Senkinek nem jó, ha influenszerek mondják meg, narcisztikus-e a párod

A másoknak való megfelelés ára önmagunk elvesztése.

Ezekből a jelekből tudhatod, hogy gázlángoznak.

5 ok, amiért nem működik a párkapcsolatod.

Óriási mértékben szaporodnak és egyre nagyobb tömegeket vonzanak a közösségi médiában a pszichológiai tartalmakban utazó csatornák és oldalak. Vannak itt egymondatos bölcsességek és tízmondatos minitanácsok, pár perces videók, infógrafikák, minden. De mennyire megbízhatóak ezek, milyen hatással lehetnek a lelkünkre és mentális egészségünkre, lehet-e egyáltalán ennyire leegyszerűsített és általános módon valóban hasznos tanácsokat adni? Két pszichológust kérdeztünk a témáról.

Szilágyi Tamás pszichológus nem érezte kielégítőnek a közösségi médiában található pszichológiai témájú tartalmakat. Azt gondolta, mivel a gyerekei is ezeket fogják nézni előbb-utóbb, személyesen neki is érdeke, hogy legyenek a témában olyan, gondolatébresztőbb tartalmak, amelyek valós és értékes információkat juttatnak el a követőkhöz. Évek óta látható volt, hogy a tartalomgyártóknak hatalmas szerepe van a változásokban, ez inspirálta őt is arra, hogy pszichoedukációs sorozatba kezdjen.

Nyílt osztály néven TikTokon három, az Instagramon egy éve publikál háromperces edukációs videókat, több tízezres követőbázissal. Ő szóban előadott kisesszéknek nevezi a műfajt, és elismeri, hogy a háromperces videó könnyű kategóriának tűnik, hiszen egész napokat is lehet beszélni ezekről a témákról, mégis úgy érzi, nehéz megtalálni egy-egy bonyolult probléma egyszerűen összefoglalható részét. Igyekszik úgy alátámasztani az állításait, hogy szakmailag ne lehessen belekötni, de átlagemberek számára is érthetők legyenek. Ennek ellenére tudja, hogy sok terapeuta számára idegen ez a műfaj, de úgy látja, a tanácsadói szerephez hasonló megoldás is sokak számára kapaszkodót jelenthet – bár azt emellett is mindig hangsúlyozza, hogy az egyéni terápia a legjobb megoldás. Mivel azonban nincs annyi pszichológus, ahány embernek szüksége lenne rá, így van helye az ilyen jellegű segítségnek is.

Megtörni egy mintázatot

Korunk egyik jellemző és fontos problémája, hogy a digitális kultúra elidegenítette egymástól az embereket, akik próbálják megtalálni a kiutat ebből, ezért is váltak népszerűvé a mentális egészséggel kapcsolatos tartalmak. Rossz, hogy a pszichológia ennyire populáris lett, mert azt jelenti, hogy nem vagyunk jól – mondja a pszichológus. Azon a helyen kell segíteni az embereken, ahol maga a probléma is van, a digitális felületeken, hiszen ott lehet őket elérni.

Minden ilyen videó kísérlet a mintázat megtörésére, arra, hogy a bebetonozott rendszeren repedést képezzen és elinduljon egy változás. Ez lehet egy olyan útnak az eleje, ami önismerettel való alapos foglalkozásból, feldolgozásból, változásból áll majd. Már az szuper, ha felmerül bennünk a kérdés: lehet, hogy ez olyasvalami, amivel nekem is érdemes lenne foglalkoznom? Szilágyi szerint fontos az is, hogy felismerjük, hogy amiről azt hittük, hogy egyedi probléma és csak mi szenvedünk vele, azzal más is küzd. Elindíthat egy folyamatot, ami részben akár lehet tudattalan is. Talán valaki álmodni fog vele vagy pár nap múlva futás közben eszébe jut, és akkor valami elindul benne.

Szilágyi videóiban az egyik legfontosabb téma az elmagányosodás, az atomizálódott társadalom. A közösségi médiában nehéz egyensúlyozni a témák között, hiszen nem feltétlenül az lesz a legnépszerűbb, ami igazán értékes. Muszáj néha olyan problémával is foglalkozni, amit kevesebben fognak megnézni, de fontos, máskor meg olyannal, ami sokakat meg fog érinteni.

Bár az ilyesfajta tartalomnál is előfordulhatnak szórványos negatív hatások, veszélyek, Szilágyi úgy látja, ezek eltörpülnek a pozitív hatások mellett. Ha egy ilyen videó nyomán valakiben elindul valamiféle változás, az kognitív disszonanciát okozhat, amivel a szembenézés fájdalmas lehet. A pszichológus szerint ez a mintázattörés része, minden változás küzdelemmel, olykor szenvedéssel jár, ez épp azt jelenti, hogy valami fontosra tapintott rá. Szerinte a videók pozitív hatása az is, hogy gyakran a posztjai alatt a közösség a kommentmezőben ventilálja ki az adott témát. Értékes párbeszédek alakulnak ki, létrejön egy támogató közeg, amit máris jó hatásnak érez a pszichológus. Úgy véli, az is jó folyománya lehet egy-egy videójának, ha aztán a körülöttünk működő őszinte kapcsolatok egyikében ki tudjuk beszélni ezeket a problémákat, bármilyen érzést váltottak is ki belőlünk.

A rövid, egymondatos bölcsességeket viszont puszta közösségi médiás interakció-generátornak látja. Ezekre szokott rákapcsolódni, megpróbálja őket elmagyarázni, mivel egyetlen mondatba sűrítve egy bonyolult jelenség óhatatlanul üres, értelmezhetetlen lesz. Ezért is javasolja, hogy szemléljük ezeket a posztokat kritikusan, szűrjük az elénk kerülő tartalmakat, és állítsuk be, hogy csak az általunk követett oldalak posztjait mutassa a feedünk – és azt is csak valamilyen időkorlát mellett görgessük.

Gyors értelmezés nagy problémákra

Peer Krisztina klinikai szakpszichológus szerint fontos megkülönböztetni a pszichológiai témájú tartalmat és a pszichológiai segítséget egymástól, és különösen a terápiától. Egy rövid videó lehet jó pszichológiai edukáció, adhat nyelvet egy élményhez, csökkentheti a szégyent, vagy elindíthat valakit a segítségkérés útján. A probléma ott kezdődik, amikor a tartalom átcsúszik diagnózisba, kész magyarázatokba és univerzális életvezetési tanácsokba – véli a szakember.

Az ilyen posztok nagy ereje az, hogy gyorsan adnak értelmezési keretet. Lehet, hogy valaki hónapok óta bizonytalan egy kapcsolatban, szorong, rosszul érzi magát, de nem tudja pontosan megfogalmazni, mi történik vele. Aztán meglát egy videót, ami azt mondja: „ha ezt a három dolgot csinálja a partnered, akkor manipulál”, és ettől aztán úgy érzi, hogy most összeállt a kép. Ez rövid távon akár megnyugtató is lehet, mert a bizonytalanság feszültséget kelt, és egy kész magyarázat csökkentheti ezt – magyarázza Peer Krisztina.

Csakhogy a megkönnyebbülés nem feltétlenül jelenti azt, hogy a magyarázat pontos is. Ezek a tartalmak sokszor általános tapasztalatokat fogalmaznak meg úgy, mintha azok egyértelmű jelei lennének valamilyen pszichológiai jelenségnek vagy zavarnak. Ha valaki azt hallja, hogy „a narcisztikus nem kér bocsánatot”, könnyen elkezdi ezen a szemüvegen keresztül nézni a partnerét. Ettől kezdve pedig főleg azokra a helyzetekre figyel, amelyek megerősítik ezt a feltételezést és a „nem eseményeket” már nem veszi észre.

Ha egy influenszer neve alatt ott van a címke, hogy „pszichológus”, szakmai tekintélyt is képvisel, és emiatt a nézője jobban elhiszi mindazt, amit tőle hall. A pszichológusnak óriási a felelőssége és a kompetenciahatárok ilyen esetekben is fontosak – etikai kódex is rögzíti, miről nyilatkozhat. A laikus közönség számára a „pszichológus” egységes kategóriának tűnik, de valójában nagyon különböző képzettségeket és kompetenciákat takarhat ez a szó. Egy laikus feltételezi, hogy aki szakértői pozícióból beszél, az azon a konkrét területen rendelkezik megfelelő tudással. Más dolog azt elmondani, hogy mit ért a szakirodalom borderline személyiségzavar alatt, és egészen más olyan videót készíteni, amelyből a néző megtanulhatja felismerni a borderline-os partnerét. Peer szerint a pszichológusnak ilyen esetekben számolnia kell azzal is, hogy a laikus közönség várhatóan hogyan fogja érteni, vagy potenciálisan félreérteni azt, amit mondott.

Ez nem terápia

Amikor egy pácienssel terápiában dolgozunk, nem adunk konkrét tanácsokat, mert azok nem az ő megoldásai lesznek – magyarázta Peer Krisztina. A cél az, hogy együtt jussanak el oda, hogy a páciens kitermelje a saját megoldásait, amelyeket aztán biztonsággal működtetni is tud. A szakember ezért kérdez, visszakérdez, megismeri a páciens történetét, múltját, kapcsolatait, azt, hogy ő mit ért egy-egy helyzet alatt. Figyeli azt is, hogyan hat rá, amit visszajelez, és ha félreérthető volt valami, korrigálhat. A beszélgetés egyik funkciója éppen az, hogy lehetővé teszi a korrekciót – magyarázta a pszichológus.

Egy pszichológiai témájú közösségi médiás posztban mindez nincs meg. A készítő nem tudja, hogy a nézője milyen korú, milyen élethelyzetben és hangulatban van. Peer szerint egy felelősen működő pszichológus közösségi médiában megjelenő tartalma inkább azt mondja, hogy „ez lehet egy lehetséges szempont”, és nem azt, hogy „ha ezt meg ezt látod, az ezt meg ezt jelenti, és ebben a helyzetben ezt meg ezt kell tenned”.

Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy a közösségi média sokat tett azért, hogy a mentális egészségről lehessen beszélni. Olyan emberekhez is eljutnak pszichológiai fogalmak és szempontok, akik soha nem vennének le a polcról egy ilyen témájú könyvet, és pláne eszükbe sem jutna pszichológushoz fordulni. Hatalmas az igény arra, hogy értsük, mi történik velünk. A pszichológia ehhez vonzó nyelvet kínál, segít történetet alkotni önmagunkról (miért választok mindig ilyen partnert, miért szorongok, miért nem tudok nemet mondani, miért viselkedik így velem az anyám). Vannak kutatások arra, hogy a jó minőségű online pszichológiai edukáció javíthatja a mentális egészséggel kapcsolatos tudást, bár ebből még nem következik automatikusan sem a tartós viselkedésváltozás, sem segítségkérés – mondja Peer Krisztina.

Egy jó gondolatnak lehet azonnali érzelemszabályozó hatása is. Ám ez a hatás gyakran csak pár percig tart, ami nem lebecsülendő, de még nem jelent valódi változást. Attól, hogy egy tartalom rövid időre oldja a feszültséget, az alapjául szolgáló probléma vagy pszichés zavar még nem oldódik meg.

Az ilyen tartalmak legnagyobb veszélye a túlzott leegyszerűsítés. A pszichológiai gondolkodás természetéből fakad az összetettség, a közösségi média természetéből pedig az egyszerűsítés. Tipikusan ilyenek, az „öt tanács, hogy ne kövesd el újra ugyanazt a hibát” vagy „három mondat, amit egy narcisztikus mindig használ” típusú tartalmak. Sokan egy-egy ilyen alapján diagnosztizálják saját magukat vagy másokat.

Ma már a hétköznapi konfliktusok nyelvébe is bekerültek olyan kifejezések, mint a narcisztikus, a borderline, az ADHD-s, az autista vagy a traumatizált. A baj csak az, amikor ezek elveszítik a jelentésük pontosságát. Kockázat lehet az is, ha valaki túl korán talál egy identitást adó magyarázatot önmagára. A diagnózis, vagy egy pszichológiai címke néha felszabadítóan hat, mert az ember ettől úgy gondolja, hogy végre megértette, miért működik úgy, ahogy. De ez csak egy részigazság, mert ha valaki minden tapasztalatát egy címkén keresztül kezdi értelmezni, az beszűkíti az önmagáról való gondolkodását, és elodázhatja a szakszerű segítségkérést – mondja a szakember.

Peer Krisztina szerint előfordulhat, hogy egy idegentől kapott harminc másodperces videó alapján valaki elkezdi átértelmezni a házasságát, a szüleivel vagy a barátjával való kapcsolatát. De akár az is előfordulhat, hogy egy ilyen tartalom segít felismerni egy valóban bántalmazó helyzetet. De óriási különbség van aközött, hogy egy tartalom kérdéseket segít feltenni, vagy kész ítéletet mond.

Ha valaki egy videóból megtanul egy légzőgyakorlatot, vagy megérti, mi történik vele pánik közben, esetleg felismeri, hogy érdemes lenne segítséget kérnie, az hasznos lehet. De abból, hogy az ellátórendszer nem eléggé hozzáférhető, nem következhet az, hogy a személyre szabott segítséget általános videókkal helyettesítjük. A közösségi média nem működhet a pszichológusok helyett, csak egy lépcsőfok lehet a segítséghez vezető úton. Segíthet felismerni egy problémát, adhat néhány eszközt, csökkentheti a segítségkéréssel kapcsolatos szégyent, és megmutathatja, merre lehet továbbindulni – mondta a klinikai szakpszichológus.