Az Amazon kinyírta a régi Kindle-öket. Mutatunk néhány alternatívát

Az Amazon május 20-án elengedte a 2013 előtt kiadott Kindle könyvolvasóit, ezek a készülékek azóta nem férnek hozzá a techóriás online könyvesboltjához, és nem tudnak letölteni régebben megvásárolt könyveket sem. Sőt ha valamiért ezeket a Kindle-öket visszaállítják gyári állapotba – például azért, mert valamilyen problémát csak így lehet elhárítani –, az e-olvasó csak egy darab műanyag és e-szemét lesz, mert sem fiókot nem lehet regisztrálni, sem „bármilyen módon használni”, ahogy az Amazon fogalmazott.

Május 20-án ezek az eszközök kerültek az Amazon visszapillantójába:

• Kindle: Kindle 1st Generation (2007)
• Kindle DX és DX Graphite (2009 és 2010)
• Kindle Keyboard (2010)
• Kindle 4 (2011)
• Kindle Touch (2011)
• Kindle 5 (2012)
• Kindle Paperwhite 1st Generation (2012).

Ezen a ponton essünk túl együtt az ilyen cikkeknél mindig megjelenő kommentháborún. Igen, tudom: van, aki soha nem venne könyvolvasót, mert hülyeség, úri hóbort, neki jó a könyvtárból kölcsönzött/antikváriumban vadászott/könyvesboltból frissen vásárolt, nyomdaillatú papírkönyv, amit aztán senki nem vehet el tőle, míg a Kindle-re csak licencet vesz az ember, semmit nem tulajdonol. És különben is, nem lehet kirakni a könyvespolcra villogni az ismerősök előtt, hogy az embert a könyvekre pillantva elkapja a mosolygós nosztalgia.

Közben a könyvolvasó és az e-tinta az egyik, ha nem a legjelentősebb technológiai ugrás a könyvnyomtatás óta. Több ezer könyv elfér egy könnyen zsebre vágható kis eszközön. Ha a vonaton befejezek egy könyvet, a következőt ott, azonnal meg tudom venni, nem kell várnom, míg elérek a legközelebbi könyvesbolthoz. Nem kell cipelni nehéz könyveket, és ha az ember szeret vigyázni a köteteire, akkor nem kell attól tartania, hogy a táskájában szamárfülesek lesznek. Az e-olvasók a víznek, tűznek, cigifüstnek és penésznek is kevésbé vannak kitéve, és ha mindenképp ki akarok rakni egy könyvet a polcra, mert dekorelemként is használnám, akkor egyszerűen megveszem egy boltban.

Nézzük most meg, hogy ha az Amazon döntése miatt most kukázódott a Kindle-je, milyen alternatívái vannak. Bár itt régi, több mint tíz éve megjelent készülékekről van szó, e-olvasót nem egy-két évre vesz az ember, ezek strapabíró cuccok, egy évtizedet is simán kibírnak, nem avulnak el különösebben – hacsak a gyártó nem dönt úgy, mint most az Amazon, aminek a lépése becslések szerint hárommillió aktív Kindle-t érint.

Az e-olvasó az e-olvasó

Az Amazon döntése komplex érzéseket keltett a felhasználókban. Egyrészt valahol érthető, hogy 14–18 év után nem támogatják tovább a régi eszközöket, másrészt jogos a felháborodás, hogy az ember valamiért kifizet egy csomó pénzt, és nem tudhatja, hogy a gyártó mikor dönt úgy, hogy távolról tönkreteszi az eszközét. Részben azért, hogy az emberek a pénztárcájukhoz nyúljanak, és megvegyék az újabb verziókat.

Nem lenne ennyire zavaró a dolog, ha nem lenne ott lehetőségként, hogy a Kindle teljesen használhatatlanná válik. Miért nem engedik, hogy az eszköz feltörése nélkül a természetes élete végéig használatban maradhasson? Biztos van erre mérnöki válaszuk, de jogos elvárás, hogy ha valamit kifizettem, akkor azt már csak én tehessem tönkre. Úgyhogy íme néhány, kicsit kevésbé ismert könyvolvasó, ami jó pótléka is lehet a műanyagtéglává vált Kindle-öknek. Többnyire olyanokat szedtünk össze, amik az alap Kindle-ökkel hasonló áron, 60-70 ezer forint körül mozognak. Mivel nem volt jelentős eltérés az árukban, három márka fekete-fehér és színes e-olvasóit is kipróbáltuk.

Rakuten Kobo Clara BW és Colour

A Kindle mellett talán a legismertebb név a könyvolvasók világában a Kobo, és első ránézésre nagyon hasonló eszközről van szó. Bár csak szemből, ugyanis mindkét tesztelt Kobo hátlapja tele van apró lyukakkal, amitől talán egy kicsit jobb a fogásuk, de ha ilyenem lenne, attól tartanék, hogy a por vagy más kosz könnyen megtapad bennük. Persze az első dolgom az lenne, hogy veszek egy tokot, szóval lehet, hogy a félelem alaptalan.

Hasonlóan egyedi és furcsa dizájndöntés, hogy a bekapcsológomb a hátlap jobb felső sarkában helyezkedik el. Az első néhány alkalommal kicsit természetellenes volt, mert reflexből az alján és a tetején kerestem, de viszonylag gyorsan hozzászoktam.

A fekete-fehér kijelző mindkét Kobón 300 ppi-s (pixel per inch), szóval sztenderd élességű, nem nagyon lehet rá panasz. A Colour a színes képeket 150 ppi-vel jelenít meg, ami ugyan nem a legjobb vizuális élményt produkálja, amit valaha láttam, de ha az ember nem egy OLED-hez hasonlítja, teljesen elfogadható. Olvasni is jó rajtuk, a könyvekben váltogathatunk a betűtípusok és -méretek között, sőt a szöveg elrendezését is igazíthatjuk.

A Colour a színes pixeleken kívül lényegében mindenben ugyanolyan, mint fekete-fehér testvére: 16 gigabájt belső tárhelyük van, amin elfér néhány ezer könyv, 1500 milliamperórás aksijuk, ami fényerőtől függően több hétig is kibírja, és IPX8-as vízállósági besorolást kaptak, aminek hála egy hosszabb merülést is kibírnak a kádban, bár ezt nem teszteltük, a Kobo állítja. Bluetooth-kapcsolatra is képesek, így akár hangoskönyvet is lehet rajtuk hallgatni.

A kezelőfelület intuitív: a főképernyőn átnézhetjük a könyvtárunkat, a Kobo ajánl néhány könyvet a saját boltjából, de ezeknek külön fülük is van a menüsorban. Hozzáköthetjük az Instapapert, hogy az online elmentett, borzasztóan hosszú cikkeinket e-tintás verzióban, a szemünket kímélve olvashassuk el, de a bétaprogramban akár böngészőt is használhatunk. Ez nem a legszebb és leggyorsabb netezési élmény lesz, de online újságolvasásra teljesen oké. És ha már bétaprogram: mivel az olvasók érintőképernyősek, firkálni is lehet rajtuk, és ez meglepően jól működött. Az írás talán túlzás, csak ujjal firkáltam, de a vonalak pontosak és gyorsak voltak.

Mindkét Kobo fantasztikusan gyors volt, egy pillanat alatt felébredtek alvó állapotból, és a menüben is villámgyorsan lehet navigálni – mármint e-tintás viszonylatban. A BW és a Colour is elég fényes volt ahhoz, hogy a tűző tavaszi nap fényében is tökéletesen olvashatók legyenek, amiben segített egy kicsit a jó nagy káva, ami körbeveszi a besüllyesztett képernyőt. Értem, hogy mi a célja, de könnyen megakad benne a por, szóval érdemes néha egy nedves kendőt végighúzni a képernyő szélén.

Üröm az örömben, hogy a Kobo hasonlóan áll a könyveihez, mint az Amazon: gyakorlatilag nem el-, hanem kölcsönadja azokat. Ez kicsit lelombozó, de aki más boltokban vett DRM-es (azaz lényegében kalózkodásvédett) könyvet, azt nagyon egyszerűen rá lehet dobni a Kobo e-olvasóira: elég egy kábellel rádugni a számítógépre, telefonra vagy tabletre, és átmásolni a könyv fájlját az olvasóra. Ezért és az iFixit-partnerségért (aminek hála akár otthon megszerelhetjük az e-olvasót, ha elromlik) mindenképp jár a pluszpont.

PocketBook Verse Pro és Verse Pro Color

A PocketBookokról is megmondható első ránézésre, hogy ezek könyvolvasók, bár a hátlapjukon nem lyukak vannak, hanem barázdák. Amiknek köszönhetően egy fokkal kellemesebb fogni őket, mint a Kobókat, de gondolom, ezeket is a legtöbben tok mögé rejtik.

Ezek a könyvolvasók sok lényeges szempontból ugyanazt tudják, mint a Kobók: 300 ppi, a színesnél 150 ppi (lévén, hogy pont ugyanaz az E-Ink Carta 1300 és E-Ink Kaleido 3 kijelző van bennük), 1500 milliamperórás akkumulátor, IPX8-as vízvédelem, beépített szótárak, 16 gigabájt tárhely, Bluetooth. Ezért az olvasási élmény is hasonló: a fényerőn és a háttérvilágításon lehet állítani – utóbbit a meleg-hideg vonalon –, és a betűtípust és -méretet is lehet variálni.

De van egy nagy eltérés: a PocketBook érezhetően lassabb, mint a Kobo. Lassabban ébred fel, lassabban lépked a menüpontok között, és lassabban változik az átállított betűtípus. Többször le is fagyott, miközben a menüben navigáltam, ami elég meglepő volt egy vadi új könyvolvasótól. Egy másik furcsaság: a német PocketBook könyvesboltra kellett regisztrálnom az olvasókat, amik gyakran először németül írtak ki néhány menüpontot, és csak néhány másodperc után váltottak át az általam preferált angolra.

Persze, így is mindenképp gyorsabb a PocketBook, mint a 2012 előtti Kindle-ök – sőt, gyorsabb, mint az én saját 2018-as Kindle Paperwhite-om –, de ha a Kobo mellé tesszük, könnyen érezhető a különbség. Igaz, a PocketBook nyomkodhatóbb, ugyanis négy gombja is van, mind a kijelző alatt. Mondjuk nekem nem ezek a kedvenc gombjaim. Igaz, programozhatóak, ami nagy előny, de rossz helyen vannak, keskenyek, nem mindig érezni, hogy az ember lenyomta valamelyiket, és a bekapcsológomb lenyomására is nagyon lassan reagálnak az olvasók.

Az viszont fantasztikus meglepetés volt, hogy gyárilag tele vannak könyvekkel, ingyen. Igaz, klasszikusokkal, magyarul pont egy sincs, és angolul is csak hét darab, de ha az ember beszél egy-két nyelvet, akkor a kidobozolás után már kezdhet is olvasni. Ez nagyon felhasználóbarát hozzáállás. A PocketBooknak is van saját könyvesboltja, de azon kívül

• vagy kábellel kell rá könyveket rakni;
• vagy az olvasó saját emailcímére kell elküldeni;
• vagy egy jópofa, bejelentkezés nélküli Dropboxszal lehet rá könyvet dobni, akár telefonról.

Onyx Boox Go 6 és Go Color 7

A Booxoknál jelentős különbség van a két könyvolvasó között, és a többi versenyzőtől is nagyon eltérnek. A Go 6 szerintem maga a tökéletesen kialakított e-olvasó: könnyű, vékony, nincsenek gombok, és a hátulja is sima, de sajnos elképesztően ujjlenyomatmágnes műanyag. Ebben is 6 hüvelykes E-Ink Carta 1300-as kijelző van, tehát adott a 300 ppi, de 32 gigabájt tárhely van benne, ami SD-kártyával bővíthető – ezt csak a Booxok tudják a kipróbált mezőnyből. Az aksija ennek is 1500 milliamperórás, de a Bluetooth és a Wi-Fi mellett mikrofon is van benne, ugyanis az operációs rendszere Android-alapú, tehát elméletben a legtöbb ismerős telefonos alkalmazás futtatható rajta. Én nem ezen néznék YouTube-ot, és videócsetre sem ideális, de persze nem akarom megmondani senkinek, mivel töltse a szabadidejét.

A Boox Go Color 7 már egy kicsit más tészta: egyrészt kicsúszik a 60-70-ezres értékhatárból, ugyanis az ára 120 ezer forint körül mozog, de a kijelzője is nagyobb: nagyjából akkora, mint egy teljes Go 6, azaz 7 hüvelykes. Az E-Ink Kaleido 3-as kijelző mellett van egy vastag káva két többfunkciós gombbal, amivel egész kényelmesen lehet tartani egy kézzel is. Már ha jobbkezes az ember. A bekapcsológomb alul van, oldalt viszont található két hangszóró. Ezek nem fognak díjakat nyerni, és nem igazán tudom, mikor használnám ezeket fülhallgató helyett, de talán jobb, hogy vannak, mintha nem lennének.

Na, ezen már tényleg mindent lehet csinálni: Telexet pörgetni, képregényeket olvasni, bármit – amíg az ember észben tartja, hogy ez egy e-tintás kijelző, aminek megvannak a maga korlátai. Az Android operációs rendszernek hála gyakorlatilag bármelyik könyvesbolthoz hozzáfér, akár a Kindle könyveihez is, de én például a Marvel Unlimitedet használtam rajta a legtöbbet. Majdnem tökéletes volt a képregényolvasási élmény, és a szemem sem fáradt el úgy közben, mint amikor egy tableten fogyasztok képregényt. A Color 7-ben lehet a legtöbbet variálni a képfrissítésen, élességen, színeken, így az ember a saját szemére szabhatja az olvasási élményt, ha van kedve egy kicsit pepecselni a beállításokban. A gyorsaságára sincs panaszom, ahogy a 2300 milliamperórás akkumulátorra vagy a 64 gigabájtos tárhelyre sem, ami SD-kártyával bővíthető.

+1: reMarkable Paper Pro Move

A munkám miatt elég sokat jegyzetelek, és erre sokáig papír jegyzetfüzeteket használtam. Ezek elég kicsit voltak, hogy beférjenek a nadrágzsebembe, de pont emiatt nem volt kényelmes hosszasan írni rájuk – ami abban is megnyilvánult, hogy a hülye kéztartás egy idő után gusztustalan írásképet eredményezett. Két éve a Las Vegas-i CES-en kipróbáltam a Lenovo e-tintás jegyzetfüzetét, ami az egyértelmű korlátai ellenére szuper volt, viszont pont egy kicsit nagyobb, mint amire nekem szükségem lenne. Ahogy akkor is írtam, már szemezgettem a reMarkable hasonló eszközeivel, amivel sokan azért tudnak azonosulni, mert a cég egy időben elég súlyosan szétbombázta reklámaival a Facebookot.

Ez a szemezés tavaly őszig tartott, akkor ugyanis kiadták a Paper Pro Move-ot. Ez egy színes e-tintás jegyzetfüzet, ami sokkal keskenyebb, mint a teljes tabletjeik. Nem olcsó, a drágább ceruzával és a közepesen olcsóbb tokkal nagyjából 220 ezer forintba kerül, de simán elfér zsebben, nem fárasztó sokáig tartani, és az írás szinte teljesen olyan rajta, mint papíron. Még nem próbáltam olyan e-tintás jegyzetfüzetet, ami ebben jobb lett volna. Na de az igazi bónusz: nem fogynak el az oldalak, ahogy a tinta sem.

Abban bíztam, hogy könyvolvasónak is használhatom, de erre sajnos nem tökéletes. Kicsit keskenyebb, mint egy normál könyv vagy egy könyvolvasó kijelzője, ezért pont nem elég hosszúak a sorok a kényelmes betűméretben. Ha ez nem lenne elég, több hónap után még mindig nem egyértelmű, hogy hol kéne húzkodnom, hogy lapozzak, úgyhogy néha több másodpercig simogatom, hogy oldalt léptessen. A megoldás egyébként valahol a képernyő alsó harmadán van.

Bár színes a kijelzője, nem elég fényes, ezért képregényolvasásra is közepes. A cbz formátumot nem is ismeri, csak pdf-ként vagy epub e-könyvként lehet rá könyvet vagy képregényt rakni, úgyhogy inkább csak képregény olvasására alkalmasnak mondanám, nem ez az erőssége. De összességében szuper, mindenkinek ajánlom, és előfizetés nélkül is remekül működik.

Melyiket vegyem?

A PocketBook nekem annyira nem jött be, leginkább a lassúsága, a lefagyások és a gombok furcsaságai miatt. Viszont könyvolvasóról van szó, szóval ha valaki csak a bekapcs, olvas, kikapcs köröket futja vele, akkor talán nem lesznek nagy bajok. Bár pont ugyanazt a kijelzőtechnológiát használja, mint a többiek, valahogy a Verse Pro Color színei voltak a legkevésbé kellemesek.

A Kobo Clara BW és a Boox Go 6 között úgy döntenék, hogy megnézem, épp melyik olcsóbb. A Boox szerintem sokkal jobban néz ki, és mivel androidos, több módon lehet rá könyveket rakni, viszont pont emiatt tudom elképzelni, hogy idővel rákerül egy csomó felesleges dolog, ami lelassítja. A Clara BW egyszerű, de nagyszerű, talán a leggyorsabb a tesztelt eszközök közül, és a Kobo boltjának negatívumai ellenére könnyű rá feldobni a már letöltött könyveket.

Méretében, funkciók számában, kijelző minőségében egyértelműen a Boox Go Color 7 a bajnok ebben a mezőnyben, de mivel nagyjából kétszer annyiba kerül, mint a Kobo Clara Colour, megértem azokat, akik az utóbbit választják. Ha csak könyveket olvas, vagy csak néha fanyalodik képregényekre, akkor jól meglesz a Clara Colourral, de ha sok könyv mellett sok képregényt olvas, és nem gond a magasabb ár, akkor jobban jár a Boox Go Color 7-tel. Viszont ha csak képregényt olvasna, akkor szerintem inkább vegyen egy jó kijelzőjű tabletet. Igen, rosszabb a szemnek, de sokkal, sokkal jobban néznek ki rajta a képregények. Persze ha csak ezért venne tabletet, semmi másra nem használná, akkor mégis lehet, hogy elég egy színes könyvolvasó.

Persze ha nincs kedve újabb szoftvereket letölteni vagy átszokni egy másik online boltra, és nem zavarja, hogy az Amazon néha csinál ilyen huncutságokat, akkor teljesen érthető, ha marad a Kindle-nél, ami nem véletlenül a legnépszerűbb könyvolvasó a mai napig. Főleg, hogy semmi garancia nincs arra, hogy a többi gyártó a jövőben nem bánik majd hasonlóan a korábban eladott eszközeivel.

Mit csináljak a régi Kindle-ömmel?

Semmiképp ne kattintson arra, hogy „gyári beállítások visszaállítása”! Amíg ezt tudja tartani, és az olvasó is működik, simán tudja még használni. Ma sok online könyvesboltban lehet DRM-mentes e-könyveket vásárolni, sok ingyen is elérhető, és talán hallottunk már arról, hogy kis hazánkban sokan nem vetik meg a kalózkodást, de ezt inkább most hagyjuk is.

A Kindle-ökre az Amazontól független közvetítő alkalmazással is lehet könyvet rakni. Ilyen például a Calibre, egy remek, nyílt forráskódú szoftver, a műfaj egyik nagyja. Ezzel könnyen lehet kezelni egy számítógépre dugott Kindle-t, és ha ezen keresztül töltjük fel a megfelelő formátumú könyveket, akkor azok a könyvolvasón pont ugyanúgy fognak kinézni, mintha azt az Amazon oldaláról töltöttük volna le őket. Egy másik nagy előnye tudása a Calibrének, hogy a DRM-mel védett könyveket fel lehet vele oldani, tehát ha az ember vett a Kobónál egy könyvet, akkor azt egy kis szoftveres varázslással rá tudja rakni a Kindle-jére. Ilyesmit persze nem illik csinálni, természetesen mi sem támogatjuk, hogy valamit, amiért az ember pénzt adott, szabadon használjon, ahogy akarja. Érdemes elkerülni például a Redditet, amin több útmutató is található a témában.

A Calibre használata viszonylag egyszerű, és rengeteg magyarázó videó található a YouTube-on, amik segíthetnek, ha az ember elakad. Van azonban egy kicsit macerásabb megoldás, ami – ha sikerül – teljesen kitépi az ember Kindle-jét az Amazon karmai közül. Ez a jailbreak. Fontos azonban megjegyezni, hogy ha az ember elszúrja, akkor lehet, hogy az e-olvasó örökre kimúlik, és a garanciát is elveszítheti. Igaz, ezek a 2013 előtti Kindle-ökre nézve már nem jelentenek olyan nagy fenyegetést.

(A reMarkable Paper Pro Move-on kívül minden eszközt az Alzától kaptunk kölcsön tesztre.)