértem odáig, hogy megtaláljam a Spotify vezérlőjét. Szerencsére egyszerű beállítani, hogy mit jelenítsen meg a funkció, és felhúzással ki is bonthatjuk a kártyákat, de például futás közben akkor is kellemetlen a kis sávban megtalálni a dalléptető gombot, ha csak a Spotifynak engedjük a megjelenést, a képernyő közepén, rendes nagyobb ablakban sokkal praktikusabb az ilyesmi. De az is lehet, hogy egyszerűen csak öregszem, és nem látom már olyan jól a kis gombokat.

Elméletben nagyon jól hangzik a Now Brief nevű funkció is, gyakorlatban viszont sok haszna igazából nincs. Ez egy, a kezdőképernyőn megjelenő kis kártya, ami hasznosnak gondolt tartalmakat és javasolt műveleteket jelenít meg a napi rutin és a kiválasztott érdeklődési kör alapján. Ha ügyesen működne, tök jó napindító funkció lehetne: bele lehet pakolni például az időjárást, a híreket, a Samsung Health kártyáját, okosotthonnal, utazással kapcsolatos funkciókat, viselhető eszközök akkumulátorjelzéseit, forgalmi frissítéseket, az összekapcsolt autó adatait, YouTube-ot, Netflixet, Spotifyt.

Valójában viszont kicsi az esélye annak, hogy mindezt egyszerre vagy így tömbösítve akarjuk látni mindennap, ráadásul a Samsung hírolvasó appjába nagyon kevés hírforrást lehet belekötni, a Telexet például egyáltalán nem. Több értelme van szabadon álló kártyákat pakolgatni a kezdőképernyőre és megnézni a Google Híreket, ha már gyűjtőoldalt szeretnénk. Minden másra pedig ott vannak a külön applikációk.

Amiben még mindig igazán erős a Samsung, az a kamera. Az Ultra öt kamerával érkezik: mindkét kijelzőn van egy-egy 10 megapixeles szelfikamera, amik videóhívásokhoz is kiválóan használhatók, valamint három kamera a hátlapon. A telefon 200 megapixeles főkamerát, 50 megapixeles ultraszéles látószögű kamerát és háromszoros optikai zoomos telefotó kamerát kapott.

A főkamera alapértelmezés szerint 12 megapixeles fotókat készít, de egyetlen gombnyomással 50 vagy akár a teljes 200 megapixeles felbontásra is válthatunk. Bár technológiai szempontból olyan nagy ugrás nincs a Fold7-hez képest, a főkameránál és a zoomnál például nincs változás, a Fold8 Ultra viszont lépett egyet előre az ultraszéles kamerával, a videónál pedig több felbontás/képfrissítés opciót kapott.

A kamerák még mindig csúcskategóriások, gyönyörű képeket lehet velük készíteni, a makrofotók továbbra is részletgazdagok, és a rendszer nagyon jól bírja a rosszabb fényviszonyokat is, éjszakai fotózásra is tökéletes. A telefon az optikai zoomig nagyon jól bírja, minimális a minőségvesztés, a tízszeres digitális zoomnál viszont már elhasal, a rendszer ugyanis megpróbálja kitölteni a bizonytalan részleteket, ami nagyon értelmetlen és furcsa képeket is eredményez.

A videós újítás viszont egyértelműen látszik, elképesztő a felvételek minősége még némi zoomolással is. Ehhez kapcsolódik az egyik kedvenc funkcióm: a mesterséges intelligencia képes stabilizálni videózás mellett a képet, ami azt jelenti, hogy közlekedés közben, rázkódó buszon vagy akár futás közben is képes viszonylag stabil felvételeket csinálni anélkül, hogy túlkorrigálná a rezgést – valahol egy jó minőségű kamerastabilizátor és a normál felvétel között áll meg.

A Samsung nagyon büszke volt az úgynevezett FanCam funkcióra, amivel egy adott videóban rá lehet fókuszálni egy emberre, és onnantól a képernyő őt követi. Ez talán tényleg a tartalomkészítőknek, esetleg a gyereküket iskolai előadás közben büszkén filmező szülőknek lehet hasznos, más igazán jó esetet nem látok a használatára. Random emberekkel kipróbáltam, működik, nem is tűnik rossznak, de én kihasználni biztosan nem tudnám hosszú távon, ráadásul kisállatokkal nem működik, úgyhogy még a futtatóban rohangáló kutyámat sem tudja követni. Koncertfelvételen is próbáltam tesztelgetni, de ha nem tökéletes a felvétel minősége (mondjuk este van, és villognak a fények, ahogy az a legtöbb koncertnél lenni szokott), a funkció teljesen használhatatlan.

Mindezek ellenére a Z Fold8 Ultra kétségkívül a legjobb összehajtható telefon jelenleg a piacon (ahová az Apple október végén fog belépni a frissen bejelentett iPhone Duóval), és még akkor is a legerősebbek közé tartozik, ha a sima telefonokat is bevesszük a versenybe. Tökéletes átmenet okostelefon és tablet között, nagyon hasznos a mindennapokra, könnyű, gyors, szép képernyővel, könnyű használhatósággal és gyönyörű színekben érkezik. Az egyetlen igazi hibája az ára: a 256 gigabyte-os változata 829 990 forintért, az 1 terabyte-os verziója több mint egymillió forintért kerül a boltokba, ami tényleg csak annak éri meg, aki óriási rajongó, nem számít neki a pénz, vagy nemrég bankot rabolt. Ha viszont lenne ennyi pénzem egy telefonra, biztos, hogy a Fold8 Ultrát választanám a jelenlegi kínálatból.