A hortobágyi vadliba boom is jelzi, hogy történt valami a klímával

A hortobágyi Öreg-tavakon az elmúlt három évtizedben látványosan megnőtt a nagy lilik nevű vadlúdfaj vonuló és áttelelő létszáma, és ennek a jelenségnek a legnagyobb mozgatórugója a melegedő éghajlat, állapították meg a Nature-ben megjelent tanulmányukban a Debreceni Egyetem (DE) Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszéke és a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Konzervációökológiai Kutatócsoport egy-egy kutatója.

Gyüre Péter, a Debreceni Egyetemről szeptember és március között kéthetente számolta hazánk legnagyobb vízfelületű halastórendszerén, az Öreg-tavakon a leggyakoribb vonuló vadlúdfaj, a nagy lilik egyedeit. A friss adatokat összevetették az 1989 és 2019 között gyűjtött adatsorokkal, hogy kiderüljön, hogyan változott a nagy lilikek száma és telelési ideje.

A klimatikus viszonyok megváltozása mellett több más lehetséges olyan tényezőt is megvizsgáltak, amelyek hatással lehettek a nagy lilikek ittlétére. A területen jelentős tájhasználati változások is történtek, a Hortobágyi Nemzeti Park területén belül nőtt a gyepek és vizes élőhelyek kiterjedése, míg azon kívül a szántóterületek növekedtek, ami a vadludaknak táplálkozás szempontjából fontosak, előszeretettel keresik fel az őszi gabonatáblákat.

Az eredmények szerint a nagy lilikek Hortobágyon átvonuló állománya az 1980-as évek végi átlagosan kb. 2000 egyedről több mint 30 000 egyedre emelkedett. Habár a nagy lilik északi költőállományai átlagosan évi 6-8 százalékkal növekedtek 2003 és 2012 között, a növekedés a hortobágyi átvonuló állomány esetén ennél jóval magasabb, évi 12-21 százalék volt ugyanezen időszakban. Ezen adatok azt mutatták, hogy az északi állomány egyre nagyobb része vonul át a Hortobágyon, különösen ősszel.

„Régebben a nagy lilikek csak ősszel jelentek meg a Hortobágyon és télen a fagyok beálltával és a hóborítás megjelenésével továbbálltak délebbre. A 2000-es évek elején azonban egyre több nagy lilik maradt a Hortobágyon télen is. Az áttelelő nagy lilikek száma 2007 után hirtelen megnőtt, a decemberi és januári állomány nagysága az 1990-es évekbeli nulláról 2010-re 10 000 fölé nőtt. A Hortobágy ettől az időszaktól kezdve így nemcsak vonulóhely volt, hanem egyre fontosabb telelőhellyé is vált. – mondta Gyüre Péter, a kutatás vezetője.

Az átvonuló és telelőállomány növekedését magyarázó hipotézisek közül a változások a klímaváltozással mutatták a legszorosabb összefüggést. Az adatok elemzése, mely egyszerre vizsgálta a hosszú távú trendet, a szezonális változásokat és a legfontosabb klimatikus változókat (hőmérséklet, csapadék, fagyos és havas napok száma), bizonyította, hogy az egyedszám elsősorban a téli egyedszámok gyors növekedése miatt nőtt hosszú távon. Az átlagos hőmérséklet erős pozitív kapcsolatban volt a téli egyedszámokkal (minél melegebb volt, annál több nagy lilik volt) és negatív kapcsolatban a tavaszi egyedszámokkal (minél melegebb volt, annál kevesebb nagy lilik volt, mivel siettek vissza hazafelé az északi költőhelyekre). Télen a fagyos napok száma, míg tavasszal a havas napok száma hatott negatívan az egyedszámokra (minél hidegebb volt, annál kevesebb nagy lilik volt). A tél során az egyedszám decemberről januárra inkább nőtt, amikor a hőmérséklet nem változott vagy nőtt, ami főként a közelmúlt telein fordult elő.

„Mindezen eredmények azt mutatták, hogy a nagy lilikek számának növekedését elsősorban az egyre enyhébbé váló telek okozhatták. Egyre kevesebb a fagyos vagy hóborításos nap, így a fűfélék növekedése lehetségessé válik akár a téli időszakban is, mely – a szántók mellett – megbízható táplálékbázist biztosít az áttelelő nagy lilikeknek.” – mondta Lengyel Szabolcs, a tanulmány másik szerzője.

Az alternatív hipotézisek közül a földborítás-változás, a gabonával vagy kukoricával vetett területek kiterjedésének változását és a vadászat intenzitásának hatását vizsgálták. A vizsgálati terület 5, 10 és 20 kilométeres körzetében a tájhasználat csak kismértékben változott, így ez nem magyarázhatta az állomány robbanásszerű növekedését. A ludak által kedvelt kukorica és búza vetésterülete csökkent a megyében, ami arra utal, hogy a növekedés független ezen források bőségétől. A vadászati nyomás a ludak számának növekedésével együtt nőtt a térségben, ami elméletileg koncentrálhatja a madarakat a védett területekre, de ez a hatás jóval kisebb térbeli és időbeli léptékű a klímaváltozás hatásához képest.

Az eredmények alapján a Hortobágy a nagy lilik egyik legfontosabb vonulási gyülekezőhelyévé és új telelőhelyévé vált az elmúlt évtizedekben. A vadlúd-állomány védelme érdekében a kutatók javasolják a nemzeti park határain belül levő szántóföldek „vadlúdbarát” kezelését, például csalivetésként alkalmazott kukorica- és búzatáblák kialakításával, hogy biztonságos táplálkozóhelyet biztosítsanak a ludaknak, megvédve őket a védett területen kívüli vadászati zavarástól.