Elképesztő eredményeket hoz a modern rákkutatás. De mikor jutnak el ezek a magyar betegekhez?

Május végén ismét Chicago volt a világ onkológiai fővárosa. Az ASCO, vagyis az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság éves kongresszusa a daganatos betegségekkel foglalkozó szakma legfontosabb nemzetközi találkozója: kutatók, klinikusok, gyógyszerfejlesztők és egészségpolitikai szereplők tízezrei vitatják meg itt, merre tart a rákgyógyítás. A május 29. és június 2. között megrendezett konferencián közel 45 ezer szakember vett részt több mint száz országból.

Első pillantásra mindez távolinak tűnhet Magyarországról nézve, valójában azonban rólunk is szól. A daganatos betegségek hazánkban a szív- és érrendszeri betegségek után a második leggyakoribb halálokok, az összes halálozás közel harmadáért felelnek, és a rák okozta halálozás európai összevetésben is kiemelkedően magas. Magyarországon 2025 ben közel 70 ezer új daganatos esetet diagnosztizáltak (incidencia), a Nemzeti Rákregiszterben pedig 350 ezer daganatos beteg szerepel (prevalencia).

A probléma nemcsak magyar ügy. Az Egészségügyi Világszervezet előrejelzése szerint 2050-re világszerte 35 millió új daganatos eset fordulhat elő évente, ami a 2022-es adatokhoz képest körülbelül 77 százalékos növekedést jelent. Ennek hátterében elsősorban a népesség öregedése, a várható élettartam emelkedése, valamint a tartósan jelenlévő kockázati tényezők állnak.

Ezért nem mindegy, milyen irányba halad az onkológia és a prevenció. Nem mindegy, hogy a kutatásokból mikor lesz elérhető terápia, a nemzetközi áttörésekből mikor lesz finanszírozott kezelés, és a tudományos eredményekből hogyan lesz a beteg számára érthető, biztonságos döntés. Mit üzent a világ legnagyobb onkológiai konferenciája a hazai szakembereknek és pácienseknek?

A rák ma már nem egyetlen történet

Sokáig hajlamosak voltunk úgy beszélni a rákról, mintha egyetlen betegség lenne. Ma már tudjuk: a daganatos betegségek nagyon különböző biológiai viselkedésű, eltérő lefolyású és más-más kezelést igénylő kórképek. Más logika szerint működik egy emlődaganat, egy prosztatadaganat, egy tüdőrák, egy vastagbélrák vagy egy hasnyálmirigy-daganat, illetve ezeken belül is számtalan típus létezik.

Az elmúlt évek egyik legfontosabb változása, hogy bizonyos daganatos betegségek ma már nem feltétlenül jelentenek rövid távú, végzetes diagnózist. A modern gyógyszereknek, a célzott terápiáknak, az immunterápiáknak, a molekuláris diagnosztikának és az egyre pontosabb betegkövetésnek köszönhetően egyes daganattípusok tartósan kezelhető, krónikus állapottá válhatnak.

Ez természetesen nem minden daganatra igaz. De az irány egyértelmű: az onkológia egyre kevésbé egy kaptafára működik. A cél nem pusztán a daganat kezelése, hanem annak megértése, hogy az adott beteg adott daganata milyen biológiai mechanizmus alapján működik, és erre milyen személyre szabott válasz adható.

Külön figyelmet érdemel, hogy a fiatal felnőtteknél – az úgynevezett AYA-populációban, vagyis a 16–39 éves korosztályban – több daganattípus előfordulása emelkedő tendenciát mutat. Ez nem azonos a gyermekkori daganatok világával, mert ott biológiailag és ellátásszervezésileg is más helyzetről beszélünk. A fiatal felnőttek daganatai azonban sokszor külön odafigyelést igényelnek: más élethelyzetben, más családi, munkapiaci és pszichés terhelés mellett jelennek meg, és bizonyos esetekben agresszívebb lefolyásúak és nehezebben kezelhetőek lehetnek. Ezért is lehetne fontos a szűrési protokollok felülvizsgálata (45–65 év például mellrák esetében), a szűrések korábban kezdése.

Miért fontos, honnan indulunk?

A magyar onkológia helyzetét nem lehet kizárólag a kórházak, a gyógyszerek és a finanszírozási döntések felől értelmezni. Legalább ilyen fontos, milyen egészségi állapotban érkezik a beteg az ellátórendszerbe.

Magyarországon milliók élnek olyan kockázati tényezőkkel, amelyek növelik a daganatos betegségek kialakulásának esélyét, illetve ronthatják a kezelések hatékonyságát:

• 3 millió ember fizikailag inaktív,
• 2,9 millióan élnek elhízással,
• 2,5 millió a dohányzók száma,
• 1,2 millió ember küzd alkoholproblémával,
• 1,1 millió a cukorbetegek száma,
• 0,7 millió embert érint a tartós szorongásoldó-használat (benzodiazepin-származékok).

Ezek nem különálló társadalmi problémák, hanem az onkológia és a magyar egészségügy mindennapi valóságának részei.

Ez azért fontos, mert nincs olyan egészségügyi költségvetés, amely pusztán a legdrágább terápiákkal képes lenne ellensúlyozni a rossz népegészségügyi állapotot. A modern onkológia elképesztő eredményeket hoz, de nem váltja ki a megelőzést, a szűrést, az életmódváltást és a beteg együttműködését. Egyes vizsgálatok szerint a fizikai aktivitás nagyságrendileg olyan százalékos teljes túlélési előnyt jelent, mint némelyik új gyógyszer – és persze jó drágán.

A rákgyógyítás jövője ezért nemcsak a laboratóriumokban dől el, hanem a mindennapi döntéseinkben is: mozgunk-e eleget, dohányzunk-e, mennyi ultrafeldolgozott élelmiszert fogyasztunk, mennyi alkoholt iszunk, részt veszünk-e szűrővizsgálatokon, figyelünk-e a testsúlyunkra, és időben fordulunk-e orvoshoz. A legjobb betegség továbbra is az, amelyik ki sem alakul.

Fontos előrelépés, hogy 2026. májustól, illetve szeptembertől több, onkológiai kezelésekben nélkülözhetetlen, modern készítmény vált/válik könnyebben elérhetővé állami finanszírozással. Ide tartoznak egyes antitest–gyógyszer konjugátumok (ADC), immunterápiás készítmények és célzott biológiai terápiák is. Ez azért lényeges, mert egy tudományos áttörés önmagában kevés: a betegnek akkor válik valósággá, ha az adott kezelés hozzáférhető és finanszírozott. Érdekességként megjegyezném, hogy csak Kínában jelen pillanatban 539 féle ADC van preklinikai fázisban.

Öt fontos üzenet az ASCO 2026-ról

Az idei ASCO-kongresszus egyik legfontosabb tanulsága, hogy az onkológia egyszerre halad több irányba. Vannak látványos gyógyszeres áttörések, vannak csendesebb, de a mindennapi ellátásban rendkívül fontos diagnosztikai fejlesztések, és vannak olyan eredmények is, amelyek a megelőzés vagy az életmód szerepét erősítik meg.

1. Hasnyálmirigyrák: régóta várt előrelépés egy nagyon nehéz betegségben

A hasnyálmirigydaganat az egyik legagresszívebb, legnehezebben kezelhető daganattípus. Sokáig kevés valódi áttörés történt ezen a területen, ezért az idei konferencia egyik legnagyobb figyelmet kapott eredménye a daraxonrasib nevű célzott kezeléshez kapcsolódott.

A bemutatott adatok szerint a gyógyszer előrehaladott, áttétes hasnyálmirigy-adenokarcinómában, korábban már kezelt betegeknél jelentősen (körülbelül 6 hónappal) javította a túlélést a hagyományos kemoterápiához képest. Ez nem azt jelenti, hogy megtaláltuk a hasnyálmirigyrák végleges gyógymódját. Azt viszont igen, hogy egy évtizedek óta rendkívül nehéz területen megjelent egy valódi, klinikailag is érdemi és a betegek számára is értelmezhető és érzékelhető előrelépés.

Az ilyen eredmények jelentőségét óvatosan kell megítélni, de nem szabad alábecsülni. Egy agresszív, rossz prognózisú daganatnál néhány hónap túlélési nyereség is óriási különbséget jelenthet – különösen akkor, ha közben a beteg életminősége is kedvezőbb marad.

2. ADC-k: célzottabb csapás a daganatra

Az antitest–gyógyszer konjugátumok az onkológia egyik legígéretesebb terápiás irányát jelentik. Ezek a kezelések leegyszerűsítve úgy működnek, mint egy célzott szállítórendszer: az antitest felismeri a daganatsejtet, és közvetlenül oda juttatja el a sejtpusztító kemoterápiás hatóanyagot.

Ez nem teljesen új koncepció, de az utóbbi években látványosan felgyorsult a fejlődése. Az ASCO-n több daganattípusban is bemutattak ADC-vizsgálatokat, köztük emlődaganatban, tüdőrákban, nőgyógyászati daganatokban és emésztőszervi tumorokban. A magyar betegek szempontjából különösen fontos, hogy e készítmények egy része már idehaza is elérhető, illetve egyre több esetben válik finanszírozottá.

A beteg számára ennek az a lényege, hogy a jövő kezelései egyre inkább megpróbálják elkerülni a „mindent egyszerre támadunk” logikát. A cél az, hogy a kezelés minél pontosabban érje el a daganatot, és lehetőség szerint minél kevésbé terhelje az egész szervezetet.

3. Keringő tumor-DNS: a daganat nyomai a vérben

A keringő tumor-DNS, vagyis a ctDNS vizsgálata az egyik legfontosabb diagnosztikai irány. A daganatos sejtekből származó genetikai anyag bizonyos esetekben kimutatható a vérből, ami segíthet a betegség követésében, a kiújulás kockázatának becslésében és a kezelési döntések finomításában. Korai vastagbélrákban a ctDNS szerepe már eddig is fontos kutatási és klinikai téma volt, az idei ASCO-kongresszus azonban tovább erősítette azt az irányt, hogy a vérvételen alapuló, a beteget kevésbé megterhelő, molekuláris követés több daganattípusban is a személyre szabott onkológia részévé válhat.

Magyar szempontból itt az egyik legfontosabb kérdés a hozzáférés és a finanszírozás. Egy vizsgálat akkor válik valódi betegellátási eszközzé, ha nemcsak szakmailag indokolt, hanem a betegnek elérhető is. A ctDNS esetében ezért érdemes lenne megvizsgálni, mely betegcsoportokban, milyen szakmai protokoll alapján és milyen finanszírozási konstrukcióban lehetne szélesebb körben alkalmazni.

4. Elhízás, anyagcsere, GLP-1 szerek: a megelőzés új dimenziója

Az idei kongresszus egyik fontos üzenete az volt, hogy az onkológia nem választható el az anyagcsere-betegségektől és az életmódtól. Az elhízás, a cukorbetegség, az inzulinrezisztencia és a krónikus gyulladás olyan metabolikus környezetet teremthet, amely kedvezhet bizonyos daganatok kialakulásának és előrehaladásának.

Egyre több kutatás vizsgálja, hogy a GLP-1 receptor agonista gyógyszereknek, mint a liraglutid, a szemaglutid, a tirzepatid vagy az orforglipron hatóanyagú készítmények – amelyeket elsősorban cukorbetegség és elhízás kezelésére használunk – a testsúlycsökkentésen és az anyagcsere javításán keresztül lehet-e daganatmegelőző vagy daganatkimenetelt javító hatásuk. Az egyik fontos megállapítás szerint az egészséges emberek esetében az alkalmazásukkal közel 30 százalékkal csökkent a melldaganatok incidenciája. Fontos azonban pontosan fogalmazni: ezek az eredmények ígéretesek, de nem jelentik azt, hogy ezek a készítmények onkológiai gyógyszerek lennének, vagy hogy önmagukban kiváltanák a szűrést, az egészséges életmódot és a daganatspecifikus kezeléseket.

Magyarországon ennek mégis óriási jelentősége lehet az általa megszerezhető egészségpotenciál miatt. Ha a lakosság jelentős része (34 százalék) túlsúlyos, mozgásszegény vagy cukorbeteg, akkor az anyagcsere-egészség javítása nem esztétikai kérdés, hanem daganatmegelőzési és népegészségügyi kérdés is.

5. Mesterséges intelligencia: nagy ígéret, komoly kockázatokkal

A mesterséges intelligencia térnyerése természetesen az onkológiából sem maradt ki. Az MI már ma is segíthet képalkotó vizsgálatok eredményeinek értelmezésében, patológiai minták elemzésében, kutatási adatok feldolgozásában és klinikai döntéstámogatásban. A következő nagy lépés a multimodális mesterséges intelligencia (angolul MMAI) lehet, amely egyszerre képes figyelembe venni képalkotó, szövettani, genetikai, laboratóriumi és klinikai adatokat.

Ez hatalmas lehetőség, de nem veszélytelen. Az internet mára a digitális kuruzslás egyik fő terepe lett. A betegek sokszor kétségbeesetten keresnek válaszokat, az MI pedig könnyen képes magabiztosan megfogalmazni pontatlan, félrevezető vagy akár veszélyes tanácsokat is. Különösen nagy gond, ha egy egészségügyi csetbot nem ellenőrzött, zárt, szakmailag hitelesített tudásbázisból dolgozik, hanem vegyes minőségű internetes tartalmakból állít elő válaszokat.

A kutatói világ maga is küzd a hivatkozások nélküli anyagokkal, a hallucinált referenciákkal, a hamis vagy generált adatokból levont következtetésekkel és az MI által létrehozott, de szakmailag nem validált „eredményekkel”. A mesterséges intelligencia az onkológiában nem helyettesítheti az orvost, és végképp nem helyettesítheti az onkoteamet. Egy nagyon pontos kérdéseket feltevő, nagy tudású szakembernek hasznos eszköz lehet. A bizonytalan betegnek viszont megfelelő kontroll nélkül akár komoly kockázatot is jelenthet.

Egyre gyakrabban használt fogalom az „MI-szakadék”: ez azt a távolságot jelenti, amely a mesterséges intelligenciához fűzött ígéretek és a tényleges, biztonságos klinikai alkalmazás között húzódik. A feladat most az, hogy ezt a szakadékot ne mélyítsük, hanem szabályozással, szakmai kontrollal, validált adatokkal és betegbiztonsági garanciákkal hidaljuk át.

Mit jelent mindez a magyar betegeknek?

Az ASCO 2026 legfontosabb üzenete nem az, hogy holnaptól minden daganat gyógyítható lesz. A valódi üzenet ennél árnyaltabb: az onkológia gyorsan fejlődik, és egyre több olyan eszköz áll rendelkezésre, amely javíthatja a túlélést, hatékonyabbá teheti a kezelést, csökkentheti a felesleges terápiákat, vagy korábban jelezheti a betegség kiújulását.

A magyar betegekre nézve ebből három következtetés adódik:

1. A megelőzés és a szűrés továbbra is kulcskérdés. A legjobb daganat az, amelyik ki sem alakul, vagy amelyiket olyan korán fedezik fel, amikor még jó eséllyel kezelhető. Kiemelt jelentőséget kell tulajdonítani mindhárom szintnek: a primer, a szekunder és a tercier prevenciónak.
2. A modern onkológia egyre inkább személyre szabott. Ezért fontos a pontos diagnosztika, a hozzáférés a molekuláris vizsgálatokhoz, a szakmailag megalapozott terápiás döntés és az onkoteam szerepe.
3. A tudományos áttörések akkor érnek igazán sokat, ha a betegeknek is elérhetővé válnak. A finanszírozás, a betegutak szervezése, a diagnosztikai kapacitások bővítése és az egészségértés fejlesztése éppen olyan fontos, mint maga a gyógyszerfejlesztés.

Az onkológia jövője tehát egyszerre technológiai, orvosszakmai és társadalmi kérdés. A chicagói kongresszus azt mutatta meg, hogy a tudomány sok fronton halad előre.

A szerző a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinikájának munkatársaként részt vett az ASCO 2026 kongresszuson. 2025 márciusától 2026 áprilisáig Kőnig Róbert betegelégedettségért és kommunikációért felelős miniszterelnöki biztos kabinetfőnöke volt.