A Luna okosgyűrű valakinek a legrosszabb rémálma, valakinek pedig a kedvenc okoseszköze lesz

Végletekig pesszimista voltam, amikor januárban a Las Vegas-i CES techexpón megláttam, hogy új okosgyűrű próbál betörni az európai piacra. Akkor azt írtam: a Luna Ring 2.0 első blikkre nem sokban különbözik az elődeitől, talán csak annyiban, hogy pár funkciójában részletesebb elemzést képes nyújtani. Külsőre ez egyébként így is van, egy minimális dizájncsavaron kívül (egy ferde csík a gyűrű közepén) pont úgy néz ki, mint a többi, hasonló kategóriás eszköz: egy fémházas egységben kapnak helyet a szenzorok és az akkumulátor, előbbiek egészségügyi adatokat gyűjtenek, a telefonnal szinkronizálnak, a gyűrűhöz tartozó applikációban pedig statisztikák és útmutatók várják a felhasználókat.

A szkepticizmusom nem volt alaptalan: a Samsung tavaly kiadta az első okosgyűrűjét, a Galaxy Ringet, amit teszteltem is, és őszintén nem értettem, miért választana valaki árban hasonló kategóriában mozgó gyűrűt okosóra helyett, hacsak

• nem gyűlöli az órákat;
• nem olyan brutálisan nagyot és nehezet hord, hogy alvás közben nem akarja viselni, az alap egészségfunkcióit mégis követné akkor is.

A Samsung okosgyűrűje ugyanis jelenleg 139 900 forintba kerül itthon, amiért már elég bika okosórákat is lehet kapni, tehát felmerülhet a kérdés, hogy miért vásároljunk ilyen drágán egy olyan eszközt, ami szükségszerűen sokkal kevesebbet tud. A többi hasonló tudású gyűrű is ilyen árban mozog, és a Luna 2.0 ennél még drágább is: a hivatalos forgalmazói honlap szerint 149 999 forint, de meg kell hozzá venni a hivatalos méretkitet is, ha nem tudjuk, mekkora gyűrűt szeretnénk, ami plusz 4499 forintba kerül.

Első blikkre semmi extra

Szóval alapvetően kicsit pesszimistán álltam hozzá a Luna 2.0 teszteléséhez. Kérésemre egy 7-es méretű, ezüstszínű gyűrű érkezett hozzám, de kapható még az eszköz rózsaarany, matt fekete, fényes fekete és fényes arany árnyalatban is – ez eddig sztenderd, a legtöbb okosgyűrűgyártó ezeket a színeket ajánlja. Maga az eszköz ránézésre nem sokban különbözik a versenytársaitól, a már említett domború vonalon kívül nagyjából ugyanolyan, mint az összes többi hasonló gyűrű a piacon.

Az anyaga titán PVD-bevonattal és hipoallergén, fémmentes belső felülettel, súlya is az átlag körül mozog, mérettől függően 3–5 gramm. 50 méterig vízálló, és ahogy a forgalmazó is írja, bizonyos szintig kopásálló – és a hangsúly a bizonyos szinten van, a tesztelésre kapott eszköz ugyanis már négy hét alatt egész karcos lett, de ez csak nagyon közelről látszik, távolról egyáltalán nem veszített a fényességéből.

Az eszköz csinos töltőtokkal együtt érkezik, ami egyben power bankként is funkcionál, és négy-öt alkalommal képes újratölteni a gyűrűt, ha teljesen feltöltve indul neki a feladatnak. A gyártó egyébként négy-öt napos élettartamot ígér a gyűrűhöz egyetlen töltéssel, tapasztalatok alapján ez inkább a három-négy nap felé konvergál, de abszolút nem zavaró, és elég gyorsan feltölt: bár a gyártó 120 percet ígér, valójában alig egy óra alatt a maximumra lehet tornászni, az applikáció pedig szól is, ha ki lehet venni a tokjából.

Ami a szenzorokat illeti, a gyűrűben van optikai pulzusmérő (ez a zöld LED, ami folyamatosan világít), véroxigénszint-mérő (ez meg a piros LED, ami esetenként világít), PPG-szenzor, ami a véráramlás változásait méri, bőrhőmérséklet-szenzor és egy háromtengelyes gyorsulásmérő. A gyártó szerint a szenzorok méréseit a Philips Biosensing kórházi részlege auditálta, ami 98,2 százalékos pontosságot adott neki az orvosi eszközökhöz képest.

Én az eredményeit csak a Garmin Venu Sq 2-esemmel tudom összevetni, ez alapján jellemzően kevesebb lépésszámot mér – értelemszerűen ez lesz a pontatlanabb, hiszen nincs benne GPS vagy giroszenzor –, viszont az alvásomat rendszeresen jobbra értékelte a rendkívül pesszimista Venuhoz képest. Utóbbinál két év alatt talán kétszer-háromszor sikerült „kiváló” minősítésű alvást elérnem, a Luna sokkal megengedőbb ebben a tekintetben. Azt, hogy alváskövetésnél, sokkal jobban teljesít, mint az okosóra, már csak onnan is meg tudtam állapítani, hogy nagy ritkán, ha elaludtam egy-egy sorozat vagy film közben, képes volt akár 20 perces bóbiskolást is felismerni, ami az egészségfigyelő okoseszközök piacán azért elég ritka. Ilyenkor a gyűrű applikációja rákérdez, hogy valóban alvás volt-e, amit mért, de nem volt még olyan, hogy ne sikerült volna neki meglepő pontossággal bemérni, mettől meddig dőltem ki a kanapén.

Ugyanez a helyzet a séta esetében is: ha csak takarítok otthon, nem gondolja, hogy sétálok, ha viszont valóban sietek valahova, és eléri a megfelelő szintet a pulzusom, azonnal rögzíti mint sétát. Ebben néha még az okosórák is összekavarodnak, így ez mindenképpen nagy piros pont a gyűrűnek.

A Luna ezen kívül jellemzően kevésbé stresszesnek ítél meg, és pulzust is alacsonyabbat mért ebben a néhány hétben, mint a Garmin – a véroxigénszintemet viszont rendszeresen rosszabbra becsülte, mint az órám.

Mindenre és annak ellenkezőjére is van egy grafikon

Ami viszont igazán kiemelkedő a Lunában, az a mögötte álló applikáció. Van, akit a hideg ráz attól, hogy minden lehetséges egészségmarkerét nyomon kövesse és kiértékelje egy kütyü – én pont az ellenkező táborba tartozom, imádom olvasgatni, hogy a begyűjtött információk alapján éppen mit tud kiolvasni rólam az eszköz mesterséges intelligenciája. A legtöbb, okoseszközt is integráló egészségapplikáció tök jó statisztikákat készít, és néhányuk jó előrejelzéseket is összehoz, de a Luna ezt azért teljesen új szintre emelte a Luna Ring appal – még akkor is, ha vannak azért gyerekbetegségei a rendszernek.

Kezdjük például az alváskövetéssel: a regisztráció során megadhatjuk, hogy az alvással kapcsolatban milyen céljaink vannak a közeljövőben (ezt nyilván később változtatni is tudjuk). Meghatározhatjuk, hogy az alváshiányunkat akarjuk orvosolni, vagy inkább az állandósságra helyeznénk a hangsúlyt. Én az előbbit választottam, ami alapján a Luna szépen kiszámolta nekem, hogy mi lenne az ideális elalvási időm (jelenleg este fél tíz, ami hetek óta nem jön össze), és mikor kéne kelnem, hogy nagyjából szintre hozzam a szervezetemet ebből a szempontból. Az app mindig frissít az éppen aktuális alvási adatok alapján, így ha valamilyen csoda folytán sikerülne kilenc és háromnegyed órát aludnom valamelyik nap, visszaállna a normálisra, és nem mutatna ilyen irreális számokat.

Ezenkívül

• kapunk egy alvási pontszámot is az apptól, ami megmutatja, milyen volt az alvás minősége;
• milyen hosszú volt a szükséges időhöz képest;
• a sztenderd REM-et, mélyalvást és ébrenlétet is méri;
• készít grafikont, ami megmondja, hogy mennyire hatékonyan aludtunk (ebből is készít aztán statisztikát, és összeméri a korábbi hetek eredményeivel);
• azt is nézi, hogy milyen gyorsan aludtunk el;
• hányszor ébredtünk fel;
• mikor volt a cirkadián-középpontunk, vagyis az elalvás és az ébredés közötti félidő, amiről aztán szintén csinál egy grafikont;
• kapunk egy alvási teljesítményes grafikont is, ami megmondja, milyen jól aludtunk;
• szintén grafikonon hasonlítja össze a szükséges és a valóban átaludt órák számát;
• megmutatja, mennyire volt pihentető az alvásunk;
• statisztikát csinál az elalvási és az ébredési időpontból is, amit persze megint csak össze lehet vetni a korábbi hetek eredményeivel;
• ezeken felül méri az éjszakai légzésszámot, a nyugalmi pulzusszámot, a szívfrekvencia-variabilitást, vagyis hogy hogyan változik a szívverések között eltelt idő, illetve a bőrhőmérsékletet és a véroxigénszintet is, és szól, ha bármelyik adat eltér a rólunk mért átlagtól.

És akkor egyelőre csak az alvásról beszéltünk, arról is nagyon nagy vonalakban.

Az app természetesen számol felkészültségi pontszámot is, amit azért most már a legtöbb, okoseszközhöz társított applikáció tud, a Luna viszont ehhez is csinál grafikont, hogy vissza tudjuk nézni, mikor hogyan változott ez az adatunk, kiírja, hogy mi alapján számolta ki, és ad tippeket is ahhoz, hogyan lehetne kicsit feljebb tornászni. Az appnak meg lehet mondani, hogy szerintünk mi lehetett az oka a rosszabb vagy a jobb értéknek, amit aztán megjegyez, és máskor beépít a tanácsaiba.

Méri a napi aktivitást is, természetesen szól, ha nem vagyunk elég mozgékonyak, és méri az összesen elégetett aznapi kalóriát és a távolságot is, amit megtettünk. Persze csinál erre is egy szép grafikont, amin láthatjuk, hogy mikor és milyen intenzitással mozogtunk, és megadhatjuk azt is, ha edzettünk aznap, ebben ugyanis a rendszer nem túl jó: nem érzékeli az edzéseket, csak a sétát, így manuálisan kell szólnunk neki, hogy az a mozgás ott kora reggel valódi edzésmunka volt. Ráadásul jócskán túlbecsüli az egy edzés alatt elégetett kalóriákat, viszont pluszpont, hogy van benne crossfit kategória, ami nagyon kevés ilyen applikációban tűnik fel.

Ami igazán különleges az appban, és nem is találkoztam még egészségkövető alkalmazással, ami ezzel foglalkozik, az a cirkadián ritmus figyelése és az ehhez fűzött tippek. Ez gyakorlatilag a szervezet belső órája és ritmusa, ami nagyon szétcsúszhat, ha valaki össze-vissza fekszik le, megviseli a testét. A Luna az applikáció telepítésekor feltesz néhány kérdést az átlagos napirendünkről, az alapján belövi, hogy milyen típusok lehetünk (mikor vagyunk aktívabbak például), majd később a mért adatokból finomítja az értéket, és egy órán mutatja, hogy éppen hol tartunk a napi ritmusunkban, mikor érdemes koffeint fogyasztanunk, mikor vagyunk a legéberebbek, és mikor mit érdemes csinálnunk, hogy fenntartsuk az egészséges ritmust.

Ahogy ezt a cikket írom, éppen délután fél kettő van, az egyik mérsékelt fókuszcsúcsomat élem, a korábbi adataim alapján jól állok a szokásaimmal, és még nagyjából fél óráig ihatok koffeines italokat, ha nem akarom, hogy az alvásom rovására menjen. Persze az egyéni preferenciákat és sajátosságokat az app nem tudja lekövetni (például azt, hogy rám nem hat a koffein, és ha este kilenckor iszom kávét, akkor sem zavarja az alvásomat), de tök jó nézegetni, hogy éppen hol járok a napi ritmusban.

Az app egy másik jó funkciója a cikluskövető, ami a bőrhőmérséklet és a menstruáció alapján kiszámolja a termékenységet és azt is, hogy éppen a ciklus melyik szakaszában van az ember, és hogy ez pontosan mit jelent, mire figyeljen. Három hónapnyi használat után az app meg is tudja jósolni, hogy mikor érkezik a következő menstruáció, de ez nem olyan különleges funkció, a Galaxy Ring és a Samsung Health applikáció is képes rá.

Gyűrűbe oltott ChatGPT

Mindez persze eddig csak ügyes adatgyűjtés és -feldolgozás, a Luna applikációjával viszont beszélgetni is lehet: a beépített mesterséges intelligencia nagyon szívesen kielemez nekünk mindent, amit szeretnénk, megjegyez sérüléseket, étrendet, preferenciákat, és ezek alapján kimutatásokat és tanácsokat nyújt, és minden mért adatról megmagyarázza, miért fontos, és mit jelenthetnek az eltérések. Olyan, mint egy kicsit béta ChatGPT: nyilvánvalóan életveszélyes állapotokban ne akarjuk kikérni a tanácsát, egy szívroham tüneteinél azért ne őt kérdezzük, de nagyon érdekes összefüggésekre segíthet rávilágítani, és sokat tudhatunk meg például arról, hogy mit jelent, ha változik a szívritmus-frekvenciánk, miért fontos éjfél előtt lefeküdni, vagy mit jelezhet a bőrhőmérséklet-változás.

Vannak azért gyerekbetegségei is az applikációnak, például az, hogy egyelőre csak a Google Fit és és az Apple Health appokkal lehet integrálni, kalóriakövető és más aktivitáskövető appokkal nem. Így mindig manuálisan kell beírni az aznap elfogyasztott ételeket, ha ezeket is elemeztetni szeretnénk, kalória- és makrotápanyag-becslésben pedig már nem túl pontos a rendszer. A bevitt koffeint is csak egyszerre lehet feljegyezni, így hiába iszom két kávét egy nap, csak egy időpontot adhatok meg hozzá, ami azért lényegesen torzítja a statisztikákat, ha ezzel is szeretnénk dolgozni. Ebből a szempontból nagyon hiányzott a Garmin applikációm, ami a My Fitness Pal alkalmazásba felvitt kajákat azonnal beleépíti a saját statisztikájába.

Összességében viszont a Luna tényleg okos gyűrű, egészen pontosan egy sima okosgyűrű nagyon okos rendszerrel maga mögött. Ha egy ilyen eszköz versenyre akar kelni a nála sokkal több mindent mérő okosórákkal, akkor pontosan így kell csinálnia: a hardver mögé erős szoftvert tenni, és olyan plusz információt adni a felhasználónak, amiért azt érzi, hogy van értelme megvenni a 150 ezer forintos gyűrűt a 100 ezer forintos óra helyett.

Persze nem garantálható, hogy a szenzorok megközelítik az orvosi eszközök pontosságát, de a Lunának az előnye nem is ebben, hanem a mért adatokból készült statisztikákban rejlik: még ha nem is biztos, hogy százszázalékos pontossággal rögzíti a pulzust vagy a véroxigénszintet, az adatokból kirajzolódó tendenciákat tökéletesen lehet belőle látni. Ez az elképesztő mennyiségű összegyűjtött adat és az ezekből készült statisztika pedig vagy bejön valakinek, vagy nem. Van, akinek a legrosszabb rémálma, hogy így figyeljék az egészségügyi adatait, és van, aki – hozzám hasonlóan – szívesen nyomkodja egész nap az appot, hogy kicsit jobban megértse a szervezete működését.