Hétszer annyi farkas él a csernobili lezárt zónában, mint az atomkatasztrófa előtt
Negyven évvel ezelőtt, 1986. április 26-án hajnalban a csernobili atomerőmű személyzete egy betervezett biztonsági kísérletet hajtott végre a 4-es blokkban, amikor az RBMK típusú reaktor teljesítménye instabillá vált. A kezelési hibák és a reaktor konstrukciós problémái miatt a rendszer irányíthatatlanná vált, hirtelen teljesítményugrás következett be, majd két egymást követő robbanás szétvetette a reaktort. A fedél leszakadt, a grafitmoderátor meggyulladt, és hatalmas mennyiségű radioaktív anyag került a légkörbe. A balesetről és a magyar vonatkozásokról itt írtunk korábban.
A területet később betonszarkofággal zárták le, és Csernobil körül egy lezárt területet hoztak létre, ahonnan a lakosságot kitelepítették. A vadvilág azonban ottmaradt, és kifejezetten érdekesen változott: a lezárt zónán belül élő farkasokról például két évvel ezelőtt kiderült, hogy ellenállók a rákra. Az állatokat akár 11,28 milliremes sugárzás is érheti minden egyes nap, ami hatszorosa az embereknél megengedett értéknek, és durván kétszerese annak a sugárzásnak, ami egy röntgennél éri a testet. A farkasok fehérvérsejtszáma szignifikánsan eltér a csernobili zónán kívül élő egyedekétől, a genomjuk pedig feltehetően a sugárzásnak való kitettség miatt olyan génmutációkat tartalmaz, amelyek ellenállóbbá teszik őket a rák kialakulásával szemben.
A Portsmouth-i Egyetem kutatója, Jim Smith most azt is elárulta, hogy a farkasok populációja igencsak jól érzi magát a lezárt területen, még úgy is, hogy azóta egy négy éve tartó háborút is a nyakukba kaptak. A The Guardiannek a kutató azt nyilatkozta: hétszeresére növekedett az egyedszám a lezárt zónában a baleset előtti időszakhoz képest, valószínűleg azért, mert nincsen emberi zavaró tényező a területen. A jávorszarvasok, az őzek és a nyulak is hasonlóan növekedik. „A lezárt zóna ökoszisztémája sokkal jobb állapotban van, mint a baleset előtt” – mondta.
Nem minden faj járt azonban jól az elmúlt négy évtizedben a zónában: egy tavalyi török kutatás szerint a kisebb maradak, mint például a füsti fecskék és a cinegék szaporodása problémás spermium-rendellenességek, az oxidatív stressz és a csökkent antioxidásszint miatt. A rágcsálóknál, például az erdei pocoknál is kimutatták sugárzás okozta károsodás jeleit. A nagyobb állatok esetében azonban, úgy tűnik, a sugárzáshoz való alkalmazkodás mellett az esetleges károsodás kevesebb problémát jelent, mint az emberi jelenlét a baleset előtt.
