Hajdú B. István zakója megizzasztotta a tévéket, de a legemlékezetesebb egy öblös tüsszentés maradt

Egy mini űrállomás vagy legalábbis egy vezérlőközpont nézhet ki ehhez hasonlóan: néhány hétre befoglaltuk az egyik szerkesztőségi tárgyalót, ahol öt teszttévét sorakoztattunk fel az egyik falhoz, az LG, a Hisense, a TCL, a Samsung és a Xiaomi egy-egy készülékét. Nem hagyományos tévétesztet terveztünk, a foci-világbajnokságra időzítve kifejezetten az volt a célunk, hogy megnézzük, van-e értelme annak a világméretű sportesemények előtt rendre előkerülő mantrának, hogy ez jó alkalom új tévét beszerezni.

A sajátos elrendezéssel lehetőség nyílt arra, hogy egy szempillantás alatt végigpásztázzunk a tévéken, és megnézzük, mennyire tiszta és akadásmentes egy gyors megindulás, vagy éppen hogyan söpör végig rajtuk Mbappé emlékezetes gólöröme. A foci-vb szerencsére abban sem okozott csalódást, hogy bővelkedett a legkülönfélébb színes mezekben, amit még megfejeltek az élénk rózsaszín cipőtrenddel is. Szóval minden készen állt.

„Túlspilázza magát a sport mód” és „vannak színek, amik leesnek a képernyőről” – mondták a tesztben részt vett kollégák, és talán nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a tévéken előre megadott sport módok, az LG esetében pedig a sporthoz ajánlott beállítások lényege az, hogy mindent túltoljanak. A színek így legtöbbször túlszaturáltak lesznek, a piros árnyalatai vagy a már említett pink cipők zavaróan kitűnnek a képből, főleg a zöld gyepen.

Egy boltban egymás mellé rakva ki tudnak tűnni az egyes tévék, de mi azért elég hamar eljutottunk oda, hogy a természetesebb színeket kerestük a szemünkkel. A sport módban az élénk vonalon a Hisense beállításait éreztük a legkellemesebbnek, de ízléstől függően a Xiaomi kicsit fakóbb verziója állhat a legközelebb a természeteshez. Utóbbi sport módjáról az volt a konszenzus, hogy ez a „klasszikus tévéélményt hozza a régi focimeccsekről”. De persze azon kívül, hogy kényelmes, nincs sok értelme csak a tévék megadott sport módjára hagyatkozni, miután pedig belevetettük magunkat a beállításokba, mindegyik tévét tudtuk úgy kalibrálni, hogy megfelelő legyen a focihoz.

Ha már úgyis a vb-vel párhuzamosan futott többek között a wimbledoni teniszbajnokság és a Tour de France, volt Forma–1-es futam és strandröplabdaverseny, akkor ezekbe a sportközvetítésekbe is belenéztünk a tévéken. Ezeknél mindig érdemes az adott sportághoz hangolni az aktuális beállításokat, ki-ki a saját ízlésének megfelelően. Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a tesztelt tévék mind 4K-ban tündökölnek igazán, a tévés sportközvetítések viszont jellemzően csak HD minőségben futnak. Itt jön a képbe, hogy az egyes tévék ezt a különbséget szoftveresen mennyire hatékonyan tudják elfedni.

Azt rögtön szögezzük le, hogy bár ezeknél mélyen a zsebünkbe is kell nyúlni, egyértelműen kitűnt a mezőnyből az LG és a Samsung OLED-panellel felszerelt csúcsmodellje. A különböző háttérvilágításokat használó LCD-panelekkel ellentétben az OLED-nél minden képpont saját fényt bocsát ki. A csodás színeket és a tényleg fekete feketét – ami kikapcsolt pixelt jelent – nyújtó OLED-nél sokáig a fényerő volt a szűk keresztmetszet, de az új modelleknél már ez sem jelent igazán hátrányt.

Az LG EVO G6 fényereje ötödével nőtt a gyártó előző évi modelljéhez képest, a Samsung S99H (ami egyes országokban S95H típusként fut) pedig a QD-OLED paneljével a Quantum Dot (kvantumpont)-technológiát is bedobja, ami ebben az esetben a kiemelkedő fényerőben segít. Emellett mindkét gyártó próbálja tökélyre fejleszteni a tükröződésmentes képernyőit. Mindez együtt azt eredményezte, hogy az ideális képhez még napfényes szobában is sokszor elég volt 50-70 százalék közé állítanunk az OLED-pixelek fényerejét. A színek élénkek, a gyors mozgásokkal egyértelműen ezek a tévék birkóztak meg a legjobban, ha pedig nagyobb társaságban tervezünk meccsnézést, és miért ne tennénk, akkor az oldalról nézve is tökéletes kép nagy előnyt jelent.

A többi tévénél nagyon fel kellett húzni a fényerőt, hogy napközben, a vb-meccsek ismétlése során is élvezhető legyen a kép. Különösen a TCL-nél volt feltűnő, hogy a sima sport módban olyan volt a kép, mintha valamelyest árnyékban játszódna a meccs, vagy éppen egy fákkal tűzdelt részen tekernének át a Tour kerékpárosai. Ezt viszont könnyen lehet a beállítások állítgatásával orvosolni, amúgy pedig a kvantumpont-technológia előnyeit a miniLED háttérvilágítással ötvöző SQD-MiniLED tévé az OLED-ekhez nem mérhető, de tiszta és részletgazdag színeket nyújt.

A Hisense RGB MiniLED háttérvilágítású tévéje – ennek lényege, hogy a nevéből is láthatóan több ezer vörös, zöld és kék háttérvilágítású zónával operál az LCD-panel mögött – nemcsak azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a foci-vb egyik partnereként ilyen tévét használtak a videóbírózáshoz is, hanem magas fényerejével, élénk színeivel és szintén jól szuperáló tükröződésmentességével is. Szemből nagyon szép képe van, viszont oldalról nézve azért már messze nem tökéletes a helyzet. A feketénél is sikerült előrelépni, volt olyan kolléga, aki szerint az OLED-ek mellett volt csak szembetűnő itt a feketék erős sötétszürkesége.

A Xiaomi MiniLED tévéje azért más ligában indul, mint a csúcs- és a középfelső-kategória versenyzői, de ezen is teljesen jó volt a fociélmény, és nem volt nagyon feltűnő, hogy fényerőben bizony jelentősen alacsonyabb maximumra képes, mint a többiek. A színekben azért beállítástól függően látványos tud lenni a különbség, és a fekete nem feketesége is jobban kiütközött, mint a másik két nem OLED-modellnél.

A két csúcstévé remekelt a gyors mozgásoknál, és az alacsonyabb felbontású anyagok feljavításánál is érződött a sokadik generációs processzorok teljesítménye. Mögöttük a Hisense birkózott meg a legjobban az alacsonyabb felbontású tartalom felskálázásával. Összességében, ha csak sportközvetítéseket akarunk nézni, akkor a képminőséget és a beállítási lehetőségeket nézve egyik tévével sem járunk rosszul a tesztelt modellek közül. Még egy fontos szempont: a vb-döntő előtt a stadionból bejelentkező Hajdú B. István vékony csíkos zakója mozgás közben a tévék rémálma (moiré), mindenesetre az LG modelljét fektette meg a legkevésbé.

De legalább ennyire emlékezetes maradt egy tüsszentés. Több gyártó ugyanis azt ígéri, hogy úgy érezhetjük magunkat, mintha nemcsak a nappaliból követnénk a meccseket, hanem az akció közelében ülnénk. A Samsung AI Football Mode nevű funkciójának bekapcsolásával az alap morajlás felerősödésével már átjön egy atmoszféra, és akkor nem is beszéltünk a gólokról, közben pedig a kommentátort nem tekeri fel bántóan hangosra. A nevével ellentétben egész jól rá lehet ereszteni más sportközvetítésekre is: Wimbledonban a palánkon csapódó labda hangja is teltebb lett – de az is, amikor valaki eltüsszentette magát a nézőtéren.

A Hisense és a Bang & Olufsen hangrendszerrel felszerelt TCL is kínál hasonló funkciót, és ezek sem rosszak, de ezeknél a környezeti hangok inkább alapzúgássá erősödnek, és a kommentátort is túl hangosnak éreztük. Azért csodát a Samsung megoldásától se várjunk, nem helyettesít egy hangprojektort vagy egy profi otthoni hangrendszert, de jól el lehet vele szórakozni. Teljesen kiforrottnak azért nem neveznénk, a bekapcsolása ugyanis együtt jár a képmód túltolásával is. Ez különösen azért fájó, mert a szintén választható sima MI-képjavítással bűvészkedve kifejezetten kellemes képet lehet összehozni, a focis MI hangját viszont nem tudjuk ehhez hozzácsapni.

A végére még stílszerűen akartunk búcsúzni a tévéktől: az FC 2026-tal játszottuk újra a spanyol–argentin döntőt, de a valósághoz hasonlóan nem az, hanem a francia–angol bronzmeccs párosítása hozott gólzáport, egy 4-4-es döntetlent.