Óriási tévedés, hogy egy kerti tó szükségszerűen szúnyogkeltető is

A természet egyre kisebb területekre kényszerül visszahúzódni, így minden élőhelyfolt a fennmaradást, az ökológiai rendszerek működőképességét szolgálhatja. Városi környezetben kerti tavacskák menedékül tudnak szolgálni élőlényeknek, és ezt felismerve a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont egy civileket bevonó, úgynevezett citizen science vagyis közösségi tudományos projektben méri fel, hogy milyen jelentőségük és szerepük lehet ezeknek a víztesteknek.

A kutatás neve MyPond, ami nagyjából az én kistavamként fordítható le. Az angol pond szót ugyanakkor nehéz visszaadni pontosan. Horváth Zsófia, az Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének tudományos főmunkatársa azt mondta, hogy az általuk vizsgált tavak méretének felső határát egy-két hektárban határozták meg és innen szinte a pocsolya méretig mentek le. Még a mélyebb, egy-két négyzetméteres leásott műanyag kádakat is tavacskának tekintették.

Ezeket az apró, a lakosság által létrehozott élőhelyeket korábban nem nagyon vizsgálták, pedig több különböző élőhelycsoportoknak remek lehetőségeket kínálnak. Számos kétéltűfaj, emlősök, madarak, rovarok és más gerinctelenek tudják birtokba venni.

“Idén sok természetes tó még annyira sem töltődött fel, mint szokott, iszonyú szárazság van. Az állatoknak valahol szaporodni kell, és ilyenkor szuboptimális helyekkel kénytelenek beérni. A kétéltűeknek is egyre fontosabbakká válnak az emberek által fenntartott élőhelyek, nem is gondolnánk, hogy például hova képes eljutni egy varangy. Ahogy egyre intenzívebb lesz az aszály, úgy egyre nagyobb lesz a jelentőségük a tavacskáknak is” – mondta Horváth Zsófia.

A városi kistavak néhány jellemzőjükben élesen elütnek a természetes tavaktól, gyakran szintetikus anyag az alapzatuk, beton vagy fólia. Nincsenek közvetlen összeköttetésben más víztestekkel, a növénytakarójuk is alacsonyabb, és gyakran magasabb koncentrációban vannak jelen bennük kommunális szennyezőanyagok. Ennek ellenére ökológiailag nagyon hasonló szerepet töltenek be, mint a természetes tavak. A kistavak sokféle élőhelytípust tudnak kínálni, ritka és védett fajok menedékhelyeivé válhatnak. Bőséges rovar- és növényvilágukkal táplálkozóhelyet is jelenthetnek, és inni is sok faj keresi fel ezeket a víztesteket. Egy alapvetően urbánus, sűrű beépítésű területen pedig ezek létfontosságúak lehetnek egy-egy faj elterjedésében vagy fennmaradásában.

Ha a biológiai sokféleség nem mindenkinek meggyőző érv egy kistó mellett, akkor a felmelegedés mérséklésében betöltött szerepükre is felhívnánk a figyelmet. A városok területén a nyílt víz a hősziget-hatást jelentősen tudja mérsékelni, egy kerti tavacska a környezetében akár több fokkal is csökkentheti a hőmérsékletet.

A négy éve folyó, körülbelül 700 víztestet felölelő MyPond kutatásban egyrészt a tavacskák tulajdonosaira támaszkodtak a kutatók. A civilek az MME applikációja segítségével próbálták beazonosítani a tavukban élő kétéltűeket, gőtéket, békákat, de egy új módszert is bevetettek a kutatók, hogy segítsen meghatározni az adott helyen élő fajokat.

“A tó olyan, mint egy detektívhelyszín. Egy környezeti DNS-mintát is kértünk, ami olyan, mint egy ujjlenyomat. A vízmintában megtalálható bőrsejtekből, egyéb termékekből, ürülékből meg lehet állapítani, hogy egy tóban az előző egy-két hétben milyen élőlények jártak. Kideríthető, hogy milyen békafaj úszott benne, de az is, ha egy kutya megvakarta magát a tóparton. Mi alapvetően a kétéltűek DNS-ét szekvenáltuk meg, hogy kiderüljön, egybevágnak-e a lakossági megfigyelésekkel” – mondta Horváth Zsófia. A civilek egyébként elég jól azonosítják az állatokat, jellemzően olyanok is csatlakoztak a programhoz, akiknek erősebb a természettudatuk.

A vizes élőhelyek sok rovart is vonzanak, szitakötőket, fátyolkákat, lepkéket, poloskákat, tegzeseket és persze szúnyogokat is. “Nem akarok szúnyogkeltetőt! Ha nem hallottuk százszor ezt a mondatot, akkor egyszer sem” – idézte fel Horváth Zsófia, hogy sokan miért ódzkodnak attól, hogy kerti tavat létesítsenek. Elsőre logikusnak is tűnik, hogy a szúnyogok pont a kisebb víztestekbe rakják le a petéiket, és pont az inváziós szúnyogfajoknál mondják el gyakran kutatók, hogy még talicskában, hordóban se hagyjuk állni a vizet, de egy kis tó másképpen működik. A MyPond kutatási eredményei azt mutatják, hogy egy csomó tavacska egyáltalán nem ad helyet szúnyogtenyészetnek.

“Nem az a fő oka ennek, hogy esetleg hal van a tóban és az minden szúnyoglárvát kieszik. Az a legfontosabb, hogy milyen régi a tó. Általában két év után van egy nagy váltás, megnőnek növények, aztán megjönnek a kétéltűek, és beáll egy sokkal élőbb rendszer” – mondta a kutató. Egy összetettebb élőhely, amelyben vízi rovarok is helyet kapnak, a szúnyognak már veszélyt jelent, az anyaszúnyog szó szerint ki tudja szagolni azt, hogy van-e a vízben olyan bogárlárva, ami elfogyaszthatja a szúnyoglárvákat” – mondta a kutató.

Ahogy általában lenni szokott, a mesterségesen létrehozott tavak egy része is amolyan kísérleti terep, a tulajdonosok szívesen ültetnek a partjaikra idegenhonos, akár inváziós növényeket, vagy telepítenek akváriumi halakat a vízbe, vagy egyszerűen csak próbálnak megszabadulni a megunt akváriumi halaktól és növényektől. Ha ezek elterjednek, kivadulhat például a lótusz, a vízijácint vagy a vízi saláta, más néven kagylótutaj, akkor beláthatatlan ökológiai gondokat is tudnak okozni. Egyelőre azonban a tavakban a kutatók is inkább a pozitív szerepet, a lépőkövekként működő ökológiai hálózati elemeket látják.

A felmért tavak körülbelül 70 százalékában találtak halat a kutatók, és sok tulajdonosnak anélkül elképzelhetetlennek is tűnik egy tavacska. Horváth Zsófiáék azt javasolják, hogy aki kerti tavat létesít, az lehetőleg felejtse el, hogy halat telepít bele. “Az a jó, ha egy tavacskában minél több pici élőhely jön létre, van árnyékos és napos része is. Egy hal azonnal fölborítja az egészet. Egy kis tóban olyan halsűrűség jöhet létre, ami majdhogynem egy Tesco-akváriumra emlékeztet. A halak kizabálnak mindent, és ha még etetik is, olyan sok tápanyag kerül egy kicsi víztérbe, hogy ha nincs elég növény, akkor bealgásodik a tavacska.”

A városokban a madaraknak is egyre nehezebb ivóhelyet találniuk, ezért a kutatók arra is rákérdeztek, hogy a milyen gyakran észleltek a tulajdonosok madarakat. Minél városiasabb közegben volt egy tó, annál többször tűntek fel madarak, ami a városi élőhelyek vízlimitációjára és a kerti tavak kiemelt ökológiai szerepére utal. Több faj urbanizálódik, a tőkés récék gyakori vendégek a tavacskáknál, és nagy haltelepítőknek számítanak. A máshol lenyelt halikrák simán átmennek az emésztőrendszerükön, de a lábukon is képesek sok élőlényt átvinni egyik helyről a másikra, amit akár inváziós fajok is ki tudnak használni.

A tavacskákat éjszaka is egy csomó állat használja, amiről a tulajdonos nem is feltétlenül tud. Ugyanakkor készültek már olyan vadkamerás felvételek, amik alapján például kiderült, hogy egy vidra nagyon boldogan úszkál egy kerti tóban, amiből kiszedte az aranyhalakat. Horváth Zsófiáék új kutatásukban kameracsapdákkal, detektorokkal arra próbálnak válaszokat találni, hogy emlősök hogyan és miért használják ezeket a víztesteket. Sok denevér is kötődhet hozzájuk, akár ivóhelyként is tekinthetnek rájuk. Azt próbálják majd kideríteni, hogy mitől függ, hogy használnak-e egy adott tavat.

És hogy miért jó, ha van egy kerti tavunk? “Sokat beszélünk a szárazságról, és ahogy egy rovarhotel sem kompenzál teljesen egy odvas fát, úgy egy kerti tó sem fog egy mocsarat, lápot helyettesíteni, de egy picit vissza tudunk adni a természetnek, és a klímaszorongásunkat is csökkenthetjük vele, mert ez olyan dolog, amit helyben és gyorsan meg tudok csinálni. És bármit is teszünk, a tavunk nem lesz elzárva a külvilágtól, azonnal egy hálózat részévé válik” – mondta Horváth Zsófia. A kutatók azt tapasztalták, hogy sokan esztétikai okokból hoztak létre tavat, de amikor belátják, hogy ökológiai szempontból is milyen hasznos, akkor még büszkébbek rá.